A héberek hatása az egyiptomi kultúrára
Egyiptomi túránkat folytatva ebben a fejezetben megérkezünk a minden-idők legnagyobb felfedezéséhez: Egy gyermek-király történetéhez, akinek sírját felfedezve mesés kincsek, sok rejtély és rengeteg információ került az emberiség birtokába a fáraó világ kultúrájáról vallásáról, társadalmi rendszeréről. Nincs még egy olyan fáraó sír, amit ennyire tökéletes állapotban sikerült volna feltárni, s mégis ennyi talányt vetne fel az egyiptológusok előtt. Természetesen a bibliában szereplő? népek története ismét összekapcsolódik az egyiptomi történelemmel. E felfedezés esetében biztosan állíthatjuk, hogy a Biblia segít megérteni Egyiptom egyik nehezen magyarázható uralkodói korszakát az amarnata korszakot.
A felfedezés története 1922-re nyúlik vissza, amikor Howard Carter a felfedező és Lord Carnarvon a mecénás belépett az elfelejtett fáraó sírjába. Óriási kitartás jellemezte munkájukat. Miután 1914-ben Theodor Davis kijelentette, hogy a sír nem létezik és csalódottan, régészeivel együtt elhagyta a területet, Carter akkor kezdte a kutató munkát. Töretlen hite volt! 8 évig fáradhatatlanul dolgozott embertelen körülmények között. Munkásai mintegy 1000 tonna törmeléket mozgattak meg. Erre a munkára a gazdag mecénás majdnem teljes vagyona rá ment. Végül, amikor már minden remény szertefoszlott, VI. Ramszesz sírja mellett megtalálták Tűtankhámon fáraó rejtelmes temetkezési helyét. A király sírjában rengeteg kincs volt. Titok, hogy miért nem rabolták még ki a sírrablók. Majd a később feltárt sírokban további titok; összetört arcú múmiák, olyan uralkodók, akik nevét eltüntették a későbbi fáraók. Vajon miért? Sok-sok rejtély, aminek nagy része mára már megoldódott, többet azonban még mindig nem tudunk megfejteni.
Négy uralkodó történetét kell megismerni, hogy a rejtélyek nyomába eredjünk. Az első III. Amenofisz (Kr. e. 1391-1353.). ő volt II. Amenofisz gyermeke. II. Amenofisz Hatsepszut királynő után uralkodott egy rövid ideig, valószínűleg IV. Thutmose társuralkodójaként, de aztán eltűnt a színről, mint ahogyan korábban a Csillag Sztélé történetével együtt tárgyaltuk, IV. Thutmose trónra jutása eseményeit nyomon követhetjük, II. Amenofisz azonban titokzatosabb személy volt és valószínűleg jelentéktelenebb uralkodó. A második király IV. Amenofisz, (Kr. e. 1353-1335), aki nevét Ehnatonra változtatta. A harmadik Nofertiti királynő (Kr. e. 1335-1333) és végül megérkezünk Tutankamonhoz (Kr. e. 1333-1323), akinek eredeti neve Tűtankhatón volt.
Az nyilvánvaló, hogy egy olyan esemény, mint a tízcsapás, és az exodus ami az egyiptomi vallást és kultúrát sújtja valamilyen nyomot kellett, hogy hagyjon az egyiptomi kultúrában. Induljunk el III. Amenofisz uralkodásától. Az ő királyságával kezdődött egy olyan dinasztia története Egyiptomban, aminek létét feljegyzéseik tagadták, uralkodásuk, vallási reformjuk azonban a bibliai héberek jelenlétét, befolyását igazolja a történelemben. Ez az uralkodó a Királyok Völgyében építtetett egy halotti templomot. Ma már a templom nincs meg, köveit széthordták. A templom bejáratát két 22 m magas szobor tartotta. Ez a két szobor meg van ma is, Memnoni Kolosszusok néven ismerjük őket. A fáraó gigantikus emlékművein, az egyik szobor lábainál az uralkodó édesanyját és a másik oldalon a feleségét ábrázoló szobrot is megfigyelhetjük. A templomot olyan módon helyezték el, hogy a nap meghatározott időközönként a szentélyhez süssön megvilágítva a fáraó szobrát, aki Istenek társaságában volt ábrázolva. (Később II. Ramszesz Abu Szimbel sziklatemplománál alkalmazzák ezt a technikát.) A tartóoszlopok, mint 22 m magas szobrok pedig kvarcitból (kemény homokkő) készültek. Amikor a nap rásütött a szobrokra, különleges fényben csillogtak az apró homokszemcsék, nem úgy, mint a gránit szobrokon. Ez az építmény árulkodik nekünk arról, hogy III. Amenofisz már próbálkozott egy vallási reform bevezetésével, ami még nagyobb szerepet ad a napistennek az egyéb istenek helyett. Valami miatt ez nem sikerült neki. Fia IV. Amenofisz végre bevezeti ezt a várva várt vallásreformot s innen kezdődik az igazi történet.
Thébában korlátozza a papok hatalmát, templomokat foszt meg isteneiktől. Csak egy isten jelenlétét ismeri el; a Napkorongét, vagyis Atonét. Nevét megváltoztatja IV. Amenofiszről, Ehnatonra. A papoknak természetesen nem tetszett ez, így a királyt száműzték Thébából. Ehnaton maga mellé vette híveit, és egy új várost építtetett Gehet-Aton néven. (Tel-el-Amarna.) A város a király vallási diktatúrájára épült. A templom volt a legfontosabb stratégiai pontjuk és a palota. Ma már azt is tudjuk, hogy a város a templom pontos felnagyított mása volt. Egy törésvonal helyezkedett el a város hosszanti középvonalán, aminek vége a trónterem volt. Itt a király Ehnaton beült a trónjára és reggel amikor a nap felkelt, úgy tűnt, mintha a király feje fölött kelne fel a nap. Erre a vallási eseményre mindenki összegyűlt Amarnában, hogy minden nap megnézzék, illetve erőt merítsenek az isten-királytól, aki széttárta karjait és a Napkorong hatalmával beszélt a néphez! A városban félelem és rettegés uralkodott, senki nem tudta mire vélni az új király hatalmát, vallási rendszerét. Tel-el-Amarna feltárásánál két nagyon fontos leletet is találtak, ami bizonyítja a Biblia hitelességét és a bibliai kronológia helyességét. Az egyik egy napkorongot dicsőítő zsoltár, ami irodalmilag nagyon hasonló a Bibliában található 104. zsoltárhoz:
Amarnai:
Óh, élő Napkorong, mily gyönyörű vagy! Te hatalmasan csillogó! Ha mozdulataid megfakulnak a föld sötétségbe borul, s mint az oroszlán előbújik barlangjából.
