A hozzátartozókra is számítanak az addiktológián. Alkoholbetegek mellett játékszenvedély, drogfüggőség és az utóbbi időben szép számban dizájnerdrog-függőség miatt is érkeznek kliensek az OPAI-ba.
Néhány hete futótűzként kezdett el terjedni a Facebookon egy felhívás, melyben graffitiseket kerestek a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet kopár kerítésének kifestésére.
A kezdeményezés mögött az addiktológia osztályvezető főorvosa, Petke Zsolt állt, az érdeklődés pedig hatalmas volt. A képek egy fesztivál keretében elkészültek, de tervek még bőven vannak: ősszel egy sokkal hosszabb felületet díszítenek ki, a távlati cél pedig a teljes addiktológiai szárny gyökeres átalakítása.
Az energikus, fiatal pszichiáter-addiktológussal nem csak a képekről és művészetterápiáról beszélgettünk. Ki a függő?
Nem az elfogyasztott mennyiségben határozza meg az alkoholizmus határát Petke Zsolt, hanem hogy mennyire van szükség az italra a „normális működéshez”.
A nemzetközi trendek alapján hetente több mint négy alkalommal fogyasztott, több mint 1-2 egységnyi alkohol számít.
Egy egység alkohol két centiliter pálinka, másfél deci bor vagy három deci sör, azaz tíz gramm alkohol.
A mindennapos fogyasztás akkor is ártalmas, ha csak egyetlen pohár sört iszunk.
Segíthetne a helyzeten az addiktológus szerint, ha angolszász mintára hazánkban is jeleznénk az üvegeken, hány egység alkoholt tartalmaznak, és mennyi az elfogadható.Gyógyulás csoportban
– Évek óta szeretnénk közelíteni egymáshoz az osztály betegápolási részét azokkal az egyéb tevékenységekkel, amelyekben hiszünk. Azt kapta fel most mindenki, amit a mindennapokban a betegekkel is csinálunk – mondta Petke Zsolt. A csoportos tevékenység erejéről van szó – a hozzájuk valamilyen függőséggel érkezőket is terápiás csoportokba küldik, ahol a beteg élményeket oszthat meg.
– Azt kérjük tőlük, osszák meg a többiekkel, hogy húsz éve nincs csajuk, nincs munkájuk, elhagyta őket a gyermekük, kezdjenek el erről beszélni, és akkor látni fogják, hogy a többieknél, akik az anonim csoportban ülnek, pont ez a probléma. Óriási teher kerül le mindenki válláról csak attól, hogy megosztotta a problémáit, mivel a szerfüggőség szerintünk jórészt a magányról és az önsajnálatról szól – fogalmazott az addiktológus.
Sokszor nehezen sikerül ezt átadni a betegnek, pedig a terápiás helyzet közös gondolkodást követel meg, lehetőség szerint néhány családtaggal is. Ha sikerülne a kölcsönös elfogadás irányába terelni a függők mellett a függés által leginkább érintett közeli hozzátartozókat, akkor pszichiáter, kórház és mentő nélkül is el lehet érni javulást.
– A terápiás csoportjainkban egykori betegek is dolgoznak minden előképzettség nélkül: ők „csak” húsz évig ittak, vagy tíz évig drogoztak, aztán elmentek az anonim alkoholistákhoz, és ott felépültek, a közösség segítségével. Kórházi körülmények között igyekszünk ezt modellezni, amellett a partneri viszony mellett, ami szintén hiányzik a kórházakból. Ez a hozzáállás rendkívül népszerű, nemcsak a szerhasználónál, hanem a hozzátartozónál is. Meglepődnek, amikor bejönnek, és azt mondjuk: oké, most menjenek haza, üljenek le együtt, és kezdjenek el beszélgetni arról, hogy ez a helyzet mitől nehéz mindenkinek – fejtette ki Petke Zsolt. Csoport a családnak
Nemcsak a függőknek, hanem a hozzátartozóiknak is működtetnek csoportot: igaz, az utóbbiakon a részvétel lassabban növekszik, de biztatóan változik a hozzáállás a családtagok körében.
