Egy nemzetközi kutatás szerint a vándorlás helyett a szemétdombot előnyben részesítő gólyák nagyobb valószínűséggel élik túl a telet.
Mostanáig Európa fehér gólyái télire délre vándoroltak, ma viszont többségük rövidebb távokat tesz meg, hogy a szemétdombokon keressen táplálékot. A fehér gólya költőterülete Európától Északnyugat-Afrikáig és Nyugat-Ázsiáig terjed.
Az európai fehér gólyák hagyományosan délnek indulnak, hogy a telet Afrikában töltsék, de a kutatók az utóbbi évtizedekben azt figyelték meg, többük marad otthona közelében, ahol a szemétlerakók konyhai hulladékai vonzzák őket.
Andrea Flack, a Max Planck Ornitológiai Intézet szakemberének vezetésével a kutatók GPS-készülékekkel 70 fiatal gólya szokásait tanulmányozták azok első migrációja során. A Science Advances folyóiratban megjelent kutatás Örményországban, Görögországban, Lengyelországban, Oroszországban, Spanyolországban, Németországban Tunéziában és Üzbegisztánban kikelt madarakat követett.
Kiderült, hogy az oroszországi, lengyelországi és görögországi gólyák a hagyományos migrációs útvonalat követték Dél-Afrikáig. A spanyolországi, tunéziai és németországi madarak viszont a Szahara északi részén maradtak, az örményországiak csak rövid távot tettek meg, és meglepő módon, az üzbegisztániak otthon maradtak.
A kutatók szerint a Szahara északi részénél tartózkodók többsége a marokkói szemétdombok révén maradt életben: a hulladéklerakók táplálékkal látják el őket a hosszú távú repülés komoly energiaköltsége nélkül. Eközben az otthon maradt üzbegisztáni madarak valószínűleg a halfarmokról jutottak táplálékhoz, holott rendszerint Afganisztánba vagy Pakisztánba repülnének télire. Flack szerint, olybá tűnik, a fehér gólya átalakította szokásait, hogy az ember közelében élhessen, ahol a táplálék általában elérhető. Hozzátette, míg a szemétlerakók táplálékszerzés szempontjából jó lelőhelyek, rizikóval is járnak, hiszen elég egyetlen nem megfelelő étek, és a madarak elhullanak.
A kutatók szerint, míg az emberi behatások – úgymint a táplálék – előnyösek lehetnek a vándorfajoknak, hosszút távú hatásuk lehet az általuk betöltött ökológiai szerepek szempontjából. Például a gólyák a trópusi Afrikában elfogyasztják a kártevőket, úgymint a rajzó sáskákat. A fehér gólya zsákmányállatai emellett széles tartományt fednek le: rovarokat, békákat, varangyokat, ebihalakat, halakat, rágcsálókat, kígyókat, gyíkokat és gilisztákat. A kutatók használta GPS-nyomkövetőket gyorsulásmérővel is felszerelték, amellyel ki tudták következtetni, mennyi energiát használtak el a madarak. A gólyák szárnyuk csapkodása helyett általában a meleg légáramlatokon vitorláznak.
Kiderült, hogy az Afrika felett hosszasan repülő madarak 15 százalékkal kevesebb energiát használtak fel, talán a kedvezőbb időjárási feltétele miatt. Az Európa feletti repülés sokkal energiaigényesebbnek bizonyult. A kutatók szerint ezek az egyedek a rövid és fárasztó utak energiaszükségletét valószínűleg úgy kompenzálták, hogy a sűrűbben lakott területeken maradtak, ahol könnyebben hozzáférhettek a táplálékhoz. A gyorsulásmérő szerint a rövidebb, nehezebb utakat bevállaló madarak kevesebb energiát égettek el azokon a napokon, amikor vándorlás helyett táplálkoztak.
Forrás: greenfo