Bibliai:
Uram, én Istenem vagy Te igen. Szerzett sötétséget, hogy éjszaka legyen. Az oroszlánkölykök amelyek ordítanak a prédáért sürgetve Istentől az eledelt. (Zsolt, 104.)
Minden bizonnyal a bibliai zsoltár egy régi imádság volt, amit a héberek hagytak Egyiptomban. Majd miután Ehnaton átértelmezte az egyistenhitet és totális isten-király diktatúrát kiépítette a zsoltár szövegét némelyet megváltoztatta. A tény, hogy az Aton-zsoltár fennmaradt egy kőbe vésve bizonyítja, hogy fontos volt ez az imádság nekik, valamint az egyistenhit egy sajátos értelmezése megjelent Egyiptomban.
A másik lelet a király levéltára. Ne feledjük Ehnaton uralkodásának idejét: Kr. e. 1353-1335. Az eddigi bibliai kronológiánk szerint, ekkor már a héberek nem lehettek Egyiptomban. Ezt igyekszik megerősíteni ez a lelet. Ehnaton könyvtárában akkád nyelv? levelezést találtak. Az akkád nyelv volt akkor a nemzetközi nyelv, úgy, mint ma az angol. Ezekben a levelekben Askelón, Gezer, Emoria királyai kérnek segítséget a héberek ellen, akik veszélyeztetik országuk biztonságát. (Olvasd el Józsué könyve 5,1-et.) A levelek tanulsága szerint a kánaáni királyok gyengék voltak, hogy szembe szálljanak a héberekkel. Ehhez kellett volna segítséget nyújtania a fáraónak, aki azonban a saját fanatizmusával volt elfoglalva s ezért nem nyújtott segítséget ezeknek a népeknek. Ez a két történelmi tény Ehnaton vallási fanatizmusa és a kánaáni népek tehetetlensége – tette lehetővé, hogy a héber nép elfoglalja az ígéret földjét, a Tejjel-mézzel folyó Kánaánt.
Természetesen az Amarna-dinasztia sorsa ezzel nem ért véget. A papok nem nyugodtak bele egy ilyen fáraó hatalmába. Ehnaton halála után felesége Nofertiti egyedül maradt a trónon. Kétségbeesetten írt levelet a hettitáknak, hogy küldjenek neki férjet, aki társuralkodó lehetett volna mellette és megerősíthette volna hatalmát a hettiták által. II. Hattusilis Muwattalis hettita uralkodó el is küldte Zannanza herceget Egyiptomba, de az út során a férj jelöltet megölték. Ha ez a szerencsétlen gyilkosság nem következett volna be, Nofertiti megerősíthette volna az egész dinasztiát, s az uralmuk tovább élt volna. De mivel ez a házasság nem jöhetett létre, így másként alakult az amarnata uralkodók sorsa. Így lehetett fáraó Tutankhaton, a későbbi Tutankhámon.
Nofertiti a meghiúsult házasság után felvette a Szemenkáré nevet, majd fiát Tutankhaton néven 9 évesen trónra juttatta, 11 évesen megházasította. Ez után sokat nem tudunk az uralkodói dinasztia további sorsáról, csupán annyit, hogy a papság természetesen mindent megpróbál, hogy az új Aton kultusz helyett visszaállítsa az Amon 1000 éves vallási irányzatát. Ezt a visszarendezési folyamatot Tutankhamon sírjában talált bizonyítékok, valamint Tel-el-Amarna feltárásánál talált leletek alapján tudjuk rekonstruálni:
A fiatal gyermek király uralkodása alatt Nofertitit alkalmatlanná tették az uralkodásra, valószínűleg megvakíttatták, majd száműzték Amarnából. Az őt követő fáraó Ay (Kr. e. 1323-1319) társuralkodója lett Tutankhatonnak, akinek kényszerből megváltoztatta a nevét Tutankhamonra, kifejezve, hogy uralkodásával visszaállt a régi vallási rend. A thébai papok visszakapták hatalmukat. Ezek után Tutankhamon 18 éves korában meghalt valamilyen betegség miatt, de az is lehet, hogy hozzásegítették ehhez. Halála után villámgyorsan eltemették. Az egyiptomi gyakorlatban 70 nap volt a fáraók múmiáinak az elkészítése. Ez egy vallási ciklus volt. Tutankhamont két hét alatt eltemették. Ma már azt is tudjuk, hogy vele együtt az egész dinasztiát is. A rengeteg kincs, amit felhalmoztak a sírban, nem csak a gyermekkirályé volt, nem is lehetett volna annyi vagyona! Az egész dinasztia minden emlékét eltemették, hogy az egyiptomi történelemből kitöröljék a papok az egyistenhitnek e diktatórikus rendszerét, visszaállítva a politeizmus jól működő hagyományát. Mára az is kiderült, hogy nagy valószínűség szerint Ehnaton eredeti temetkezési helye nem a Királyok Völgyében van, hanem Tel-el- Amarna város mellett, ott ahol a horizonton a felkel? napot látták. Ezzel akarta biztosítani Ehnaton halála utáni hatalmát: A nép a felkelő napban láthatta tovább élni a királyt. A papok ezt is megtörték. A sírból Ehnaton múmiáját a Királyok Völgyébe vitték, ott eltemették egy sírkamrában. Az arcát összetörték, hogy nem lehessen felismerni, nevét levésték a feliratokról és a múmiájáról is. Nofertiti sírjának helyében mind a mai napig nem biztosak a tudósok. Rengeteg rejtély maradt a papok hatalmi törekvési és ármánykodásai miatt!
Thutankhamon sírjában található leletek tovább erősítik a bibliai kronológia helyességét. Mint ahogyan már említettem, a racionalizmus korában erősen támadták a Biblia szavahihetőségét. Természetesen ez a kronológiát is érintette. Az Ószövetségben azt olvashatjuk, hogy a kánaániak ekkor már használták a vasat:
5 Mózes 3, 11
„Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Íme, az ő ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilenc sing a hosszúsága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint.”
Józsua 6, 23-24
Bemennének azért a kémelő ifjak, és kihozzák Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozzák, és helyezik őket Izráel táborán kívül. A várost pedig megégették tűzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.
Ezt a racionalista történészek tagadták. Szerintük a vaskor csak a Kr. e. 1500-as években kezdődhetett. A Biblia viszont ennél is többet állít:
5 Mózes 4, 20
Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok.
