És ezt szó sze­rint kell ér­teni! Zsu­zsa egyik pil­la­nat­ról a má­sikra tudta meg, hogy nyi­rok­mi­rigy rákja van, csont­velő át­té­tek­kel. De a bátor két­gye­re­kes anyuka meg­mu­tatta, hogy innen is van visszaút.

A Dániában élő Flaskone Kandracs Zsuzsa 28 évesen, hirtelen lett beteg. Nagyon beteg. Két hét alatt kiderült, mi a baja:

nyirokrák, csontvelő áttéttel, negyedik stádium.

„Állapotom félelmetesen gyorsan romlott, fájdalomcsillapítók nélkül létezni sem tudtam. Közben pedig rettegtem, hiszen kisfiam 6, kislányom csupán 4 éves volt. Sötét gondolatok gyötörtek, hogy vajon mi lesz a gyerekekkel, ha én… de végül belőlük merítettem erőt: tudtam, hogy élni kell, mert szeretnek, nem adhatom fel a harcot, nem győzhet le a betegség” – emlékszik vissza Zsuzsa a felfoghatatlan időszakra. A sokkoló diagnózis után azt kérte tőle az orvosa, hogy valamilyen módon erősítse meg a szervezetét.

„Tornázni akkor már nem volt erőm, aludni egyáltalán nem tudtam, és szinte járni se. Egy lehetőség maradt, igyekeztem erre koncentrálni: eszem, eszem, és eszem! A kemoterápiát már 56 kilósan kezdtem. Nem foglalkoztam a súlyommal, csak azzal, hogy gyógyuljak, de rettenetes pillanatokat éltem át.

A fájdalmasabb talán az volt, amikor a kisfiam azt kérdezte tőlem, anya, te most meg fogsz halni? Vagy amikor a lányom nem mert puszit adni, úgy eltorzult minden tagom…

Arcom és testem felpuffadt, hosszú hajam kihullott, ronda pattanások borították el a testem. Lelkileg nagyon, nagyon nehéz időszak volt és egyre kevésbé volt étvágyam. De ennem kellett. Utánaolvastam, hogy ilyenkor milyen élelmiszerek segítenek a gyógyulásban. A cukrot azonnal elhagytam, és egyre tudatosan beépítettem be az Updatet a családom életébe. Rokonaim csomagban küldték otthonról a termékeket. Szerencsére a férjem mindenben segített, támogatott.

Zsuzsa összesen 16 kemoterápiás kezelést kapott, 8 hónapon keresztül minden második héten. 2012. szeptember 10-én volt az első, és 2013. ápr.17-én az utolsó alkalom.

„Összeszorított fogakkal edzettem, hogy erősödjek. A pokoli kemók alatt pedig végig arról álmodoztam, hogy egyszer személyesen találkozom Rékával, s talán még egy Alakreform táborba is eljuthatok. 2015 május 7-én teljesült a nagy álmom. Hihetetlen, de ott ültem Rékával és a dietetikussal egy asztalnál, hogy elmondják, miként tehetem helyre a lelkemet, hogyan szerezhetem vissza az önbizalmamat, és az állapotomat is figyelembe véve milyen módon fogyhatok le 20 kilót. Réka kedvesen bátorított, hogy nem baj, ha csak 5 percet bírok tornázni, de az legyen tisztességes. Így minden nap könnyebb lesz, mert erősödni fogok.

Réka azt mondta, ha a rákot legyőztem, a kilóktól is lazán meg fogok szabadulni. Neki el mertem hinni…

16 kemó után, 74 kilósan, gyenge szervezettel kezdtem el Réka tanácsait követni. Akkor még az emeletre is alig bírtam felvonszolni magam, úgy éreztem, kiszakad a tüdőm. De mindennap tornáztam, mert Réka azt mondta, nem adhatom fel.Júliusban részt vettem életem első Alakreform táborán. Oda már 71 kilósan, azaz 3 kg mínusszal érkeztem. Számomra ez az adat is azt igazolja, hogy Réka profi.

A táborban senkit nem ismertem, és rólam sem tudta senki, miért vagyok olyan amilyen, mégis azonnal befogadtak a lányok. Az első tornát a táborban alig bírtam, azt hittem, belehalok, de

Réka az edzés végén odajött hozzám és megdicsért, hogy nagyon ügyes vagyok, mert többet bírtam, mint amit gondolt és le a kalappal előttem. Ez a mondat megint adott nekem egy hatalmas löketet.

Egyre inkább azt éreztem, sikerülni fog minden. Imádtam a tábor minden percét és alig vártam a következőt, ami októberben volt. Közben persze otthon is rendszeresen tornáztam, finomabbnál finomabbakat ettem, egészséges húsokat, sok zöldséget, desszerteket és soha nem éheztem! A kilók csak úgy olvadtak le rólam és egyre erősebb lettem. Fokozatosan visszatért az önbizalmam is. Októberben már 64 kg volt a súlyom, sokan észre is vették a változást és gratuláltak. A lányok akkor már tudták, honnan álltam fel. Köszönöm nekik, hogy azóta is támogatnak.

Októberben leszek 32 éves. A betegség mély nyomot hagyott a lelkemben, szeretteim lelkében szintén, de azon vagyok, vagyunk, hogy mindez múlt idő, egy rossz álom legyen csupán. Most már tudom, hogy erős akarattal bármit elérhet az ember. Én például életben maradtam. És biztosan tudom, hogy jó úton haladok…”

Forrás: Ripost