A Föld utolsó gyapjas mamutjai rejtélyes módon, „véletlenszerűen” pusztulhattak ki, állítja egy friss genomikai tanulmány!
A szélsőséges észak-oroszországi Wrangel-szigeten éltek még 6000 évvel ezelőtt is, a kutatók, bár sejtik, teljes bizonyossággal mégsem tudták megfejteni azt, hogy ezek a mamutok hogyan élhettek jóval tovább szárazföldi „unokatestvéreiknél” .. Ezen a szigeten évszázadok óta elszigetelt mamutpopuláció volt jelen, melyet a saját genetikai beltenyésztési folyamatuk lassan pusztított, de mégsem ettől pusztultak ki – írja a tanulmány.
A korábban csupán nyolc egyedből 300-ra növekvő populáció nem tűnt el genetikai okok miatt. Ez még nagyobb rejtély, hiszen nem világos, mi okozta valójában a mamutok pusztulását. A kutatók eredményeiket június 27-én publikálták a Cell nevű tudományos folyóiratban.
A mamutok Európa, Ázsia és Észak-Amerika hideg síkságain kóboroltak 10 000 évvel ezelőtt. Az elolvadó jég és az északi-sarkvidéki tundra eltűnése miatt az óriási pachydermek elvesztették táplálékforrásaikat, elterjedési területük zsugorodott, majd végül teljesen eltűntek.
Az idők folyamán egy kis mamutcsoport átkelt a jégen Szibéria északnyugati részén és benépesítette a Wrangel-szigetet, elszigetelve magukat a szárazföldtől, miután a jégmező körülbelül 10 000 évvel ezelőtt eltűnt. A mamutok néhány szűk keresztmetszetben elzárva maradtak, és további 6000 évig fennmaradtak.
Korábban azt feltételezték, hogy a Wrangel-sziget mamutjai beltenyésztés által okozott káros mutációk miatt pusztultak el, mivel a populáció legfeljebb nyolc egyedből származott. Azonban a legújabb kutatások során a tudósok 21 mamut genomját elemzik, megállapítva, hogy bár láthatóak voltak a genetikai beltenyészés és a kis diverzitás jelei, a legveszélyesebb mutációk lassan eltűntek a populációból.
Az előző elmélettel szemben a mamutok valós pusztulásának okát továbbra sem sikerült kideríteni. A kutatók úgy vélik, hogy valamilyen hirtelen esemény, vagy „véletlen esemény” következményeként tűnthettek el a gyapjas mamutok.
A további kutatások és a Wrangel-sziget utolsó 300 évében feltárt mamutfosszíliák elemzése reményt adhat az igazi ok felderítésére, miközben a tanulságok segíthetnek a mai sokszínűségi válságok megértésében.