A héberek féltek a vas fegyverektől. Az ő fegyverük Isten volt. Erről szól az Ószövetség. Thutankhamon sírjában több vastárgyat találtak, egy vaskést is közöttük, ami azt jelenti, hogy Kr. e. az 1300-as években már magas fokon ismerték a vas előállítását és alkalmazását, éppen akkor, amikor a héberek bevonultak Kánaánba. Tehát a Biblia ismét megállt a régészeti bizonyítékok talaján!
Kiegészítő információ: Howard Carter a felfedező és a Királyok-völgye
Howard Carter (Kensington, 1874. május 9. – London, 1939. március 2.) brit rajzoló, amatőr régész, az egyiptológia egyik leggazdagabb és leghíresebb leletének, az i. e. 1300-as években élt Tutanhamon egyiptomi fáraó sírjának, a Királyok völgye 62-nek felfedezője.
Carter 1874. május 9-én született Kensingtonban, egy festő nyolc gyermeke közül a legkisebbként. Gyerekkorát a család vidéki házában töltötte, iskoláztatása nem volt éppen szabályszerű: apja tanította, így természetesen főként a rajzolás és festés alapjait sajátította el. Amikor apja Lord Amherst, a korabeli Anglia egyik legnagyobb egyiptomi régiséggyűjteménye tulajdonosának otthonában dolgozott, a házigazda megismertette a fiút értékes műkincseivel. A történelem iránt érdeklődő Howard figyelme Egyiptom felé fordult.
Nem sokkal később a British Museum egyik egyiptológusa, Percy Newberry Lord Amherstnél keresett valakit, aki lemásolná a sírköveken levő rajzokat, valamint befejezi az általa megkezdett rajzokat és másolatokat, az ügyes kezű Howard Cartert ajánlották neki. Az ambiciózus fiatalember 1891. év, októberében, már útban is volt Alexandria felé, s az Egyiptomi Kutatási Alap (Egypt. Exploration Found) megbízásából rajzoló-asszisztensként dolgozott kora legismertebb egyiptológusa, Flinders Petrie mellett, 1892-ben Amarnában, majd nyolc éven át, Hatsepszut templomában. Az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője, Gaston Maspero oly mértékben volt megelégedve munkájával, hogy 1899-ben kinevezték a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelőjévé, 1903-1905-ben Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője volt.
Pályája 1905-ben megbicsaklott, mert a szakkarai ásatások őreinek megengedte, hogy megvédjék magukat néhány részeg francia turistával szemben, akik bepanaszolták a főkonzulnál. Miután Carter nem volt hajlandó bocsánatot kérni, felmentették állásából, ezután akvarellfestőként és régiségkereskedőként tevékenykedett. 1907 táján került kapcsolatba a dúsgazdag régiséggyűjtő Lord Carnarvonnal, aki Gaston Masperotól kért tanácsot 1906-os sikertelen magánásatásai után. Maspero Cartert ajánlotta, ezért Carnarvon felkérte ásatásainak vezetésére. Carter feltárta a Théba melletti nekropoliszt (Királyok völgye), II. Montuhotep, I. Amenhotep, Hatsepszut és IV. Thotmesz sírját, Hatsepszut völgytemplomát, a XVIII. dinasztia királynéinak sírját és számos magánsírt. Akkoriban úgy tudták, hogy Ehnaton kivételével a XVIII. dinasztia valamennyi fáraóját a Királyok Völgyében temették el, és sírjaikat – a hiányzó Tutanhamonét kivéve – már felfedezték és kirabolták.
Az évszázad felfedezése
Carter nyolc hosszú éven át kereste a hiányzó sírt. 1917-ben kezdte vizsgálni azt a munkástelepülést, aminek maradványai II. Ramszesz és VI. Ramszesz sírjai között húzódtak. Valójában kicsit arrébb, máshol akart kutatni, de ide kapott engedélyt. Utólag már látható: az első kapavágást ott ejtették, ahol 5 év múlva a legnagyobb felfedezés várta őket. A kutatási engedély aláírása alkalmával maga a nagy Gaston Maspero is kételyeinek adott hangot, hogy a Királyok Völgyében érdemes még új sírok után kutatni. Ahogy fogalmazott, ott már minden homokszemet háromszor átrostáltak.
Az ásatási területnek kijelölt háromszöget 1921-re megtisztították a törmeléktől, kivéve a VI. Ramszesz sírbejárata körüli részét, mert az a sírlátogató turisták zavarása miatt hanyagolták. Elfogytak a remények, Lord Carnarvon pedig a finanszírozás beszüntetését helyezte kilátásba: egy utolsó szezont engedélyezett.
1922-ben ezért Carter utoljára vonult a munkásfaluhoz, ahol az első évadot kezdte, és alaposan átvizsgálta VI. Ramszesz sírjának környékét, ahol addig az Egyiptomi Műemlék Felügyelőség kérésére nem kutattak. Lebontották a XX. dinasztia korabeli munkáskunyhókat, és november 4-én már előkerült az első nyom, egy tizenhat fokból álló lépcső, amely a Ramszesz sírjának közelében levő ókori munkáskunyhók maradványai alatt egy bevakolt ajtóhoz vezetett. Mögötte, a falon láthatóak voltak az ősi nekropolisz őrének pecsétjei, az utolsó válaszfalon pedig Nebheperuré (Tutanhamon koronázási neve) volt olvasható. Ma már tudjuk: Tutanhamon sírjának az volt a szerencséje, hogy a későbbi uralkodók munkásai éppen felette telepedtek meg, és vastag meddő- és törmelékrétegekkel borították be a bejáratot.
Carter 1922. november 24-én, Lord Carnarvon megérkeztével kezdte meg a titkát 3300 éven át őrző sír feltárását. A sírkamrában megtalálták a fáraó túl sok balzsamozószerrel balzsamozott, s így súlyos károsodást szenvedett múmiáját és színarany, üveg- és féldrágakő-berakásokkal díszített halotti maszkját, amely megőrizte Tutanhamon arcvonásait. A több mint 2000 tárgy között aranyozott ládák, arannyal bevont és színes üveggel, illetve féldrágakövekkel díszített trónus, különböző állatfigurák, ékszerek, életnagyságú szobrok voltak. Tutanhamon sírja a máig a leggazdagabb lelet, mely az ősi Egyiptomból származik. A napvilágra hozott kincsek nagy része a Kairói Múzeumba került, az ásatásról Carter és társai háromkötetes munkát adtak ki The Tomb of Tutankhamen címmel.
