1987-ben Iqbal Masih mindössze 7 éves volt, amikor az adósságok törlesztése miatt családja úgy döntött, hogy eladja rabszolgának. Születése után az apja elhagyta a családját, mert úgy gondolta, nem fér bele a családi kasszába még egy gyerek eltartása.
Iqbalt a nővérei nevelték, de nem sok ideig tartott a gyermekkora, korán fel kellett nőjön: 1987-ben a családja eladta, mivel annyira sem volt pénzük, hogy a nővére esküvőjét fedezni tudják. Édesanyja egy helyi kereskedőtől vett fel kölcsönt, és fedezetként Iqbalt ajánlotta fel. A rabszolgaság törvényellenes volt Pakisztánban, de az adósság visszafizetésének ezen módját hallgatólagosan elfogadták.
6 év rabszolgaság
Iqbalt reggeltől-estig dolgoztatták, olyan is volt, hogy napi 14 órát, a pénz, amit kapott még így is kevés volt az adósság törlesztésére. Akkor is dolgoznia kellett, amikor a Pakisztáni Legfelsőbb Bíróság megtiltotta a gyermekek fizikai munkára való felhasználását. A tomboló korrupció miatt a hatóságok szemet hunytak a gyermekrabszolgaság felett.
Iqbalt megverték, éheztették és kimerítő fizikai munkára kényszerítették. Akkor gyermekek ezrei voltak még szintén ilyen helyzetben.
6 év rabszolgamunka után Iqbal megszökött, és néhány rabszolgatársával együtt egyből a rendőrségre mentek. A korrupció azonban itt is közbeszólt: a rendőrség a gyerekeket visszavitte a fogvatartójukhoz, hiszen “jutalmat” kaptak cserében. Újabb hat év telt el, amikor Iqbal segítséget kapott egy gyerekrabszolgaság ellen küzdő aktivistától, Ehsaan Ullah Khantól.
Egy idő után ő maga is emberjogi aktivista lett, számos előadást tartott, és gyárakba szökött be, ahonnan kimenekítette az illegálisan dolgozó gyermekeket. Így sikerült közel 3 000 gyermeket felszabadítania.
1994-ban Iqbal az Egyesült Államokban megkapta az emberi jogok Reebok-díját. Küldetését folytatta annak ellenére is, hogy számos fenyegetést kapott a rabszolgatartó gyermekek gazdáitól.
1995. április 16-án Iqbal Masih gyilkosság áldozata lett.
filantropikum