– Ezen is a mi dolgunk lassan változtatni. Nincs felelősségre vonás, hegyi beszéd, abban erősítjük meg a hozzátartozót, hogy ez neki is nehéz helyzet, de ha ő is a saját félelmeit, aggodalmait fogalmazza meg, azzal jobb irányba terelődik minden. A jelmondat az, hogy mindenki magáról, a saját érzéseiről beszéljen, a tanácsadást pedig tessék elfelejteni. Ha ezt a hozzátartozó szakembertől hallja, könnyebben alkalmazza – mondta az addiktológus. Hozzátette: az már kezd átmenni a köztudatba, hogy egy függőt nemcsak leadni kell néhány hétre-hónapra egy kórházba, hogy ott majd kikezeljék, hanem másképp is lehet dolgozni.
– Sokat segít az internet: klienseink nyolcvan százaléka jelentkezés előtt megnézte a Facebook-oldalunkat. Mielőtt valaki befekszik hozzánk, egy ambuláns megjelenés is kötelező, nem vesszük fel azt, aki beállít két cekkerrel Miskolcról. A szerhasználatról való leállást rákészülésnek kell megelőznie, amikor a motiváció megerősödik, ehhez az anonim alkoholista- vagy drogfüggő csoportok országszerte működő hálózata a legalkalmasabb, ahol a használó felépülésben lévő szenvedélybetegektől kaphat segítséget vagy tanácsot.
Előre megbeszélt időpontban, hozzátartozókkal zajlik az első konzultáció, ahol kötetlenül elbeszélgetünk a használóval és segítőivel – közölte Petke Zsolt. A felvételig ilyenkor eltelik még egy-két hét, amely során anonim csoportokba kell eljárnia az érintettnek. Ez segít az absztinencia megtartásában, mivel a gyűlések esténként vannak, előtte nem tudják elkezdeni, mire meg véget érnek a találkozók, általában már van annyi erejük, hogy kibírják másnapig. Csak egy napot kell józanon átvészelniük, az aznapot. Másnap is. Innen a jelmondat: „Csak a mai nap!”Stabil a függők száma
Alkoholbetegek mellett játékszenvedély, drogfüggőség és az utóbbi időben szép számban dizájnerdrog-függőség miatt is érkeznek kliensek az OPAI-ba. A dizájnerdrogok használatát valóban egyre komolyabb problémának érzi az addiktológus, ám azt mondja, kevesebben isznak.
– A nagyon súlyos alkoholbetegek száma évről évre csökken, most 500–700 ezer közt lehet, míg 1990 után a csúcson egymillió volt. Azóta fokozatosan 5–10 ezerrel csökken, ebből a számból szakadnak ki a drogosok, a függők teljes száma viszont nagyrészt stabil. És kialakulni látszik némi drogozási „kultúra” is, a használók látnak hiteles példát arra, mit okoz öt év intenzív drogozás – vélekedett az osztályvezető főorvos.
Az egyéb függők ugyanúgy részt tudnak venni a terápiás foglalkozásokon, mint az alkoholbetegek. Ezekből húszfélét kínálnak, mindenki saját igénye és a szakemberek ajánlása szerint vehet részt munkakeresést segítő, józanságot támogató, művészetterápiás vagy egyéb csoportban. A felépülés folyamatát az határozza meg igazán, hogy a beteg mennyire motivált a változásra, felépülésre.