A Királyok-völgye
A Királyok-völgye 62 (KV62) Tutanhamon egyiptomi fáraó sírja a Királyok-völgyében. A sír, amelyet Howard Carter britrégész fedezett fel 1922-ben, az egyetlen olyan fáraósír, amely a 20. századig közel érintetlenül fennmaradt. Felfedezése tulajdonosát – akinek neve az ókorban halála után hamar feledésbe merült – az egyik leghíresebb fáraóvá tette. A nyolc éven át tartó feltárás során kb. 3500 lelet került elő, közülük több olyan, ami a legismertebb ó-egyiptomi leletek közé tartozik. 2006-ig ez volt az utolsó sír, amelyet a Királyok völgyében találtak.
Tutanhamon gyermekként került trónra, a XVIII. dinasztia utolsó olyan fáraójaként, aki a királyi család vér szerinti tagja volt. Az uralkodóház vele kihalt, az őt követő Ayt és Horemhebet feltételezett családi kapcsolataik alapján sorolják a dinasztiához. Az ifjú fáraó uralkodása arra az időszakra esett, amikor Egyiptomban – az Aton napisten egyedüli tiszteletét bevezetni kívánó Ehnaton fáraó halála után – megkezdődött a régi istenek kultuszának helyreállítása. Ehnaton és közvetlen családtagjai emlékét – így Tutanhamonét is – a későbbi uralkodók igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Ennek – valamint annak, hogy a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz közeli sírja, a Királyok-völgye építésekor a törmeléket a Tutanhamon-sír bejárata elé halmozták – köszönhető, hogy az alig húszévesen elhunyt fáraó sírját két rablási kísérlettől eltekintve nem háborgatták, holléte egészen újkori felfedezéséig a feledésbe merült.
A sír egyszerű szerkezetű, úgy tűnik, eredetileg nem királysírnak épült, hanem magánszemély sírjának. Bejárata kelet felé nyílik, innen lépcső vezet le egy folyosóra, melyből téglalap alaprajzú, a lépcsőre merőleges tengelyű előcsarnokba lehet jutni. Ebből nyugat felé egy mellékkamra nyílik, jobbra, azaz észak felé pedig maga a sírkamra, ennek közepén áll a vörös kvarcitból készült szarkofág. A sírkamrából jobbra, kelet felé újabb mellékkamra nyílik, melyet Carter kincstárnak nevezett el. A sír kialakítása a derékszögben elforduló tengellyel megfelel a XVIII. dinasztia korabeli sírok hagyományainak, és eltér az Amarna-kori egyenes tengelyű síroktól, amilyenek az amarnai sziklasírok.
Az egész sírból egyedül a sírkamra falát díszítették. A falakra a Halottak könyve egyes szövegeit írták, és ennek illusztrációjára több falfestményt is. Három falat teljes magasságában okkersárga alapra festett emberalakok foglaltak el, a negyedik pedig négy sávra oszlott: az alsó három regiszterben az éjszaka első órájának pávián alakú démonait mutatta, a legfelsőben a temetési menetet ábrázolták.
A jelenetek az udvar főbb méltóságait ábrázolják a temetési menetben, valamint azt, ahogy Ay elvégzi a szájmegnyitás szertartását (ez az egyetlen királysír, ahol ezt a jelenetet ábrázolják), illetve Tutanhamont mutatják különféle istenek társaságában (az északi falon, amint Nut köszönti a fáraót Ozirisz előtt, a déli falon Hathor, Anubisz és Ízisz állnak a fáraó mellett) és ahogy bárkáján a túlvilág felé tart (a keleti falon). Ízisz alakja eltűnt, mert itt bontották le a falat a régészek.
A két rablási kísérlet
A sírba legalább kétszer betörtek sírrablók, első alkalommal nem sokkal a temetést követően, mert olyan dolgokat is elvittek (például kozmetikai szereket), amik pár évvel később már használhatatlanok lettek volna. A temetőőrség mindkét alkalommal felületesen rendet rakott és lepecsételte a sírt; mindkétszer ugyanazt a pecsétet használták (mely sakált ábrázolt kilenc megkötözött fogoly alakja fölött), ami jelzi, hogy a két rablás közt nem telt el hosszú idő.
A bejárati folyosó eredetileg üresen állhatott, mert az első rés, amin keresztül a sírrablók bejutottak, túl alacsonyan volt, és ha már ekkor is törmelékkel lett volna tele a folyosó, itt nem juthattak volna be. A folyosón Carterék több olyan tárgy darabjait megtalálták, melyeket az első sírrablók itt elejthettek, és bekeveredtek abba a törmelékbe, amivel a rendet rakó őrök feltöltötték a folyosót. A tárgyak vizsgálata alapján úgy tűnik, az első rablók csak az elő-kamráig jutottak. A második rablást szervezettebben követték el, és az egész sírba bejutottak, nem csak az előtérig, de nyilvánvalóan siettek, és az is elképzelhető, hogy rajtakapták őket.
A sír újra lepecsételését lehet, hogy az a Maja nevű kincstárnok hajtotta végre, aki IV. Thotmesz sírját is rendbe hozatta Horemheb 8. uralkodási évében. Egy segédje, Dzsehutimesz felírta nevét egy kalcitvázára, melyet Carter a mellékkamrában talált.
Felfedezése
Howard Carter 1917-ben kezdte meg ásatásait a Királyok völgyében, azon a területen (II. Ramszesz sírja, a KV7 és VI. Ramszesz sírja, a KV9 közt), ahol Tutanhamon sírját sejtette. Mecénása a gazdag brit földbirtokos nemes, George Herbert, Carnarvon grófja volt, aki ásatási jogot szerzett erre a területre, miután a korábban itt ásató Theodore Davis visszaadta a jogot az Egyiptomi Régészeti Hatóságnak, mondván, a völgyben már nincs több felfedezésre váró lelet. (Maga Davis úgy hitte, már megtalálta Tutanhamon sírját, mivel 1907-ben a KV54-es sírban Tutanhamon nevével ellátott temetkezési kellékeket talált. Nem sokkal később a Tutanhamont követő Horemheb sírjára is rábukkant, és felfedezéseit 1912-ben The Tombs of Harmhabi and Touatânkhamanou – „Horemheb és Tutanhamon sírja” – címmel publikálta.)
