Tápén született 1924 szeptember 4-én. Elemi iskoláit a helybeli tanyasi iskolában végezte, majd tovább tanul Szegeden a polgári fiúiskolában, de 1938-ban tanulmányait megszakította.

Tizennégy éves korától kezdve öt éven át dolgozott a szegedi egyetem botanikus kertjében, kezdetben napszámosként, majd kertészinasként. Sikeres képesítő vizsgát tett a bajai Kertészeti Középfokú Tanintézetben, majd 1947-ben az Agrártudományi Egyetem Kert és Szőlőgazdaság-tudományi Karára nyert felvételt.

Már hallgató korában részt vett a zöldségtermesztési tanszék oktató-kutató munkájában.

1951-ben szerezte meg oklevelét, kitűnő minősítéssel. Ezután gyakornoki kinevezést kapott a Kert és Szőlőgazdaság-tudományi Kar zöldségtermesztési tanszékére.

1952-től egyetemi tanársegédként, majd 1957-től egyetemi adjunktusi beosztásban végezte munkáját. Szívügye volt a gyógynövényekkel való foglalkozás. Már 1952-ben bekapcsolódott a gyógy, fűszer és illóolajos növények oktatásába.

1954-től önállóan látta el a tárgy oktatását. A gyógynövénytermesztésnek nemcsak kiváló ismerője volt, de a tárgy egyetemi szintű oktatásához, és kutatásához szükséges szervezeti keretek kiépítése is nevéhez fűződik.

1954-56-ban a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főigazgatóságán főelőadóként tevékenykedett. Ezt követően ismét a Kertészeti Főiskola zöldségtermesztési tanszékén dolgozott, előbb aspiránsként, majd 1961-től egyetemi docensi beosztásban. Egyetemi évei alatt aktív irányítója volt nemcsak az egyetemen folyó gyógy és fűszernövény-kutatásnak, de a hazai nagyüzemi gyógynövénytermesztés kibontakoztatásának is.

1961-ben nagy sikerrel védte meg kandidátusi disszertációját, a kamilla gazdaságos üzemi termesztésének technológia tárgyában. Szakaszos vetési kísérleteinek eredményeképpen kidolgozott módszerét ma is széles körűen alkalmazzák mezőgazdasági üzemeinkben.

Ezen túlmenően a borsos-menta vízforgalmával, az orvosi csucsor tápanyagellátásával kapcsolatosan végzett figyelemre méltó kísérletet. Kidolgozta a kakukkfű, ökörfarkkóró, ruta, citromfű, kikerics, stb. üzemi termesztési módszereit.

Bár 1967 nyarán megbízást kapott a MÉM Szakoktatási Főosztályának főosztályvezető helyettesi teendőinek ellátására, továbbra sem szakadt el a Kertészeti Egyetemen folyó gyógynövény-termesztési oktató és kutatómunkától.

Nemesítő tevékenységét fémjelzi a nagy hozamú, magas hatóanyag-tartalmú üzemi termesztésre alkalmas ’Soroksári 40’ orvosi székfű fajta 1970. évi állami elismerése, valamint egyéves élettartamú Verbascum (ökörfarkkóró) szelektálása.

Kutatási eredményeinek, gyakorlati tapasztalatainak magas szintű összefoglalása az 1969-ben megjelent „Gyógynövénytermesztés” c. könyve. A Kertészeti Egyetem hallgatói tankönyvként, a termesztésben dolgozó szakemberek kézikönyvként vették nagy hasznát. Csaknem hetven termesztett gyógynövényt mutat be részletesen, az új nagyüzemi eljárásokat, a gépesítést, a vegyszeres gyomirtást, szárítást és különböző lepárlási módszereket. A megfelelő szakismeretek birtokában alakul ki egy-egy termesztési táj, körzet. Példaként említette a szabolcsi borsos-menta termesztési körzet kialakulását, ahol a megye népsűrűsége, gyér ipara, kedvező talaj és éghajlati adottságokkal társulva, elősegítette a szabolcsi mentatermesztő táj létrejöttét.

Rendszeresen tartott szakmai előadásokat is. Elnöke volt a MAE Gyógynövény-termesztési Szakosztályának, tagja volt a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógynövény Szakosztályának.

Tevékenyen részt vett a Magyar Gyógynövény és Illóolaj Szabványügyi Szakbizottságok munkájában. Külső tagja volt a Gyógynövénykutató Intézet Tudományos Tanácsának.

Fiatalon, 49 éves korában súlyos betegség következtében hunyt el Budapesten, 1973. április 11-én.

Külföldön is jó hírű magyarországi nagyüzemi gyógynövénytermesztés megteremtője volt. Az ő tevékenysége során jöttek létre azok az alapok, melyeken kialakultak a gyógynövény-termesztési rendszerek az anyarozs, a komló és a mák esetében.

Tanítványai, munkatársai valósítják meg elképzeléseit és alkalmazzák a már kidolgozott a bevált módszereit.

Forrás: szépzöld