1980. június 1-jén Budapestre érkezett a háromszoros brazil labdarúgó-világbajnok Pelé, a földkerekség leghíresebb és akkor legismertebb futballistája.
Focizni jött, mert akkor részben a magyar fővárosban forgatták a Menekülés a győzelembe című filmet, amelynek egyik producere a hollywoodi karrierje elején járó Andy Vajna volt.
Pelé magyarországi tartózkodása óriási érdeklődés mellett zajlott, az 1980. június 4-én, a Népstadionban lejátszott Magyarország-Ausztria barátságos meccs kezdőrúgását ő végezte el.
Pelé Londonból érkezett meg a forgatásra. Természetesen ő volt ennek a produkciónak a legnagyobb sztárja, még akkor is, ha az Oscar-díjas rendező, John Huston filmjében igazi sztárparádét lehetett látni, a kor színészóriásai közül sokan vállaltak szerepet a filmben. Így a nagy brit művész, a később két Oscar-díjat is nyert Michael Caine, vagy Ingmar Bergman legendás színésze, Max von Sydow is.
Mondjuk, arról már akkor is megoszlottak a vélemények, hogy kié az igazi pálma: sokan a Rocky című filmben zseniálisan játszó Sylvester Stallonét tartották annak. Az MLSZ elnöke, Szepesi György hosszas tárgyalások után érte el, hogy az 1958-as, 1962-es és 1970-es világbajnokág legnagyobb csillaga végezze el a kezdőrúgást a június 4-i magyar-osztrák barátságos mérkőzésen.
A kezdőkörben kézfogás Törőcsik Andrással, az akkori csapatkapitánnyal, majd jöhetett az első rúgás, amelyet a Népstadionba kilátogató 22 ezer néző óriási ovációval fogadott.
Pelé amúgy pályafutása során a magyar válogatott ellen soha nem játszott, mert az 1966-os vb-n a liverpooli 3-1-es magyar győzelemmel végződött összecsapáson sérült volt, 1971. július 22-én a Rio de Janeiróban megrendezett és 0-0-ra végződött barátságos meccsen sem szerepelt a brazil nemzeti csapatban. Négy nappal azelőtt, a jugoszlávok elleni 2-2-es barátságos mérkőzésen, 200 ezer néző előtt köszönt el a válogatottságtól.
Az 1-1-re végződött magyar-osztrák mérkőzést becsülettel végigülte a díszpáholyban, majd utána udvariasan nyilatkozott is.
Az első félidőben meglepett, hogy mennyire lassú volt a játék. A technikásabb magyarok nem tudták lerohanni az erőteljes, magabiztos osztrák csapatot. Krankl pedig egy alkalommal igencsak megkeverte a védelmüket.
Nagyon tetszett viszont a magyarok 9-ese (Törőcsik András), aki mesterien bánik a labdával.
„Pelé megjelenése tényleg hatalmas szenzáció volt, amelyet azonban kissé elnyomott, hogy Farkas Bertalan egy nappal korábban érkezett meg sikeres űrutazásáról Bajkonurba. A lapok címoldalát az első magyar űrhajós útja foglalta el, Pelének csak a hátsó traktusokban megbúvó sportoldalak jutottak. Pelé azonban nem csak ennek a válogatott meccsnek a kezdőrúgását végezte el. 1980. június 14-én a labdarúgó NB I utolsó fordulójában a Hungária körúton rendezett MTK-Honvéd bajnokin is ő indította el a labdát – a belga Paul van Himsttel együtt.
Innentől kezdve minden figyelem az MTK öreg, Hungária körúti stadionja felé fordult, mivel ebben az akkor ódon létesítményben forgatták a Menekülés a győzelembe című filmet. Az alkotók a legendás párizsi Colombes stadionba helyezték a történteket, s úgy gondolták, az MTK létesítménye megfelelően reprodukálja az egykori franciaországi pályát.
