A FILOZÓFIA TÖRTÉNETE

Első rész

A GÖRÖG FILOZÓFIA TÖRTÉNETE

– Az indiai és a kínai filozófia rövid vázlatával –

ÍRTA :

Dr. Málnási Bartók György

egyetemi tanár

Mikes International

Hága, Hollandia

2002.

BARTÓK GYÖRGY : A GÖRÖG FILOZÓFIA TÖRTÉNETE

 

BARTÓK GYÖRGY : A GÖRÖG FILOZÓFIA TÖRTÉNETE

A KIADÓ ELŐSZAVA

Mély örömmel tölt el bennünket, hogy Bartók György nagy művét, A Filozófia Történetét, most teljes egészében útjára bocsáthatjuk. Eleddig csak A Középkori és Újkori Filozófia Története volt ismert. Most végre napvilágot láthat a mű első része is, A Görög Filozófia Története – Az indiai és a kínai filozófia rövid vázlatával.

Midőn a szerző 1944. őszén – 5000 kötetes könyvtára hátrahagyásával – családjával Kolozsvárról Budapestre kényszerült, e könyv első kötetének, az ókori filozófia történetének kéziratát, magával vitte. Azután tudtunk szerint nem változtatott a szövegen. Eredeti tervei szerint a könyv a Református Egyházi Könyvtár sorozatában került volna kiadásra, amelyben 1935-ben az említett ’A középkori és újkori filozófia története’ megjelent. Közvetlenül a háború után azonban más témák álltak a magyar református theológiai érdeklődés középpontjában. 1949-től kezdve pedig, a kommunizmus egyeduralma idején ismert politikai okokból szó sem lehetett Bartók György munkáinak a kiadásáról.

Annál nagyobb az örömünk, hogy ez a mű most napvilágot láthat mégpedig az Internet nyújtotta lehetőségek felhasználásával olymódon, hogy az egész világon olvasható és tanulmányozható. Tudjuk, hogy ezzel a szerző szellemében járunk el. Örülünk, hogy a ’Bibliotheca Mikes International’ könyvsorozatunkat ezzel a művel indíthatjuk be.

Annak, akinek megadatott az, hogy ezen óriási látókör ű, mély filozófiai ethost kisugárzó szuverén bölcselő tanítványa lehetett, az írott szöveg minden szaván keresztül fülébe cseng Bartók szava és hangja előadásaiban, szemináriumain, személyes beszélgetésekben. Egyszerű, földönjáró szemléleti móddal és egész életet betöltő küldetéssel.

Kibédi Varga Sándor, a müncheni egyetem filozófia-professzora, Bartók tanítványa mondta: ’Egy kézirat ha fiókba van is zárva, hangosan kiált mindaddig, amíg kiadják’. Ez történt ezzel a könyvvel is. Késve a történelmi események következtében, de tartalma gazdagsága és a szerző inspiráló írásmódja által – amelynek következtében e mű, mely az emberi szellem önismeretének mintegy diagnosztikai feltárása a történelem folyamán, újra meg újra izgalmas regénynek és egyben magával sodró próféciának tűnik – örök-ifjúságban, búsásan megjutalmazván az olvasót.

E két kötet technikai előállítását e sorok első aláírója végezte. A korrektúra a másodikra hárult. A szövegen – egy-két kivétellel, melyeket feltétlenül szükségesnek ítéltünk – nem változtattunk.

Hága (Hollandia), 2002. augusztus 3.

Málnási Bartók György születésének 120. évfordulóján.

MIKES INTERNATIONAL

Farkas Flórián

Tóth Miklós

___________________________________________________________________________________

 

BARTÓK GYÖRGY : A GÖRÖG FILOZÓFIA TÖRTÉNETE

PUBLISHER’S PREFACE

We are deeply delighted that we are now releasing the full version of György Bartók’s masterpiece:

The History of Philosophy . Until today, only the second volume of this work, The History of Philosophy of the Middle Ages and Modern Times, was known. Now it becomes complete with the publishing of its first part:

The History of the Greek Philosophy – With a Brief Introduction into the Hindi and Chinese Philosophy.

The author took the manuscipt of the history of philosophy of ancient times with him during the fall of 1944, when he had to move together with his family from Kolozsvár to Budapest, leaving his 5,000 volumes large library behind. To our best knowledge he did not alter the text since then. Originally, he planned to publish it within the series of the Reformed Parochial Library, where the already mentioned ‘The History of Philosophy of the Middle Ages and Modern Times’ was published in 1935. Shortly after the war, however, other topics were in the focus of the Hungarian reformed theology. Since 1949, during the absolute reign of communism, of well-known reasons the publishing of György Bartók’s works was behind imagination.

