A jaguár a legnagyobb termetű és a legvérmesebb dél-amerikai macskaféle, ráadásul az a hír járja róla, hogy a kölykeit sem lehet megszelídíteni. A vadászok és a haszonállattartók régóta üldözik, ezért egyedszáma és elterjedési területe a hajdaninak töredékére zsugorodott.
Nem egészen egymillió évvel ezelőtt a jaguárnemcsak Dél-Amerikában, hanem a mai Egyesük Államok deli vidékein, Texasban és Floridában is csatangolt. 1940 óta azonban az USA-ban egyetlen példányát sem látták, sőt a XX. század elejére Közép-Amerika déli részéről is eltűnt az ottani populációk legnagyobb része. A jaguár kitartó vándor, nagy távolságokat képes megtenni, így amikor még elterjedtebb volt, néhány példány saját mexikói területéről az Egyesült Államokba is utat talált. A szarvasmarha-tenyésztők dúvadnak tekintették őket, és a messzire kóborolt ragadozókat többnyire lelőtték.
Manapság a jaguár Dél-Amerika erdeiben és füves pusztáin honos, bár természetes körülmények között – rezervátumokon és nemzeti parkokon kívül – csak elvétve lehet találkozni vele. Elterjedési területe még ma is Dél-Amerikaészaki peremétől Közép-Patagóniáig húzódik, de sok korábbi kedvelt tartózkodási helyén az erdőket kiirtották, és ezekről a vidékekről eltűnt. Olykor bozótosokban vagy akár félsivatagi terepen is előfordul.
A jaguár – akárcsak a többi nagymacska -lenyűgöző megjelenésű ragadozó. Gyönyörű bundája többféle alapszínű lehet, a halványsárgától a vörösesbarnáig, de leggyakrabban a hátoldal igen élénk, telt sárga színe a hasoldal felé haladva finom drappá világosodik. Egész testét sötét foltok tarkázzák, ezek a törzsén egy-két még sötétebb pont koré rendeződő nagy gyűrűket, úgynevezett rozettákat alkotnak. A jaguár fején, nyakán és lábán kisebb, kitöltött pettyek vannak, a farka vége táján pedig a rozetták szabálytalan foltokká, majd megszakadó keresztsávokká egyszerűsödnek. Nemritkák a melanisztikus egyedek, vagyis az olyan állatok, amelyeknek szőrében sok a sötét színanyag, így csaknem feketéknek látszanak. Bizonyos megvilágításban azonban rajtuk is jól kivehető a jellegzetes rozettamintázat.
A feketepárduc újvilági megfelelőjének tartott jaguár valamivel nagyobb és robusztusabb rokonánál, csak a farka rövidebb. Ez a törzsfejlődés során talán azért is alakulhatott így, mert ideje nagy részét a talajon tölti, s ott kevésbé van szüksége a farkára az egyensúlyozáshoz. Mégis ügyesen mászik fára, otthonosan mozog a lombok között és jól úszik.
Könyörtelen vadász
A jaguár sikeresen bánik el más emlősökkel, leginkább a földön zsákmányol. Becserkészi, majd lesből támadja meg prédáját. A tetemetrendszerint rejtekhelyére vonszolja, ott lakmározik belőle, s miután teletömte a bendőjét, a maradékot elássa tartaléknak. Fő zsákmányállata a kicsiny, párosujjú patás pekari meg a kapibara nevű rágcsáló, de felhajt, leterít és befal sok egyebet is, például szarvast, majmot, tapírt, krokodilt, teknőst és kisebb rágcsálókat. A világ más részcin élő nagymacskák gyakran támadják meg a nagy testű patások csordáit, Dél-Amerikában azonban nem legelésznek vadon efféle nyájak, helyettük a jaguár szarvasmarhákat vagy birkákat ragad cl, ha rájuk akad.
A jaguár otthonosabban érzi magát a vízben, mint sok rokona – a folyók és más vizek közelében fordul elő a leggyakrabban. Szívesen veti magát a habokba halak, békák és egyéb vízi préda után. Az amazonasi indiánok szerint szándékosan magához csalogatja a halakat: farkával csapkod a vízben, majd a közelébe csábuló áldozatokat mellső mancsával kipofozza a partra.
Forrás: hu.wikipedia.org
Képek: willkawayra.wordpress.com, wikipedia.org