A Colombes stadionban játszotta első világbajnoki döntőjét a magyar labdarúgó-válogatott 1938-ban.
A filmben fontos szempont volt az is, hogy olyan pályát kellett keresni, amelyben nem volt villanyvilágítás, hiszen a történet a II. világháború idején játszódott. A Hungária körúti pálya ennek is megfelelt, hiszen ott csak 7 évvel később, 1987-ben avatták fel a pályavilágítást. A díszletek, a rengeteg horogkeresztes zászló óriási felzúdulást váltottak ki a budapestiek körében. (Nemcsak a stadionban, hanem a film egyik helyszínéül szolgáló Keleti-pályaudvaron is ott feszítettek a náci lobogók.)
Emiatt számtalan lakossági bejelentés érkezett akkor a rendőrségre.
Pelé ebben a filmben egyrészt szakértőként működött közre (valahogy meg kellett tanítani a színészeket a futball alapvető elemeire, mert például Stallone kifejezetten ügyetlenül bánt a labdával), másrészt – ha már itt volt – bevették a buliba: egy trinidadi katonát alakított. Mellette még két világbajnok jött el Budapestre. Az angol Bobby Moore, aki az 1966-os vb-n Angliával nyert, illetve az argentin Oswaldo Ardiles, aki az 1978-as világbajnokságon lett aranyérmes.
Azt kevesebben tudják, hogy a magyar játékosok közül szerepet kapott a későbbi edző és szövetségi kapitány, Egervári Sándor is, akinek az egyik jelenetben fel kellett rúgnia Pelét.
Egervárit csak a rendezők hosszas unszolása után lehetett rávenni arra, hogy megtegye, amit kérnek tőle.
A jelenet végül annyira hitelesen és jól sikerült, hogy a rendező, John Huston felállva tapsolt, amikor a második forgatási napon Egervári felrúgta a háromszoros világbajnokot. A filmben a szövetségesek csapatát az Ipswich Town játékoskeretéből szedték össze. Ezeket a játékosokat a legendás tréner, az angol Bobby Robson válogatta be. A magyar színészek közül a Kossuth-díjas Gera Zoltán is szerepet kapott. Gera Zoltán amúgy kiválóan futballozott, korábban a Két félidő a pokolban című alkotásban is játszott, ami voltaképpen a John Huston-film előképe volt.
A Hungária körúti stadion mellett a másik fő helyszín Alag volt, ahol megépítették azt a koncentrációs tábort, amely a gensdorfi náci haláltáborhoz hasonlított.
Pelé érkezése előtt sok mindennel riogatták a magyar sajtó képviselőit a világsztár különös attitűdjeivel kapcsolatban. Ilyeneket mondtak: csak portugálul hajlandó interjút adni (az Esti Hírlapban spanyol nyelvről értekeztek, de hát Pelé anyanyelve nem a spanyol, hanem a portugál volt), aztán arról is beszéltek, hogy a világsztár csak pénzért szólal meg, hogy az aláírása megfizethetetlen, hogy azt sem tudja, melyik az az ország, amelybe érkezik, meg hogy van-e itt labdarúgás.
Ez utóbbi kifejezetten ostoba megnyilvánulás volt, mert Pelé hazájában mindig is különös tisztelettel beszéltek a magyarokról, akiket 2004-ig képtelenek voltak legyőzni.
Arról nem is beszélve, hogy a hatvanas-hetvenes években a magyar klubcsapatok rendszeresen jártak dél-amerikai túrákra. Pelé és a Santos több magyar klubcsapat ellen pályára lépett. Az 1967-es Hexagonal Kupát a Vasas nyerte meg épp a Santos előtt.
Ezekből az előzetes pletykákból egy szó sem volt igaz. Pelé angolul nyilatkozott, senkitől sem kért pénzt, mindenkinek adott aláírást és remekül érezte magát Budapesten.
origo, Hirmagazin.eu