It is therefore a great pleasure for us that this piece of work becomes instantly available to the large public, thanks to the Internet. We are assured that we are handling in the author’s spirit. We feel proud that we are launching our book publishing activity, ‘Bibliotheca Mikes International’, with this masterpiece.

For those who were privileged to be the disciples of this great-minded, sovereign philosopher who had emanated a deep philosophical ethos, the familiar voice of Bartók resonates from the text. It provides the reader with a simple, down-to-earth attitude to life.

Sándor Kibédi Varga, professor of philosophy at the University of Munich and one of the disciples of Bartók, told once: ‘Even when a manuscript is locked in a drawer, it cries loudly until it is published’. Exactly this happened with this volume, too. It was held off by historical events, but it greatly rewards the reader through its rich content and by the inspiring style of the author. The work is a diagnostical exploration of the self-knowledge of human spirit that develops through history.

The first signatory of this preface has performed the technical preparation of these two volumes. The second signatory did the proofreading.

The text is unabridged and authentic, with a couple of exceptions, where in our judgement it was absolutely necessary to perform correction.

The Hague (Holland), August 3, 2002.

On the 120th anniversary of the birth of György Málnási Bartók.

MIKES INTERNATIONAL

Flórián Farkas

Miklós Tóth

___________________________________________________________________________________

MARISKA ZOLTÁN: BARTÓK GYÖRGY ÉS A FILOZÓFIATÖRTÉNET

Bartók György filozófiatörténete elé írott előszó filológiai kérdéseket kíván elsősorban tisztázni, ezt követően pedig nagy vonalakban érzékeltetni szeretné a filozófiatörténeti munkálkodás elvi jelentőségét Bartók gazdag életművében.

A görög filozófia történetét feldolgozó anyag sohasem jelent meg nyomtatásban, míg a középkori és az újkori filozófiatörténet igen. Mégis tévedés lenne szétválasztani az egyébként összetartozó szövegeket, maga a szétválasztás sem filozófiai-elméleti, sem történészi szempontból nem lenne indokolt. Pedagógiai szempontból pedig végképp nem, hiszen Bartók mindig is tartott komoly filozófiatörténeti kurzusokat, meghatározott ritmusban követték egymást a konkrét filozófiatörténeti témák, s egyébként is szívügye volt a görög filozófia oktatása. A görög témakört feldolgozó előadásanyag hosszú évek oktatói tevékenységének köszönhetően mindennél közelebb állhatott a publikáláshoz, talán a többinél is kidolgozottabb formában hevert Bartók íróasztalának fiókjában. Az igazi kérdés tehát nem lehet más: Miért nem sikerült megjelentetni időben a görög filozófia történetét, s miért volt fontosabb publikálni a harmincas évek derekán a görögök témát megelőzve a középkori és az újkori kéziratot?

Nem lenne különösebben nehéz feladat egy még sohasem publikált, kéziratos filozófiatörténeti monográfia jelentőségéről írni, ha szerzőjének életművéről, az életmű egészéről világos és tisztázott összkép állna rendelkezésünkre, adottak lennének a megértés, a feldolgozás tájékozódási pontjai. Noha a magyar filozófia kutatásának egyik fontos témája éppen a kolozsvári iskola tevékenysége, s a kutatáson belül örvendetesen növekszik a Bartókkal kapcsolatos publikációk száma, mégsem dicsekedhetünk azzal, hogy megbízható összképünk lenne a magyar filozófia markáns egyéniségének, Bartók Györgynek az életművéről.

A Bartók-filológia első s talán rögtön a legfontosabb feladata a kifejezetten történeti (etika -, és filozófiatörténeti) monográfiák és az elméletképző írások közötti összefüggések adekvát tisztázása. Az ő felfogásában ugyanis sohasem vált ketté a történészi munka és a filozófus elméletalkotó tevékenysége. Tudományos reputációját elsősorban történészi munkálkodásának köszönhette, s az utókor is inkább filozófiatörténészt lát benne – mellesleg jogtalanul –, azonban egy percig sem lenne szabad megfeledkezni filozófusi erényeiről. Akkor sem, ha – mint most is – történeti munkáiról esik több szó.

