Amíg simán csak segítségért kiabált, elmentek mellette a hajók.
“Vén hülye létemre könnyelmű, felelőtlen majom voltam”-
vallja magáról blogbejegyzésében a férfi, aki úgy gondolta, jó ötlet átúszni a Dunán a surányi strandról Gödre. Mindezt úgy, hogy hobbiúszóként 1-2 km-t szokott úszni a medencében – illetve ez is régebben volt így. Szerencsésen átért Gödre, a visszaút azonban majdnem az életét követelte:
“Valahogy visszafelé jobban elsodort a folyó. Gondoltam, hogy okés, akkor majd a vékony félszigetszerű sziklanyelvnél kimászok. Na, ez nem jött össze. Ugyanis legfeljebb ha 30 méterre lehettem a kőnyelvtől, de ott valami olyan eszméletlen erősségű volt a sodrás, hogy hiába úsztam, lényegében egy helyben álltam. Semmit sem haladtam a part felé, pedig még a sziklanyelv szélén álló sirályokat is olyan jól láttam, hogy még a lábaikat is ki tudtam venni. Ráadásul örvényekbe is besodródtam. Szerencsére egyik sem rántott le, ellenben még jobban eltérítettek az útirányomtól. (…) Arra gondoltam, hogy a szervezetem már életveszélyes-helyzet funkcióra kapcsolt át, ezért nem érzek fáradtságot.”
A bajba jutott férfi elkezdett ekkor segítségért kiabálni, de a közelében elhaladó vízijárművek simán elmentek mellette. “Szégyen, de elkezdtem segítségért kiáltani az elhaladó vizijárműveknek. Akik meg le se szartak. Először egy fekete Jetski. Ketten voltak rajta. A második egy motorcsónak, nekik még hangosabban kiabáltam és még bőszebben integettem. Semmi reakció. Nem vagyok rá büszke, de a harmadiknak már kurvaanyáztam is: “Segítség! Hagyjál csak itt megfulladni te csónakos geci!””.
Végül a káromkodás mentette meg az életét. A negyedik vízijármű, egy motorcsónak felvette, és kivitte a partra. A csónakban utazó család férfi tagja azt mondta: “Pontosan azért vettem fel magát, amiket kiabált, mert azt hittem, hogy ismer engem.“
A blogger reméli, hogy akik rá se bagóztak, miközben ő fuldoklott, valójában észre sem vették, és nem az van, hogy ennyire érzéketlenek az emberek.
Forrás: Fanokvagyunk
