Önbíráskodásért és zsarolásért állt bíróság elé egy jós és társa nemrég.
Áldozatuk nem fizette ki a rontás úgynevezett levételét, ezért halállal és „más, romlást okozó átkokkal” fenyegették meg. Ez az, ami már tilos, bár nincs szó arról, hogy az ezoterikus „tudományok” felett mondanának ítéletet, hitbéli kérdésekkel továbbra sem foglalkoznak a bíróságok. A Kékfény riportja.
Az ügy két vádlottja egy közösségi oldalon, egy személy nevében, „Kiss Rozália” névvel regisztrált, majd ezen az álnéven jóslással és rontáslevétellel szédítették a babonás embereket, azonban túlléptek egy határt. Fenyegetéssel pénzt beszedni csak jogtalanul lehet – mondta a tárgyaláson Rupa Melinda, a Zalaegerszegi Törvényszék bírája.
Rontáslevétel és jövendőmondás létezik – mondta el korábban a Kékfénynek a Boszorkányszövetség vezetője. Abafi Cézár szerint a boszorkányságokkal foglalkozó emberek tevékenységük során lényegében csaknem bármit megtehetnek, ha azzal senkinek nem ártanak.
Bárki végezhet „természetfeletti szolgáltatást”
A jóslás szabadpiaci viszonyok között nem sorolható olyan tevékenységi körbe, ami tiltott lenne. Szabadpiaci viszonyok között egyfajta szolgáltatásnak tekinthető – tájékoztatott Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégiumának vezetője.
Ha az interneten jövendőmondásra, ördögűzésre és rontáslevételre keresünk, ezerszám találunk különböző okkult szolgáltatásokat, amelyeket teljesen legálisan kínálnak. A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerében is szerepel a jövendőmondás, az asztrológussal, a fülbelövővel, a spiritisztával és a szoláriumkezelővel egy oszlopban. Tehát mindez legális tevékenység, vállalkozóként bárki végezhet természetfeletti szolgáltatásokat.
Szakmai hiba vagy átverés?
Kérdéses, hogy mi történik akkor, ha a jövendölés nem válik valóra, vagy ha a rontáslevétel ellenére újabb balszerencse következik be? Ujvári Ákos szerint miután a jóslás különböző, ésszel és értelemmel fel nem fogható, fogalmilag a tudományos világ körébe nem sorolható tevékenység, ezért nincs igazságügyi szakértői megalapozottsága, vagyis ilyen esetekre szakértőt kirendelni szükségtelen. Az ilyen ügyekben a babonás hívők általában hiába tesznek feljelentést.
Ujvári Ákos szerint ha a jós a jóslásért és a későbbi átkok levételéért és balszerencsék „elűzéséért” anyagi javakat kér cserébe, az már a büntetőjogi felelősség kategóriájába eshet. Bűncselekmény az is, amikor valaki természetfeletti erőkre hivatkozással betegségekre ígér gyógyulást, holott ilyen gyógyítást csak orvos végezhet.
A Kékfény riportjában ismertetett Kiss Rozáliaként hirdető két férfit az egyik ügyfelük „buktatta le”. Az interneten ismerkedtek meg, sohasem találkoztak személyesen, de az online térben megállapodtak, hogy 45 ezer forintért az ügyfélről leveszi a rontást „Kiss Rozália”, azonban a csalók nem kapták meg a pénzt. Miután a sértett nem tudott fizetni, a vádlottak többször megfenyegették azzal, hogy megátkozzák, családtagjaira átkot tesznek.
Hitbéli kérdésekben a jog nem segít
Az ehhez hasonló és ilyen ügyekben a legfőbb kérdés az, hogy kinek van joga eldönteni: levették-e az átkot vagy sem, jár-e a jövendőmondónak sikerdíj, vagy sem? A gyakorlatban nem kerülnek ilyen ügyek a bíróság elé, ezért a bíró elméleti okfejtésbe kezdett: ezt jogilag naturalis obligatiónak (peresíthetetlen kötelem) nevezik. Tehát nem követelhető vissza a pénz, hiszen ezeket a tevékenységeket a jog érvényesnek tekinti.
Ilyen ügyekben tehát kizárt a pereskedés. Különben is lehetetlen eldönteni, hogy megtörtént-e a teljesítés, vagyis, hogy „levették-e” a rontást vagy „még mindig ott van”. Ugyanígy képtelenség az is, hogy a bíróság egy mágust a rontás levételére kötelezzen.
Kijelenthető tehát, hogy hitbéli kérdésekben nincs igazságszolgáltatás, a jog nem segít. Ezért az ilyen vitákat a felek egymás között kénytelenek rendezni. A két vádlott az átkok levételéért egyre több pénzt követelt, végül a sértett felesége avatkozott az ügybe, aki a realitások talaján állva véget vetett a történetnek. A rendőrséghez fordultak és feljelentést tettek.
Az ügyészség végül önbíráskodás miatt vádat emelt a két jós ellen.
Az ítélet egyelőre nem jogerős
A büntető törvénykönyv szerint, aki jogos vagy jogosnak vélt követelését erőszakkal vagy fenyegetéssel akarja behajtani, az önbíráskodást követ el. Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Az ügy két vádlottja pénzbüntetést kapott. Az ügyészség nem fellebbezett, de a vádlottak igen, mert sokallták a pénzbüntetést. Az ügy másodfokon folytatódott, ahol a bíró kihirdette: a vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében állapítja meg a törvényszék.
A bíróság mégis az enyhe ítélet mellett döntött, mert ugyan volt halálos fenyegetés, de az nem vehető komolyan, hogy átokkal bárkit meg lehetne ölni. Az ügyet másodfokon tárgyalták, az ítélet mégsem jogerős, mivel a bíróság most zsarolást is megállapított, ezért az érintetteknek biztosítani kell a fellebbezés lehetőségét. Emiatt az ügy harmadfokon folytatódhat.
Forrás: Kékfény
