A lány 18 éves volt, amikor férjhez ment, ám a hazásság nem tartott sokáig, csúnya válással záródott. A fiatalok egy nem tervezett baba miatt házasodtak össze, de a gyerek sem tudta megmenteni a kapcsolatot.
A fiú elhagyta a lányt és a gyermeküket, emiatt pedig a lány is meggyűlölte az egész helyzetet és a gyereket is. A nagyszüleire hagyta őt és élte tovább az életét.
A nagyszülők a lányukat illetően tanácstalanok voltak, ám a kisgyermeket nem hagyták magára, hanem a tőlük telhető legtöbbet megtették, hogy a csöppség semmiben ne szenvedjen hiányt és szép gyermekkora legyen. Bár a szülőket nem tudták pótolni, minden szeretetükkel elhalmozták a kicsit.
A kisfiúból nagyfiú lett, aki örökké hálás volt nagyszüleinek azért, amit érte tettek. Az anyjáról egy fotót hordozott magával és halvány emlékeibe kapaszkodott, amelyeket azokból az időkből őrzött, amikor az anyja még néhányszor ellátogatott hozzájuk.
Egyik nap elérkezett a fiú nagynénjének esküvője, ahol a biológiai anyja is jelen volt a harmadik férjével és az akkori házasságából született két leány gyermekével. A fiú örült, hogy láthatta őket, és hogy lehetősége nyílt beszélni anyjával.
Ki akarta deríteni, hogy miért döntött úgy, hogy elhagyja őt, mert a kérdés soha nem hagyta nyugodni. A nő erre csupán annyit felelt, hogy ő nem a gyermeke, csupán egy tinédzser kori ballépés, amitől a legjobb volt megszabadulni.
Az idő múlásával a fiú férfivé cseperedett, megházasodott és gyermekei születtek. Egy nap ismeretlen számról érkezett hívása. A biológiai anyja volt, aki arra kérte, hogy fogadja be egyik lánytestvérét, aki az egyetem alatt nem akart kollégiumban lakni.
A fiú határozottan közölte anyjával, hogy téves számot hívott és lerakta a telefont. Bár ezt a döntését sokan helytelenítették, a fiú nem érez lelkiismeret furdalást miatta, hiszen az egyetlen nő, akit anyjaként tud tisztelni, a nagymamája.
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
