Nem esett messze az alma a fájától, tartja a mondás. A magyar labdarúgó-válogatott néhány tagjára ez hatványozottan igaz, hiszen ők túl is szárnyalták korábban ugyancsak magas szinten focizó édesapjukat.
A német RB Leipziget erősítő Szoboszlai Dominik (20), a freiburgi Sallai Roland (23) és a török Fenerbahcéban játszó Szalai Attila (23) is kirobbanthatatlan a nemzeti csapatból, Marco Rossi (56) szövetségi kapitány egyértelműen alapemberként számít rájuk.
Mindenki ezt olvassa most!
Persze volt honnan örökölni a sportág iránti szeretet és a tehetséget: mindegyikük édesapja az élvonalban játszott korábban. Szoboszlai Zsolt (46) 15 NB I-es meccsen lépett pályára karrierje során, Sallai Tibor (51) 105 első osztályú bajnokin szerepelt, míg idősebb Szalai Attila (55) kétszer a magyar válogatott mezét is viselhette. A Vasárnapi Blikknek meséltek arról, mennyire büszkék, hogy gyermekük folytatta a családi hagyományt, s kiemelkedő focista lett.
Sallai Roland (23) és Sallai Tibor (51)
A német élvonalbeli Freiburgban stabil kezdőnek számító Sallai Roland édesapja mindent megtett azért, hogy fiát segítse céljai elérésében.
– Roland már nyolc-kilenc éves korában jól bánt a labdával. Onnantól a Siófok utánpótláscsapatában játszott, ahol én voltam az edzője. 13 éves korában a Puskás Akadémia játékosa lett, ahol én is dolgoztam trénerként három évig, így a felügyeletem alatt volt – mesélte a Honvéd játékosaként bajnoki címet szerző, a DVSC, a Szeged, a Vác és a Siófok csapatában is megforduló Sallai Tibor a Vasárnapi Blikknek. – Szinte minden mérkőzését láttam, utána mindig megbeszéltük és elemeztük a játékát. Az volt a célunk, hogy minél kevesebb hibaszázalékkal játsszon, és hatékonyabb, eredményesebb legyen.
Sallai Tibor
Természetesen továbbra is támogatja fiát.
– Nagyon büszke vagyok rá, de mellette a lányomra, Nikolettre is, aki az első osztályú MTK kézilabdacsapatát erősíti. A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy a válásom után a velem maradt hét- és nyolcéves gyerekemet tisztességes, szerény és nem utolsósorban sikeres sportemberré neveltem – fogalmazott Sallai Tibor.
Sallai Roland és édesapja
Szalai Attila (23) és idősebb Szalai Attila (55) a fociválogatottban
A télen a török Fenerbahcéhoz szerződött Szalai Attila édesapja, idősebb Szalai Attila maga is élvonalbeli futballista volt. Így pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy fiából meghatározó játékos lehessen. Az MTK, a Vác, a Csepel, a Fehérvár és a Dunaújváros színeiben is megforduló kétszeres válogatott játékos büszke a fiatal focistára, örül, hogy segítheti karrierjét.
Szalai Attila /Fotó: Getty Images
– Mindig ott voltam neki mint edzőpartner, ha csak futni, úszni, biciklizni vagy éppen focizni akart, mentem vele. Amikor láttam, hogy leginkább a labdarúgás érdekli, akkor egyre többet labdáztunk, passzolgattunk – mesélte lapunknak az MTK-val két NB I-es aranyérmet nyerő édesapa. – Nekem a foci örök szerelem, és mivel korábban én is játszottam, meg akartam neki mindent adni, ami nekem még nem volt adott a karrieremben. Van itthon egy kis focipályánk, ahol mindennap, még iskola előtt is passzolgattunk, fejelgettünk egyet, emellett pedig az erősítés és az étkezés részében is segítettem. Sosem én mentem hozzá, hogy edzeni kellene, ő jött, ő akarta csinálni, mindennap készültünk együtt a tréningek után is. Szerintem a tudást nem lehet csak a könyvekből megtanulni, a futballt is belülről kell megtapasztalni. Úgy érzem, én is emiatt tudtam és tudom igazán segíteni őt.
Szalai Attila és édesapja
Szoboszlai Dominik (20) és Szoboszlai Zsolt (46)
A télen a német Leipzighez igazoló Szoboszlai Dominik rengeteget köszönhet édesapjának. Az 1990-es évek végén Szoboszlai Zsolt is NB I-es labdarúgó volt, 15 bajnokin szerepelt a Tatabánya együttesében.
Szoboszlai Dominik /Fotó: Getty Images
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
– A futball mellett fiatalon, már 26 évesen elkezdtem edzősködni – mesélte az idősebb Szoboszlai. – Két társammal 2007-ben alapítottuk meg a Főnix Gold FC-t, ahol új szemlélet szerint oktattuk a gyerekeket, s ahol Dominik is focizni kezdett. Már 5-6 évesen látszott, hogy tehetséges, mindenben a korosztálya előtt járt. Napi öt órát edzettünk. Gyakorolt a saját csapatával, egy másik idősebb korosztállyal is, utána technikai képzést tartottam neki, napi 1-1,5 órát. Ez a rengeteg céltudatos munka nagyon sokat számított, ahogy az is, hogy már 16 évesen a Salzburghoz került. Legfőbb erőssége, hogy mentálisan kiemelkedő, nyomás alatt tud igazán jól teljesíteni, gyors, jól cselez, jó döntéseket hoz a kapu előtt.
Szoboszlai hozzátette, a Főnixet nemcsak Dominik miatt hozta létre, hanem azért, mert szereti a focit és az edzősködést. Az elmúlt évtizedben 30-32 olyan fiatalt neveltek, akik jelenleg az NB I-ben, az NB II-ben vagy az NB III-ban szerepelnek.
blikk