„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak viszont mindig tele vannak kételyekkel.” -Bertrand Russell
Kísérletekkel igazolták, hogy az emberek 94 százalék-a az átlagnál intelligensebbnek tartja magát. Két amerikai pszichológus, David Dunning és Justin Kruger (a Cornell amerikai elitegyetem kutatói) vállalkozott arra, hogy megfejtse ennek a jelenségnek a hátterét.
Dunningék a kísérleteikben egyetemistákkal írattak teszteket különféle tantárgyakból, és megkérték őket, hogy ezzel együtt értékeljék a saját tudásukat az adott területen. Azt tapasztalták, hogy a teszteken legrosszabbul teljesítők rendre túlbecsülték a képességeiket, míg a jól teljesítők nagyjából reálisan értékelték, vagy alábecsülték magukat.
A legérdekesebb akkor következett, amikor egy későbbi kísérletben a tesztalanyokat szembesítették is az eredményekkel: a leggyengébb eredményeket elérők ennek hatására sem változtatták meg az önértékelésüket, ragaszkodtak ahhoz, hogy ők igenis nagyon otthon vannak a témában, és a teszt csak véletlenül sikerült félre. A kutatók négy következtetést vontak le, amelyek bármilyen jártasság esetén megfigyelhetők, legyen az egy tudományág, az autóvezetés, vagy egy játék ismerete.
Az adott területen szélsőségesen inkompetens emberek:
1. Nem képesek felismerni a saját hiányosságaikat.
2. Nem képesek felismerni a náluk magasabb szintűek tudását.
3. Nem képesek felmérni a saját inkompetenciájuk szintjét.
4. Viszont képesek arra, hogy ha fejlődnek az adott területen, akkor utólag felismerjék, hogy mennyire nem értettek hozzá korábban.
Mindez tökéletes körülményeket biztosít ahhoz, hogy az ember hamis sikerélményt biztosítson magának, növelje az önbizalmát, ne hallgasson a kritikára, és ezzel egyre kevesebb esélyt hagyjon magának a negyedik pont elérésére. Mindezt a tünetegyüttest a pszichológia a leíróinak tiszteletére Dunning-Kruger-hatásnak nevezte el.
Forrás: tudmodkell