Az éveken át elhúzódó, költséges és eredménytelen kutatások után Lord Carnarvon már úgy döntött, Davisnek igaza lehetett, és ő is vissza akarta adni az ásatási jogot, 1922. november 4-én azonban Carter egyik munkása egy kőlépcsőt talált, mely a hegy mélyébe vezető lépcsősorban folytatódott. A 16 lépcsőfoknyi, kb. 4 méter hosszú és 1,6 méter széles lépcsősor egy befalazott ajtóban végződött. Az ajtón a királyi nekropolisz és Tutanhamon pecsétje állt.
Carter november 6-án táviratot küldött Carnarvonnak Highclere-be, mert sejtette, hogy a felfedezés küszöbén állnak. Carnarvon hamarosan meg is érkezett Egyiptomba, november 20-án Alexandriába, majd három nappal később Luxorba, és november 24-én folytatódtak a munkálatok. November 25-én az ajtót teljesen lebontották, és bejutottak a sziklába vájt, kb. 7,6 m hosszú folyosóra, melynek végén újabb lefalazott ajtó állt. Mindkét ajtón látszott, hogy korábban már felnyitották, majd újra lepecsételték.
November 29-e volt az a nap, mikor a második ajtóba vájt résen keresztül Carter, majd a lord és lánya, Lady Evelyn, valamint a nem sokkal korábban felvett mérnök, Callender először bepillanthattak a sírba, melybe több mint háromezer éven át nem lépett ember. Carter kémlelt be a résen elsőként, és a lord kérdésére: „Lát valamit?”, azt felelte: „Igen, csodálatos dolgokat… mindenhol az arany csillogását.”
A világsajtó hamar felkapta a felfedezés hírét, és a szenzációra éhes tömegek özönleni kezdtek a sírhoz, hátráltatva ezzel a feltárás menetét. őröket kellett felvenni, gondoskodni kellett a műtárgyak biztonságos elszállításáról. A nehézségeket csak fokozta, hogy Carnarvon nem sokkal ezután elhunyt. A leletek teljes feltárása, restaurálása és dokumentálása éveket vett igénybe – a sírból az első tárgyat 1922. december 27-én távolították el, az utolsót pedig 1930. november 10-én. Carter ezekben az években publikálta háromkötetes írását, az első átfogó művet, mely a leletanyagról készült: „The Tomb of Tut-Ankh-Amen” címmel (1923, 1927, ill. 1933; az első két kötet társszerzője Arthur C. Mace).
A Régészeti Felügyelőség főigazgatója, Pierre Lacau az erőteljes nyomás ellenére úgy döntött, hogy az egyedülálló lelet megmarad egyben, nem osztják szét a világ múzeumai között. Tutanhamon kincsei ma a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthetők meg, saját különtermükben. Carnarvon családja sem kapott a leletekből, de az egyiptomi kormány az ásatások minden költségét megtérítette nekik.
Nem sokkal a felfedezés után kaptak szárnyra „a fáraó átkáról” szóló legendák, melynek az adott tápot, hogy a felfedezés után rövid időn belül többen is meghaltak, akik jártak a sírban – Lord Carnarvon egy elfertőződött moszkitócsípés következményeként, Georges Bénédite, a Louvre régészeti osztályának vezetője pedig szélütésben. Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan Museum egyiptomi régészeti osztályának vezetője szintén nem sokkal később halt meg. A legendát cáfolja, hogy többen, akik az elsők közt léptek a sírba, csak jóval később haltak meg – Carter 1939-ben, Lady Evelyn 1979-ben.
A leletek
Az előtér
A déli szoba néven is ismert előtér 8×3,6 méter alapterületű, falait fehérre meszelték. A padlót törmelék és cserepek borították, az ókori sírrablók több ládát feltörtek, a virággal teli kosarakat szétdobálták, több tárgyat elmozdítottak a helyéről, az értékes olajakat ellopták. A helyiségben azonban Carter még így is 171 tárgyat számolt össze, és ebben benne voltak a ládák is, melyek újabb leleteket tartalmaztak, így összesen kb. 700 tárgyat találtak itt.
Tutanhamon trónja
Az itt talált leletek közül a jelentősebbek vagy híresebbek:
• Aranyozott trónszék Tutanhamon és Anheszenamon képével: az előtér nyugati oldalán állt. Az aranylemezekkel fedett fatrón háttámláját díszítő, Amarna-stílusú jelenet aranyból, ezüstből, színes üvegpaszta-, mázas terrakotta- és alabástrom-berakásokkal készült. A királyi pár fölött Aton napisten kezekben végződő sugarai láthatóak. A trónszék karfáit szárnyas kígyó alakúra formálták, mely a király neveit védi. Lábai állatláb formájúak, elöl állatfejek díszítik. Nádból font ülőkéjének díszítése csak helyenként maradt meg, kétoldalt eredetileg egymásba fonódó liliom és papirusznád jelképezte a Két Ország egyesítését. Hátoldalán papiruszbozót és vízimadarak képei láthatók. A szék 104 cm magas, 53 cm széles, mélysége 64,5 cm.
• Négy szétszedett aranyozott kocsi: az előcsarnok délkeleti sarkában hevertek. Mellettük könnyű baldachin maradványai.
• Fából készült, aranyozott naosz, azaz szentély: a mellékkamrába vezető bejárat mellett állt. A klasszikus kialakítású naosz teteje Dél régi szentélyeinek tetejére hasonlít. Oldalait aranylemezek borították, melyek domborművei Tutanhamont és Anheszenamont ábrázolták. A naosz ezüst bevonatú szántalpakon állt, reteszei pedig ébenfából készültek. Megtalálásakor ajtaja nyitva állt, a sírrablók elvihették belőle az arany istenszobrot, melynek csak elefántcsont talapzata maradt meg. A naosz 50,5 cm magas (a szán nélkül), 26 cm széles és 22 cm mély; méretei alapján elképzelhető, hogy két istenszobor is állt benne.
• Halotti ágyak: a bejárattal szemben álltak, ezeket pillanthatták meg Carterék először. Aranyozottak, állatfejekkel díszítették őket. Az ágyakra és alájuk ládákat, dobozokat halmoztak.
• Feketére lakkozott faszobrok: a két, Tutanhamont ábrázoló szobor az előtér északi részén állt, két oldalán a sírkamrába vezető ajtónak, mely csaknem a teljes északi falat elfoglalta. Az életnagyságú (1,67-1,7 m magas) szobrok majdnem teljesen egyformák; a királyt lépő testtartásban ábrázolják, homlokánureusz-kígyóval. Fejdíszüket, kötényüket, saruikat, botjukat, jogarukat és ékszereiket bearanyozták, szemük és szemöldökük arany. Vállszélességük 46 cm. Nevük Harahti királyi-kája, Ozirisz-Tutanhamon volt, tehát az elhunyt (Ré-Harahtival azonosított) király lelkét testesítették meg.
