A kutyafajták (általában) hidegtűrőek: meleg bundájuk és a bőrük alatt tartalékolt zsírszövetek elegendőek ahhoz, hogy megélhessenek a nagy hidegben is, de ez természetesen kizárólag az aklimatizált (azaz a helyi időjáráshoz szoktatott) állatokra vonatkozik.
Nem egyszer előfordult már, hogy a meleg szobához szokott kutya, amikor télen elcsavargott, elpusztult a nagy hidegben.
A megfigyelések viszont azt is igazolták, hogy a kennelekben tartott állatok, ha télen, napközben bizonyos időt a lakásban is eltölthetnek, akkor nem éreznek semmiféle kényelmetlenséget a kennelek éjszakai hidegében.
Ha a kutya túlságosan átfázik, akkor hamarosan reszketni kezd. Az apró izommozgások meleget szabadítanak fel, hőt fejlesztenek, így az állat egy időre ismét biztosíthatja természetes testmelegét.
Mindez persze nem jelentheti azt, hogy a nagy hidegekben, hóban a kutyáknak nincs is szükségük a védett, jól bealmozott, biztonságosan szigetelt nyugvóhelyre.
A testhőmérséklet hirtelen lecsökkenése ugyanolyan káros a kutyára, mint a akár gyors hőmérséklet-emelkedés. A nagy lehűlés megfázást, esetleg megfagyást is okozhat.
Kaukázusi juhászkutya
Az éghajlat és az időjárás egyébként is jelentősen befolyásolhatja a kutya fejlődését, az egész élettani állapotát. A hideg éghajlatú vidékeken a kutyák általában alacsony növésűek, vastag bőrűek, sűrű a bundájuk és nagyon sűrű az aljszőrzetük is. A hegyvidéki kutyafajtáknak erős, fejlett mellkasuk alakult ki, izmos végtagokkal.
A fentiek szemléltetésének jó példája lehet a hazánkban is ismert és tenyésztett kaukázusi juhászkutya.
A téli hónapokban a kutyákat nem szabad fürdetni, de nem is kell félteni őket a hóban történő hancúrozástól. A kutya mancsa viszont gyakran sebes lesz a sóval felszórt járdán, vagy az úttesten; ugyanis a só nehezen gyógyuló, csúnya sebet mar a mancsok bőrébe. Ezért a téli séta után mindig alaposan mossuk le meleg vízzel az állat lábait. (Ezt egyébként is, a fertőzések elkerülése érdekében is, ajánlatos minden évszakban megtenni!)
Ugyancsak nagyon fontos az is, hogy megakadályozzuk a sózott hó nyalogatását!
Nagy élmény a kutyák, de az állattartó gazdájuk számára is, amikor a fiatal állat először lát havat. Amikor a kutya szembesül a természet új jelenségével, először csodálkozik a látványon, aztán „megismerkedik a hóval”, megtapogatja, megszagolja, megízleli, majd izgatott, véget nem érő rohangálásba, hempergésbe kezd.
Aki csak teheti, ennél a legelső alkalomnál semmiképp ne felejtse otthon a fényképezőgépét, sőt, már jóelőre helyezze is azt „üzemkész állapotba”, hogy ne veszítsen el a nagy eseményből egyetlen felvételi lehetőséget sem. – Érdekes viszont, hogy a későbbiekben, de már a másodéves kutyát is, a friss havazás megérkezése „teljesen hidegen hagyja”! – Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez csak általánosítás, ugyanis egyes példányok még az „öregebb-korukban” is változatlanul nagy lelkesedéssel és hancúrozással köszöntik az első hóesést.
Mínusz 15–20 °C foknál a kutya futkározását már mindenképpen korlátozzuk: a viszonylag kényes talppárnák az éles jégperemeken gyakran felhasadnak, lassan gyógyuló seb keletkezhet.
Forrás: soundgraph.lapunk.hu
