Az öregasszony apró házikóban állt botjával, és egyetlen társával, kevert fajtájú cicájával, Kittyvel. Eva Chesney lassan körüljárt roskatag, százesztendős házában, kis fahasábokat tett a kandallóba, és kinézett az éjszakai hófúvásba.
A reggel meghozza majd a fehér karácsonyt Stevens Pointnak. Eva különösen sokat várt ettől a karácsonytól – ez lesz az elő szentestéjük Kittyvel.
A hetvenéves asszony nemrégiben fogadta örökbe a kölyökcicát; a pár hónapos Kitty teljesen megváltoztatta az idős asszony életét. Evát boldoggá tette a macska társasága, sokkal kevésbé nyomasztotta a magány. Amikor közeledett az éjfél, Eva fogta a botját, és lassan felbaktatott emeleti hálószobájába. Elbágyadt, a cica viszont tele volt energiával, ide-oda suhant gazdája lábai között.
A küszöbnél Eva jó éjszakát kívánt Kittynek, és csendesen becsukta az ajtót. A ház gazdája nem tudott volna aludni az egész éjjel hancúrozó cica mellett. Amikor Kitty is elfáradt, lerobogott a földszintre, és összegömbölyödve leheveredett a kandalló előtti pokrócra. Hajnali fél öt körül a kandallóban még mindig lángolt a fa, ontotta a szürkés-fekete füstöt. A sűrű füstfelhő elhasználta az oxigént, elöntötte az összes földszinti helyiséget, és már felfelé gomolygott.
A szén-monoxid-mérgezés miatt legyengült, kábult cica ekkor ébredt fel. A küszködve lábra álló Kitty elindulhatott volna a bejárati ajtó alatt beáramló friss levegőhöz. Esetleg felkapaszkodhatott volna az ablakpárkányokra, hogy a hideg éjszakai levegőt elzáró ablakot döngesse.
Ehelyett a legsűrűbben gomolygó fekete füstben a ház belseje felé, a lépcsőkhöz vánszorgott, ahol még az éjszakai sötétségben is jól látó szeme felmondta a szolgálatot. A lépcsősor aljánál a levegő után kapkodó pici cica
rátette a mancsát az első fokra. Ugyanazok a lépcsők, amelyeken naphosszat rohangált fel és alá. most hegységek láncaként tornyosultak.
Állandóan levegő után kapkodva az apró mancsok lassan felkapaszkodtak a gazda szobájáig.
A cica halk nyávogással hívta gazdáját, de nem kapott választ. Kitty maradék kis erejével kaparni kezdte az ajtót. Percek múlva zaj hallatszott az ajtó mögül. Kitty felébresztette Evát, aki megérezte a füstszagot, és a sötétben a
botja után tapogatózott. Ő is levegő után kapkodott, de nem vesztette el a lélekjelenlétét. A gyenge nyivákolás elvezette a lépcsőkig.
Eva perceken belül kiért a házból, és lihegve szívta be a friss levegőt. Kitty azonban nem tudta követni. A füst legyűrte, összeroskadt az utolsó lépcsőfokon. Karácsony napján Eva életben volt, és elmesélte hős kittyje önzetlenségét.
Kitty adta a legnagyobb karácsonyi ajándékot – a saját életét áldozta fel, hogy megmenthesse azt, akit szeretett.
Forrás: Arany gondolatok