A leletek közt ezenkívül szerepelnek usébtik, ruhákkal, sarukkal és ékszerekkel teli ládák, fegyverek, sétapálcák, légycsapók, vázák mészkőből és alabástromból,ankh-formájú fa és bronz fáklyatartók, trombiták és szisztrumok, székek és zsámolyok, fejtámaszok, vásznak. Több ládán hieratikus írással feltüntették tartalmát, némelyikét azonban összecserélték más ládáéval. A sírban talált legtöbb tárgy anyaga arany, elefántcsont, alabástrom, ébenfa, lazúrkő és türkiz.
A sírkamra és a szarkofág:
Carter és munkatársai 1923. február 17-én bontották ki a sírkamrába vezető befalazott ajtót. Az ókori sírrablók ide is bejutottak, de úgy tűnt, nem vittek el semmit. A sírkamra területe kb. 4×4,6 m, padlója alacsonyabb szinten helyezkedett el az előtérénél. A helyiséget csaknem teljesen kitöltötte a legnagyobb abból a négy egymásba helyezett, fából készült, aranyozott kápolnából, melyek közül a legbelsőben a szarkofág feküdt.
A nagy kápolna és a kamra fala közti nem egészen egy méteres helyen, valamint félig nyitva álló, a sírrablók által felnyitott ajtaja előtt számos tárgyat találtak, melyek közül némelyiket kétségtelenül a sírrablók ejtették el, másokat azonban a temetéskor helyeztek oda, többek közt a temetési kellékeket tartalmazó két, feketére lakkozott dobozt, melyek egyike naosz, másikuk pülón-alakú volt, boros-korsók Aton birtokáról, 11 fa evező a napbárkához, Ámon szent állatának, a lúdnak fekete lakkozott szobra, ezüsttrombita, rajta Ré, Ptah és Atum alakja, valamint két virágforma alabástromlámpás. Az 5,08×3,28×2,75 méter méretű, 32 mm vastag falú kápolnát Ozirisz és Ízisz jelképeiből, a dzsed-oszlopból és Ízisz-csomóból álló fríz díszítette.
Az első kápolnát kinyitva láthatóvá vált a második kápolna – ezt lepellel takarták le, melyet bronz százszorszépek díszítettek, és egy fakeret tartotta a kápolna fölött –, valamint számos újabb tárgy, melyeket köré halmoztak. A második kápolna ébenfa reteszeinek agyagpecsétje érintetlen volt. Díszítése vésett domborművekből állt, melyek alvilági isteneket ábrázoltak, hieroglifákkal körülvéve. Az első kápolnán belül, de a másodikon kívül felhalmozott tárgyak többek közt fegyverek, sétapálcák és illatszeres edények voltak, de előkerült itt egy üvegpaszta berakású kettős aranydoboz is, mely kártust formázott, és két alabástromlámpás, köztük az egyik Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítését mintázta.
A második szentélyen belül állt a harmadik, mely körül további fegyvereket találtak, illetve egy légycsapót, melyen eredetileg strucctollak voltak. A harmadik szentélyen belül a negyedik állt, mely más formájúnak készült, mint az előző, a teteje és a párkányzata egy darabból állt. Ezen belül állt a szarkofág. A negyedik kápolna 2,9 méter hosszú volt és 1,48 m széles, díszítése a király temetési menetét ábrázolta, mennyezetére Nut égistennőt festették, aki szárnyaival átölelte a benn fekvő szarkofágot.
A szarkofág vörös homokkőből készült, sarkain kiterjesztett védőszárnyú istennők (Ízisz, Nebethet, Szelket és Neith) faragásai álltak. A fedele gránitból készült, és sárgára festették, hogy színe megegyezzen az alsó részével. A felfedezők kettétört állapotban találták meg. A szarkofágban oroszlán formájú, aranyozott faágyon három egymásba helyezett, múmiaforma koporsó feküdt. Az első, aranyozott fából készült koporsó, melyet vászonba tekertek, Oziriszt ábrázolta, mellkasán keresztbe tett karral, kezében a királyi jelvényekkel, díszítésén Ízisz és Nebethet is szerepeltek. Mellén kis virágkoszorú feküdt. A koporsó lábából a temetés előtt le kellett gyalulni, hogy a szarkofágra illeszthessék a fedelet. A második koporsó szorosan illeszkedett az elsőbe, szintén aranyozott fából készítették, üvegpaszta berakásával díszítve, díszítésén Felső- és Alsó-Egyiptom istennői, Nehbet és Uadzset tűntek fel. Mellrészére kék-lótuszból, olaj- és fűzfaágakból font koszorút helyeztek. A koporsót 1925. október 10-én nyitották fel. Benne feküdt a harmadik koporsó, melyet vörös vászonba csavartak, mely csak az arcot nem fedte; mellére papiruszból és virágokból font füzért helyeztek, és két oldalán is virágok hevertek.
Ez a legbelső koporsó színaranyból készült, díszítésén az első két koporsón szereplő négy istennő mindegyike feltűnt. Ez a legnehezebb a három koporsó közül – 1110,4 kg; a három koporsóé együttesen 1375 kg-nál kicsivel több. 1925. október 28-án nyitották ki. Benne megtalálták a múmiát, rajta az aranymaszkkal, mely ma – Nofertiti portréja mellett – az egyik legismertebb egyiptomi műalkotás. A múmia a kenőanyagok túlzott használata következtében erősen károsodott. Pólyáiba rejtve 101 helyen 143 aranyékszert találtak.
A sírkamrából szinte mindent a múzeumba szállítottak, csak a szarkofág áll még a sírban. A tárgyak elszállítása után a helyiség falaiban elrejtve megtalálták a hagyományos védőszobrokat is: a déli fülkében egy dzsed-oszlopot, a nyugatiban Anubiszszobrát, az északiban emberfejű halotti szellemét, a keletiben pedig Oziriszét.
A keleti mellékkamra vagy „kincstár”:
A sírkamra mellékkamrája a helyiség északkeleti sarkából nyíló, 4×3,5 méter alapterületű kis szoba. Bejáratát nem falazták el. A sírrablók ide is bejutottak, egyes ládákból kiszedték az ékszereket. A díszítetlen falú helyiségben találták a legértékesebb tárgyakat, Carter emiatt kincstárnak nevezte el, de lehetséges, hogy kanópusz-rejtekhelynek készült, itt helyezték el ugyanis a szentély alakú kanópusz-tartót, benne a négy edénnyel, melybe a fáraó mumifikált belső szerveit helyezték. A ládák átvizsgálása után Carter arra a következtetésre jutott, hogy az itt elhelyezett értékes tárgyak kb. 60%-át vitték el a sírrablók.
