Bill Haast a floridai Miami Serpentarium Laboratories kígyófarmján éldegélt, és leginkább azzal foglalkozott, hogy kígyói mérgét kézzel lefejje, a zsákmányt pedig szérumgyártó cégeknek adja el. A férfi élete során összesen 172 kígyómarást élt túl, és minden veszélyre és statisztikára fittyet hányva elmúlt 100 éves, mire utolérte a halál.
William Edward Haast 1910-ben született a New Jersey állambeli Patersonban. Egy cserkésztáborban kezdett érdeklődni a kígyók iránt, az első marást is nyári táborban szerezte, amikor megpróbált befogni egy mérges állatot. Az akkoriban szokásos kezelést alkalmazta magán (keresztvágásokat tett a karmolásnyomok fölött, és kálium-permanganátot használt), majd négy mérföldet gyalogolt a tábor elsősegélynyújtó sátráig, miközben a karja alaposan feldagadt. Az orvosi ellátás után további kezelés nélkül is hamarosan felépült, majd ugyanabban az évben még egyszer megtámadta egy kígyó. A harapás miatt ekkor már egy hétig kórházban kellett maradnia.
Haast kígyók iránti szenvedélye végül odáig vezetett, hogy – nehezen megszerzett szülői engedéllyel – nekifogott hüllőket gyűjteni. 15 éves korában kezdte el kivonni belőlük a mérget, 16 évesen pedig otthagyta az iskolát. Floridába költözött, s mivel egyelőre nem volt pénze kígyófarmot nyitni, repülőgép-szerelőnek tanult, majd Miamiban dolgozott a Pan American World Airways-nél. Miután az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Pan Am utasszállító repülőgépeken szolgált, melyek Dél-Amerikába, Afrikába és Indiába vitték: Haast természetesen itt is kígyókat vásárolt, és hazavitte őket Amerikába.
1946-ban úgy döntött, hogy most már van elég megtakarított pénze a hőn áhított kígyófarmhoz, miközben továbbra is a Pan Am szerelőjeként dolgozott. A Serpentárium nevű farm végül 1947 végén nyitotta meg kapuit, az első öt évben pedig Bill, második felesége és a fia voltak az egyetlen alkalmazottak. 1965-re viszont már több mint 500 kígyót tartottak 400 ketrecben és három gödörben az udvaron.
Forrás: Alan Band/Fox Photos/Getty Images
Haast naponta 70-100 alkalommal szívta ki a mérget a mintegy 60 mérgeskígyófajból, általában fizető közönség előtt. A kígyókat egy asztalon szabadította ki, majd puszta kézzel elkapta és arra kényszerítette őket, hogy a mérgüket egy gumimembránnal ellátott üvegpalackokba ürítsék.
Közben kísérletezni kezdett a királykobra, az indiai és a fokföldi kobra mérgével szemben szerzett immunitás kialakításával: fokozatosan növekvő mennyiségű mérget fecskendezett önmagába, amelyet a kígyóiból nyert ki. Sokszor adományozta vérét kígyómarás áldozatainak kezelésére, amikor nem állt rendelkezésre megfelelő ellenméreg, és nagylelkűsége következtében sokan meggyógyultak.
1977. szeptember 3-án tragédia történt: egy 6 éves kisfiú beleesett a Serpentárium krokodilgödrébe és meghalt. Az eset annyira megrázta Bill Haastot, hogy 1984-ben bezárta a farm kapuit, az eset azonban nem vetett véget érdeklődésének a méregkutatás iránt. Kígyóival 1990-ben a floridai Punta Gordába költözött, ahol megalapította a Miami Serpentarium Laboratories-t. Imádott kígyói 2008 közepéig összesen 172 alkalommal harapták meg, amelyek közül – az utolsó néhány kivételével – mindegyiket a Guinness Rekordok Könyve „a leghalálosabb kígyómarások túlélésének” elismeréseként hitelesítette. Haast azonban nem volt büszke a rekordjaira, mivel szerinte a kígyóharapás nem olyasmi, amire elérendő célként tekintünk.
A férfi, aki mindent túlélt, 2010 decemberében töltötte be a 100. életévét. Földi pályafutását végül 2011. június 15-én fejezte be.
