Összeválogattunk néhány valóban ijesztő tényt arról, hogy milyen hatással van a digitális világ a gyerekekre.
„Amíg a gyermekek nem állnak készen arra, amit a digitális világ nyújt nekik, addig nincs is szükségük rá – valójában az útjában áll annak, amire szükségük van.” – véli dr. Máté Gábor.
Lássuk hát ezeket az ijesztő tényeket:
• 2010-ig a serdülők 73 százaléka volt tagja legalább egy online közösségi hálózatnak, 2012-re pedig már egymilliárdan regisztrálták magukat a Facebookon világszerte.
• Felmérések sora bizonyítja, hogy már a 13 évesnél fiatalabbak millió is Facebook-tagok, holott ez a honlap azt hangoztatja, hogy 13 éves kor alatt senkinek sem lehet saját oldala, postafiókja. Mindezt kihasználva egy átlagos tinédzser több mint 3000(!) szöveges üzenetet küld el minden hónapban.
• A Pediatrics című tudományos folyóirat már 2011-ben arról számolt be, hogy mindössze 5 év leforgása alatt drámaian megemelkedett a közösségi oldalakat használó 10-13 éves gyerekek száma. Felmérésük szerint a tinédzserek 22 százaléka naponta több mint tízszer fölkeresi kedvenc közösségi oldalát
• 75 százalékuk rendelkezik saját mobiltelefonnal, amellyel 25 százalékuk a közösségi oldalakat látogatja, ugyanennyien sms-küldésre is használják a telefont, 24 százalékuk pedig rendszeresen él az azonnali üzenetváltás lehetőségével.
• Ha mindehhez hozzáadjuk az internetes pornográfiáról, az internetes zaklatásokról és az internetes játékok elsöprő népszerűségéről tudósító, zavarba ejtő és nyugtalanító statisztikákat, láthatjuk, van okunk aggódni amiatt, hogy a 8 és 18 év közötti fiatalok átlagosan több mint napi 10 órát töltenek el valamilyen technológiai eszköz használatával.
Miért baj az, hogy a felnövekvő generáció tagjai sok időt töltenek a számítógép előtt ülve vagy az okostelefonjukat bújva? Amikor megjelentek a különböző digitális eszközök, azt feltételezték, hogy leginkább üzleti célokra, oktatásra vagy szórakozásra fogják őket használni.
A tudósok is azért fejlesztették ki annak idején a világhálót, hogy elősegítsék a bonyolult és összetett adatok gyors és hatékony továbbítását. A mobiltelefonok bevezetésével elsősorban szintén az üzleti élet szereplőit célozták meg, a számítógépek pedig az iskolai közösségeknek lettek kitalálva. Az információs korszak 2004 körül kezdődött el hivatalosan, ekkor vált a nagyközönség számára is hozzáférhetővé a Google, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a világ összes információját. A digitális forradalmat újtára indító elképzelésbe azonban alapvető hiba csúszott: az embereknek nem az a legfőbb vágyuk, hogy információkat szerezzenek a világról, sőt még csak nem is a szórakozás.
Ezek helyett legfontosabb szükségletünk az együttlét és az összetartozás érzése. Nem a világról szóló tényeket keressük elsősorban, hanem kapcsolatokat. Gyakran a felnőttek is, de az éretlen gyerekek különösen éhesek az információkra, ám nem a világról, hanem a kötődési állapotokról szólókra.
Meg akarnak bizonyosodni arról, hogy összetartoznak azokkal, akik fontosak számukra, és azzal foglalkoznak, hogy hasonlóak legyenek azokhoz, akiket nagyra értékelnek. Ugyanilyen lényegesnek tartják, hogy kedveljék és megértsék őket, illetve hogy számítsanak azoknak, akikre felnéznek. Az interakciókat – legyen szó személyes érintkezésről, levelezésről, telefonbeszélgetésről vagy internetes kapcsolatteremtésről -minden tényezőnél jobban formálja a kötődés.
Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a lenyűgöző technológia, amelyet eredetileg az információk átadására terveztek, a kapcsolatok hajszolásának eszközévé vált, miközben figyelemelterelési és szórakoztatóeszközként kompenzálja a gyerekek frusztrált kötődési igényét.
Forrás: Szabadon Ébredők/delina