Számos tárgyon Tutanhamon családtagjainak neve állt, és ez az egyetlen helyiség, ahol a tárgyakon udvaroncai nevét is megtalálták, köztük Nahtmin parancsnokét és Maja kincstárnokét. Ebben a helyiségben találták meg annak a két mumifikált koraszülött gyermeknek a múmiáját, akik Tutanhamon gyermekei voltak.
A kincstárban talált jelentős leletek:
Kanópusz-edénytartó: Az aranyozott fából készült, csaknem 2 méter magas szentségtartó a nyugati falnál állt, szántalpon. Fölötte tartórudakon mennyezet volt, melyen kígyók sorakoztak, fejükön napkoronggal. A négy védelmező istennő, Ízisz, Nephthüsz, Szerket és Néith szobrai álltak a láda négy oldalán a láda felé fordulva, védelmezőn kitárt karral. Benne alabástromszekrény állt szántalpon, vászonnal borítva. Ebben rekeszekben négy alabástromurna, melyek fedelét Tutanhamon feje díszítette. Mind a négy rekeszben kis aranykoporsó volt, ebben voltak a fáraó bebalzsamozott szervei. A hagyományoknak megfelelően a fedőket a Hórusz-fiak, a kanópusz-edény alsó részét pedig a védőistennők egyikének szentelték, de az istennőket felcserélték.
• Láda Anubisz szobrával: A pülón formájú láda, mely a helyiség bejáratánál állt, aranyozott fából készült. Tetején Anubisz feketére festett kutyaszobra feküdt, melyet vászonba burkoltak, csak a feje látszott ki. A ládában vallási jellegű tárgyakat helyeztek el: szkarabeuszokat, amuletteket, egy melldíszt, áldozati tárgyak utánzatait. A szobor mellső lábai közt Ehnaton legidősebb lányának, Tutanhamon sógornőjének, Meritatonnak az írópalettája hevert.
• A déli fal mellett sorakozó fadobozok szobrokkal: A déli falnál naosz formájú, festett fekete fadobozok álltak, bennük fából készült, festett vagy aranyozott, berakott szemű szobrok vászonba burkolva, összesen hét királyszobor és huszonkilenc isten- vagy démonszobor. Az egyik dobozt, melyben Tutanhamon sétáló gepárdfigurán álló szobra állt, nyitva találták, a többi még le volt pecsételve. A ládák tetején kis hajómodellek álltak, orrukkal mind nyugat felé fordulva; mindenféle hajó megtalálható volt közte a kis papiruszcsónaktól a temetési bárkákig, kabinokkal, evezőkkel. A legszebben kidolgozott talán a fáraó hajójának modellje volt.
Az északi falnál álló hat láda: A szobrokat tartalmazó dobozokkal szemben az északi falnál hat másik láda állt. A bejárathoz legközelebb egy boltozatos fedelű láda állt, melyet kb. 45.000 ébenfa- és elefántcsont-berakással díszítettek. Benne több másik tárgy közt egy melldísz volt, melyen a napkorong, szkarabeusz és kosárforma Tutanhamon koronázási nevének a Nebheperurénak a hieroglifái. A második doboz kártus formájú volt, fából készült, aranyozott, ébenfával keretezett fedelén ébenfa- és elefántcsont-berakással Tutanhamon neve állt. Ebben a dobozban ékszerek voltak nagy rendetlenségben. A harmadik láda is boltozatos tetejű volt, ebből a sírrablók mindent elloptak, csak egy pár bőrsaru és kő lábperecek maradtak benne. A negyedik, cédrusból és elefántcsontból készített láda lábakon állt, arany- ezüstlemezek és fekete festékberakások díszítették. Tizenhat rekeszre osztották belül, ebbe eredetileg illatszeres tégelyeket rakhattak, később azonban más tárgyak is belekerültek, például arany és ezüst tükörtokok (a valószínűleg ezüstből csiszolt tükrök elvesztek, talán a sírrablók lopták el), és egy nádból készült dobozkában írnokfelszerelés. Az ötödik láda fehér, boltozatos fedelű volt, benne harminc strucctollból készített díszes legyező és három-perzea-gyümölcs.
A hatodik, négyrekeszes láda üresen állt, fedelét a tolvajok levették. A déli falnál naosz formájú, festett fekete fadobozok álltak, bennük fából készült, festett vagy aranyozott, berakott szemű szobrok vászonba burkolva, összesen hét királyszobor és huszonkilenc isten- vagy démonszobor. Az egyik dobozt, melyben Tutanhamon sétáló gepárdfigurán álló szobra állt, nyitva találták, a többi még le volt pecsételve. A ládák tetején kis hajómodellek álltak, orrukkal mind nyugat felé fordulva; mindenféle hajó megtalálható volt közte a kis papiruszcsónaktól a temetési bárkákig, kabinokkal, evezőkkel. A legszebben kidolgozott talán a fáraó hajójának modellje volt.
Vadászati felszerelés: Az északi falnál, egymásra halmozott bútorok mellett ott voltak Tutanhamon vadászatkor használt tárgyai is, köztük két könnyű kocsi (szétszedve), egy háromszög alakú, intarziás íjtartó, rajta sivatagi vadászat képével, és egy ostor, melyen „Thotmesz herceg, a csapatok kapitánya” neve állt. ő feltehetőleg azonos III. Amenhotep fiával, Thotmesz herceggel.
• Usébtik: Az északkeleti sarokban szántalpakon álló tíz, feketére festett ládika Usébti-szobrocskákat tartalmazott, összesen 113-at. Fejdíszeik különböztek, de teste mindnek ugyanolyan volt: a fáraó múmiaként, kezében királysága jelképeivel. Különféle anyagokból készültek, például terrakottából; egyesek vasból, ami igen ritka fém volt, és a sírban ezen kívül csak egy tőr, egy udzsat-amulett és egy miniatűr fejtámasz volt, ami vasból készült. A szobrok közül öt Nahtmin parancsnok, egy pedig Maja kincstárnok ajándéka volt a király számára. Maja egy kis fakoporsóban fekvő múmiaszobrot is adott a fáraónak, mely ágyon feküdt, két madárral.
