A plasztikai sebészet természetesen sokkal intenzívebben ható szereket használ, így a kémiai hámlasztás során a bőrre gyakorolt hatás is sokkal kifejezettebb: a teljes hámréteget leválasztják, eltávolítják ilyenkor. A folyamat lényegére utal az angolszász nyelvterületen kívül is használatos peeling szó, ami tulajdonképpen lehámozást jelent.
A leggyakrabban alkalmazott szer a fenol, amely kifejezetten maró hatású sav, de a triklórecetsavat is használják. Segítségükkel a bőr felszínén, illetve magában a bőrben az orvos által irányított és kézben tartott, szabályozott folyamatot lehet megindítani, amelynek eredménye a ráncos vagy foltos bór eltűnése, új bőr képződése lesz. A lemaródott rétegek addig az arcon maradnak, amíg az újonnan képződő bárrétegek ki nem fejlődnek. A módszer ismeretében magától értetődik, hogy az eljárást pontosan körülírt területeken is alkalmazni lehet. Az egész arc kémiai hámlasztására csak nagyon ritkán van szükség. Legtöbbször a fels8 ajak, a homlok, az áll és – lényegesen ritkábban – az alsó szemhéj hámlasztására van szükség.
Természetesen a plasztikai sebész tudja a leginkább megítélni azt, hogy adott esetben melyik módszer látszik a legalkalmasabbnak a ráncok megszüntetésére. A kérdésről nyilvánvalóan részletesen fog beszélni a beteggel és megindokolja, hogy miért éppen ezt és nem mást javasol. A döntés végső soron ilyenkor is a beteg feladata. Ha bizonytalan lenne, kérje ki egy másik sebész véleményét is!
Nehézséget jelent a sebész számára az, hogy a kémiai hámlasztás során az eredményt nem lehet olyan pontosan megfogalmazni, mint a szoros értelemben vett sebészeti beavatkozások előtt. Ez a beavatkozás jellegéből következik, mert egy kémiai anyaggal szemben nagyon eltérő mértékben érzékeny az emberek bőre. Természetesen a tapasztalatai alapján minden orvosnak megvannak azok az okai, amelyeket figyelembe véve, a hámlasztás mellett dönt.
Forrás: lifepress;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