– Az abúzus alkoholból a drogok irányába, onnan játékszenvedélybe is átmehet. Igyekszünk ezt kevésbé ártalmas dolgok irányába terelni, valamilyen hobbi, sport felé. Én is abuzálok mindennap: reggel hatkor kezdek a Margitszigeten, lefutom az öt kilométeremet, ezzel csillapítottam a feszültségemet arra a napra. Szorongás mindenkiben termelődik, azzal valamit kezdeni kell. Ha megtalálom, hogyan tudom azt egyedül levezetni, akkor rendben vagyok. Az a baj a kémiai szerekkel, hogy ahhoz nem kell semmit csinálni, hogy ezekkel csillapítsa a feszültséget, míg a futásba bele kell tenni egy óra munkát, ami akkor is van, hogy kényelmetlen, ha évek óta csinálom – mondta az egészséges függőségekről az addiktológus.Negyven fölött stop
Egy Kispál-interjú kapcsán Petke Zsolt azt is megjegyzi: húszévesen bírja még a szervezet az anyagokat, harmincévesen megküzd velük, de negyven fölött már nem képes rá.
– Én is azt látom, hogy negyven fölött le kell állni a kémiával, mert nagyon gyorsan jön a leépülés. Húsz-huszonöt évig lehet többé-kevésbé büntetlenül piálni, nem nagyon veszik észre a munkahelyen a helyzetet, csak ha nagyon belehúztam előző nap. De ha negyvenöt évesen valami újat kell megtanulni, miközben napi három-négy sört legurítok, az nehezebb. Vagy ha a gyereknél van valamilyen probléma, amire nem ordítozással kellene reagálni – emelte ki.
Azzal ugyanakkor sokan nincsenek tisztában, hogy amennyit ők fogyasztanak, az már túlmegy az egészséges határon. Ha ezzel az OPAI-ban szeretnének szembenézni, ahhoz kell egy erős elhatározás is, ugyanis magas küszöbű intézményként azokat fogadják, akik már absztinensek, de nem engedik el azok kezét sem, akikre ez nem igaz: alacsony küszöbű intézményekkel is jó kapcsolatot ápolnak. Fesztivált terveznek
A kerítésfestés nem az egyetlen akció volt, amellyel Petke Zsolt a munkájukra irányítaná a figyelmet. Szeretnék az egész osztályt szinte szállodaszerűvé varázsolni józan kávéházzal, színházzal, amely egészségügyi ellátás helyett egy felépülést támogató önismereti munka helyszíne és gyakorlótere. Ennek anyagi lehetőségeit is civil összefogás keretében szeretnék megvalósítani, amivel kapcsolatosan az osztályvezető főorvos optimista.
– Építkezési vállalkozók, művészeti középiskolások keresnek, hogy szeretnének segíteni, és köszönettel várjuk a további együttműködők jelentkezését is. Szerencsére a kórház vezetése is nagyon pozitívan áll ezekhez a kezdeményezésekhez – mondta.
Folytatásként szeptember második felében szerveznek újra fesztivált, melyen ismét 200 méternyi kerítést festenek majd le szponzorok és az aktív graffitis közösség segítségével.
– Ezzel alapoznánk meg annak is, hogy az épületből valami legyen. Már egész Európában híre ment a graffitisek közt a kezdeményezésnek, profi műhelyek jelentkeztek már be nálam. Addig kialakítjuk, milyen közös kép kerüljön ki egy ötvenméteres falra, egy témát festhet majd együtt ötven-száz művész – vázolta az addiktológus a terveket. A festésből nyáron és ősszel is kiveszik részüket a kliensek, az általuk javasolt témák kerülnek fel a falakra. A művészeknek is szeretnének visszaadni: céljuk elérni, hogy a kórház külső fala legálisan festhető, graffitizhető felületté válhasson. A nyári fesztiválok mellé pedig szakmai továbbképzéseket is terveznek a szakmabéliek számára, azoknak, akik nem tudnak budapesti szakmai továbbképzésre eljönni anyagi okokból.
Az intravénás szerhasználók körében 100 százalékkal nőtt meg a hepatitis C-vel fertőzöttek száma tavaly, amit a főorvos aggasztónak nevez, valószínűsítve a tűcsereprogramok szűkülésével való összefüggést.
Forrás: metropol; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
