Kína szívében, Hszian közelében olyan rejtély lappang a föld alatt, amely még a modern régészetet is kihívás elé állítja. Ez a terület az úgynevezett „sírváros”, amely Csin Si Huang-ti, Kína első császárának monumentális temetkezési komplexuma. A 221 és 210 között épült föld alatti világ mérete és összetettsége minden elképzelést felülmúl: 56 négyzetkilométernyi sírkamra, járat, palota, szertartási tér és védelmi rendszer húzódik a talaj alatt, érintetlenül, több mint kétezer éve.
A régészek nem véletlenül ódzkodnak a központi sírkamra feltárásától. A tudomány jelen állása szerint a technológia még mindig nem képes úgy feltárni a sírt, hogy közben ne károsítaná az eredeti anyagokat, festékeket, szerkezeteket. A kínai hatóságok és a régésztársadalom ezért ma is tartózkodó: a „tiltott sírkamra” titkai továbbra is a múlt homályában maradnak.
Egy uralkodó, aki a halála után is birodalmat épített
Csin Si Huang-ti neve mindenhol ismert Kínában. Ő volt az első uralkodó, aki egyesítette a széttagolt hadakozó fejedelemségeket, megteremtette a birodalmat, bevezette az egységes pénzrendszert, mértékeket, írást – és aki megépíttette a Nagy Fal első változatát. Ambíciói túlmutattak a halálon: a túlvilágra is egy egész birodalmat akart magával vinni.
A sírváros felépítése 38 éven át zajlott, több mint 700 000 munkás részvételével. A krónikák szerint a császár „olyan túlvilági várost rendelt, amely egyenrangú az élők világával”. A sírkamrákban folyók, csatornák, dombok, paloták és ceremoniális épületek miniatűr másai kaptak helyet.
És persze ott van a legismertebb rész: a terracotta hadsereg, amelyet 1974-ben fedeztek fel helyi földművesek. A több mint 8000 katona, 600 ló és 130 harci szekér az ókori művészet egyedülálló remekműve – és mindez csak a komplexum egy része. A központi sírhoz, a császár tényleges nyughelyéhez máig nem nyúltak.
Miért nem merik megnyitni a császár sírját?
A fő indok egyszerű: félelem az eltűnéstől.
A terracotta katonák leletei már a feltárásuk idején megmutatták, mennyire törékenyek a sírban található művészeti értékek. A figurák eredetileg élénk színekben pompáztak – ám amint oxigén érte őket, percek alatt elporladt a festék.
A központi sírkamra feltárása ekkora kockázatot jelentene:
- A falakat és padlókat állítólag higanyfolyók veszik körül, a birodalom „folyóinak és tengereinek” szimbolikus másai. A légköri változás veszélyeztetheti ezt az egyedi rendszert.
- A sírban lévő szerkezetek feltehetően fából, bronzból és más érzékeny anyagokból készültek – ezek a levegő hatására azonnal károsodnának.
- A kínai kormány álláspontja egyértelmű: a technológia még nem elég fejlett ahhoz, hogy a sírt az eredeti állapot megőrzésével lehessen megnyitni.
A legenda szerint a sírkamrát bonyolult csapdák is védték – bár ezt a régészek történelmi túlzásnak tartják, a helyszín misztikuma még tovább fokozza a visszafogottságot.
Higanyfolyók és mérgező légkör – csak legenda vagy valós veszély?
A kínai történetíró, Sze-ma Csien azt írta a Kr.e. 1. században:
„A sírt olyan higanyfolyók veszik körül, amelyek a hegyeket és völgyeket formázzák.”
A modern kutatások ezt igazolják: talajmintákban az átlagosnál sokkal magasabb higanyszintet találtak a sír területén. A higany mérgező gőzei komoly veszélyt jelentenének:
- a feltáró szakemberekre,
- a levegővel érintkező műtárgyakra,
- a szerkezet stabilitására.
Ez újabb ok arra, hogy a világ egyik leghatalmasabb régészeti rejtélye érintetlen maradjon.
A föld alatti birodalom, amely ma is lélegzik
A sírváros léptéke olyan hatalmas, hogy a feltárás még kisebb részletekben is évtizedeket igényelne, és fontos kérdés:
lehet-e méltó módon megőrizni azt, amit a császár több mint 2000 éve hátrahagyott?
A kínai régészeti politika jelen álláspontja:
„Addig nem nyitjuk meg a sírt, amíg nem áll rendelkezésre olyan technológia, amely képes eredeti állapotában megőrizni mindent.”
A tudomány azonban folyamatosan fejlődik. Elképzelhető, hogy egyszer eljön az a nap, amikor a világ végre bepillantást nyer abba, hogyan képzelte el a túlvilágot Kína első császára.
De addig is, Hszian közelében csendben pihen a történelem egyik legnagyobb titka – egy föld alatti birodalom, amelyet legalább akkora gondossággal terveztek, mint a felszíni világot.
A kínai császári sírváros titkai messze földön híresek, de érdemes megjegyezni: Magyarországon is akadnak olyan rejtélyes, részben feltáratlan helyek — a Budai Várhegy alatti járatrendszertől a Pilis ősi sáncaiig —, amelyek a mai napig várják, hogy a modern régészet eszközei egyszer teljes bizonyossággal feltárják múltjukat.
1. A budai Várhegy alatt húzódó járatrendszer – a „magyar föld alatti város”
A Budai Várhegy alatt több mint 10 kilométeres barlang-, pince- és alagútrendszer húzódik, amelyet évszázadokon át:
- menedékhelynek,
- borpincének,
- katonai központnak,
- raktárnak,
- sőt a 20. században titkos kórháznak (Sziklakórház)
- majd atombunkernek (F4 objektum)
használtak.
A rendszer egy része ma sem kutatható teljesen, és rengeteg olyan szakasz van, amelyről a szakértők csak feltételezik, hova vezet.
Magyarország „mini föld alatti városa”, amelyet évszázadokon át bővítettek, és amelynek bizonyos részei ma sem nyilvánosak.
2. A Pilis titkai – légifotók, sáncok, eltűnt központok
A Pilis vonulatai tele vannak olyan régészeti objektumokkal, amelyek:
- nem feltártak,
- vagy csak részben dokumentáltak,
- és gyakran elzárt területen találhatók.
A kutatók több helyen körsáncokat, ősi földszerkezeteket, erődítményeket azonosítottak, amelyek eredete máig bizonytalan.
Vannak, akik szerint az Árpád-kor központi helyei voltak itt, mások keltákra, rómaiakra vagy még korábbi népekre gyanakodnak.
Föld alatti járatok, temetkezési helyek, erődítmények gyanúja — sok még mindig feltáratlan.
3. Aba Sámuel király ismeretlen sírja – a magyar „elveszett uralkodói sír”
Aba Sámuel sírhelye máig nem került elő.
A régészek feltételezik, hogy Heves megye területén lehet, de:
- pontos helyét nem ismerjük,
- több alapozás is „nyomra utalna”,
- de a feltárás technikailag és jogilag is nehéz.
Egy magyar király nyughelye több mint 1000 éve rejtély.
4. A tatárlakai korong – a Kárpát-medence „megfejtetlen üzenete”
A tatárlakai korong (Erdély, de kulturálisan magyar hivatkozás)
európai „Rosetta-kőként” ismert, mert:
- a jelek eredete máig vita tárgya,
- akár 7000 éves lehet,
- és a teljes kultikus hely még nincs feltárva.
Ősi civilizáció, megmagyarázhatatlan lelet, részben feltáratlan környezet.