• III. Amenhotep szobra és Tije hajfürtje: Az usébtis dobozok tetején feküdt egy 76 cm hosszú, feketére festett kis fakoporsó, benne aranyozott kis koporsóban III. Amenhotep kis aranyszobra rajta lánccal. A vászonba burkolt szobrocska kis fa szarkofág lábánál feküdt, melyben 12,5 cm hosszú, ember alakú koporsóban, Tije királyné egy gesztenyebarna hajfürtje.
• Tutanhamon gyermekeinek múmiái: Egy fadobozban két kis ember alakú koporsót találtak, fejtől-lábtól egymás mellett. Mindkettőben aranykoporsóban egy-egy mumifikált gyermek teste feküdt, a kisebbiken egy halotti maszk, ami túl nagy volt rá. A kisebbik 25,75 cm hosszú, valószínűleg lány, halva születhetett legkésőbb a terhesség ötödik hónapjában. A nagyobbik 36,1 cm hosszú volt, szintén valószínűleg lány, körülbelül a terhesség hetedik hónapjában születhetett. Az ő testét kevésbé jól sikerült tartósítani, mint a másikét. A 2008-as DNS-vizsgálatok megerősítik, hogy Tutanhamon gyermekei voltak.
A nyugati mellékkamra:
Az előtérből nyíló, 4×2,9 méter alapterületű mellékkamra a délnyugati sarokból nyílt. A sírrablók ezt is feltörték, és a sír többi részével ellentétben itt azóta is nagy rendetlenség uralkodott: a ládák nyitva, felborítva álltak, némelyik korsón még zsíros ujjlenyomatok is látszottak; a nekropolisz felügyelői még a sírrablók által vájt nyílást sem falazták be. A nagy összevisszaság és a tárgyak sokrétűsége miatt ezt a kamrát tudták a legnehezebben kiüríteni és elemezni.
Carter és társai 1927. november 30-án kezdték meg a kamra tárgyainak vizsgálatát. Carter nagyjából két csoportba osztotta a leleteket: azokra, amiket eredetileg is ebbe a helyiségbe szántak, és azokra, amelyek eredetileg máshol álltak (utóbbiból volt több). Úgy vélte, az eredetileg a helyiségbe szánt tárgyak közé azok a korsók tartoznak, melyekben olajat vagy kenőcsöt tároltak, valamint a gyümölcsökkel teli kosarak.
Az itt talált jelentős leletek:
Négy ágy: Négy fakeretes ágyat találtak a helyiségben, ebből egyet az egymásra halmozott tárgyak tetején. Az ágyak közül kettő ébenfából készült és aranylemezek borították, Alsó- és Felső-Egyiptom növényei díszítették őket.
• Az ún. „papi trón”: A homorú ülésű trón ébenfából készült, helyenként aranylemezekkel fedve, máshol elefántcsont-, fajansz- és drágakőberakással. Istenek szimbólumai és geometrikus ábrák díszítették, háttámláján Ámont és Atont is megemlítették. Lábai X alakban keresztezték egymást. Feltehetőleg vallási szertartásoknál használták.
• Két kis szekrény: A két szekrény ébenfából és vörös cédrusból készült, tulajdonképpen két, magas lábakon álló láda volt. Mindkettőnek az alsó részén fríz húzódott, ezt az egyikben dzsed-oszlopok és tjet-csomók, a másikon ankh és uasz (isteni erő) jelek alkották. Az egyik a felirata szerint a fáraó vászonruháit tartalmazta, a valóságban azonban négy, párna helyett használt fejtámasz volt benne.
• Elefántcsontláda: A láda tetején Tutanhamon és Anheszenamon látható a kertben, a királyné papirusz- és lótuszcsokrot nyújt férje felé. Az alsó frízben szolgák mandragórát szednek. A láda oldalán halászat és vadászat képei láthatóak.
• Alabástrom hajószobor: Talán virágtartóként szolgált ez a kis hajó, melynek két végére hegyi-kecske fejét faragták, növénymintás oszlopok mennyezetet tartanak a középen lévő szarkofágszerű láda fölé, orrában fiatal nő ül, lótuszvirágot szorítva mellkasához (talán Mutnedzsmet, Ehnaton sógornője), a hajófarban egy törpe nő áll kormányrúddal.
• Boros korsók: A nagy amforákból, melyeknek alakja, hosszú nyaka és az, hogy csak egy fülük volt, szíriai hatásról tanúskodik, három tucatnyit találtak. A rajtuk álló hieratikus feliratokból fontos dolgok derültek ki, például, hogy Tutanhamon utolsó uralkodási éve a 9. év volt.
A helyiségben találtak még további székeket és ládákat, egy jogart, egy kalaptartót benne szétporladt fejdísszel, három elefántcsontládát, több teljes készlet szenet-játékot, tűzcsiholót, parittyákat, íjakat és nyilakat (összesen 278 nyílvesszőt), bumerángokat, kardokat, pajzsokat, botokat és pálcákat, ékszereket, amuletteket, ruhákat, usébtiket.
A sírban talált tárgyakon említett személyek:
Azok a Tutanhamonhoz közel álló emberek, akiket a sírban egy vagy több tárgyon említettek:
• Anheszenamon, Tutanhamon felesége (számos tárgyon);
• III. Amenhotep, Tutanhamon nagyapja vagy apja, aranyszobrocskán, kalcitvázán (Tijével együtt);
• Tije, Tutanhamon nagyanyja vagy anyja, egy hajfürtöt tartalmazó dobozkán, vázán (III. Amenhoteppel együtt);
• Ehnaton, valószínűleg Tutanhamon apja; számos tárgyon;
• Szemenhkaré, a fáraó közvetlen elődje és talán bátyja: nevét említik egy fa-dobozon (Meritatonnal együtt);
• Meritaton, Ehnaton lánya, Anheszenamon nővére, Szemenhkaré felesége: egy fa-dobozon (Szemenhkaréval együtt), elefántcsont írópalettán;
• III. Thotmesz, Tutanhamon egyik őse (III. Amenhotep dédapja), egy kalcitvázán;
• Nofernoferuré, Ehnaton lánya, Anheszenamon húga; kis fadoboz fedelén;
• Thotmesz, Ehnaton bátyja, amennyiben ő az a Thotmesz, akinek nevét egy ostoron említik;
• Nahtmin parancsnok, talán Ay fia; öt usébtin;
• Maja kincstárnok, egy usébtin és egy szobron;
Forrás: www.felfedezesek.hu; wikipedia.org;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: XIII ker. A héberek hatása az egyiptomi kultú
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