Az említett összefüggés kétségtelenül meglévő tényét meglepő en korán sikerült megfogalmazni. Igaz, ehhez szükséges volt a kitűnő munkatárs, Bartók pályakezdését atyai gonddal figyelő Schneller István fellépése, az ő tisztánlátása. Schneller már Bartók habilitációja idején (1912 tájékán) bírálóként a pályázathoz mellékelt publikációs anyag szoros összefüggéseiről nyilatkozott állásfoglalálásában, dicsérve egyúttal a még igencsak fiatal szerző eddigi tudományos tevékenységének egyébként ritka következetességét és szisztematikusságát. (Bartók egyébként Morális filozófia és annak története tárgykörb ől habilitált.) Tudományos tevékenységének egészéről nincs még ugyan átfogó értékelés, de az életmű ismeretében semmi okunk feltételezni, hogy bármit is változtatni kellene Schneller István értékelésén.

Filológiai szempontból azonban alapjában véve két tényező okoz nehézséget. Egyrészt Bartók sajátos pályakezdése csak a Böhm Károly-féle filozófiához való viszonylatában következetes, egyébként nehezen érthető. Az említett filozófia erkölcsfilozófiai továbbfejlesztése nagyon is indokolt vállalkozás, meg van azonban annak is a magyarázata, miért kényszerült Bartók a tízes évek végén, a húszas évek elején alapfilozófiai problémák újragondolására. A másik gondot okozó tényező pedig a következ ő: számos esetben nagy az időbeli távolság egy-egy kézirat elkészülte és a megjelenés dátuma között, s gyakran a kézirat lezárásának dátumát sem lehet pontosan tisztázni azon egyszerű oknál fogva, hogy Bartók egyszer űen nem írta oda a lezárás dátumát. A közép-és újkori filozófiatörténet publikálásának dátuma 1935, de ettől még kérdéses marad a görög anyag születésének összes körülménye.

Schneller István véleményét az életmű egészére kiterjesztve kiinduló tételnek számít a következő állítás: Bartók az erkölcsi értékeszme kibontása jegyében filozofált. A történeti és az elméleti munkák, valamint a legtágabb érvényességű publicisztikai írások összefüggései az erkölcs és az erkölcsiség, az érték és az eszme helyes szemléletű, azaz Bartók felfogásához legközelebb kerülő interpretációk révén tárhatók fel.

Minden elemzés sikere attól függ, hogy az e rkölcsiség az elemzésekben ne egyszerűen teoretikus, sokkal inkább gyakorlati érvényességű, önreflexiós, a filozófus éthoszát tápláló fogalom, valójában tehát teória és tevékenység harmonikus egységét garantáló tudatosan vállalt életelv, Bartók személyes életelve legyen. Csak ennek következetes vállalásával tárható fel az érték szellemfilozófiai státusza, maga a bölcseleti antropológia történeti-történelmi dimenziójával együtt. A történeti monográfiák rögzítik ugyan a modern ember tudását a szellemfilozófia kifejlődésének korszakos állapotairól, bevezetik az olvasót a filozófia gazdag és időtlen értékvilágába, de ugyanakkor szellemfilozófiai propedeutikák is. A szisztematikus munkálkodás igazi eredménye az életmű egészét meghatározó organikus rendszer, melyben a történeti munkák sokoldalúan töltik be saját szerepüket. A történeti munkák mindig is jól megfogalmazott elméleti bevezetővel alapozódnak meg, s az elméletképző írások is az adott fogalom történeti kifejtésével indítanak. S talán nem meglepő, hogy etikatörténeti munkák előzik meg a filozófia egész történetére vonatkozó monográfiákat, hiszen az erkölcsi értékeszme – a helyesen értelmezett erkölcsiség nevében – történeti kibontása teremti meg a filozófia csodálatos szellemiségét bemutató tudományos vállalkozás, a filozófia egészére való rápillantás lehetőségét.

Kicsit konkretizálva az eddigieket, az elméleti és a történészi szempont szoros egységét, valamint az erkölcsfilozófiai kezdés jelentőségét bizonyítja két viszonylag korai munka: Az erkölcsi érték philosophiája

(1911) és a Kant etikája és a német idealizmus erkölcsbölcselete (1930). Ez utóbbi, tehát a német idealizmus erkölcsfilozófiáját feldolgozó monográfia már 1917-ben Gorove-díjat kapott, készen volt már a tízes években. Nem árt megjegyezni továbbá, hogy jóval ismertebb az Értékphilosophia második, 1942-es kiadása, mint az első.

A nagy filozófiatörténeti munkák további előzményeinek tekintendők a húszas-harmincas évek nagy etikatörténeti monográfiái (Az erkölcsi értékeszme története a görög filozófiában, 1926; Az erkölcsi értékeszme története az egyházatyák, a középkor és az újkor philosophiájában, 1935). Elméleti szempontból pedig a Philosophia lényegében (1924) megfogalmazódó új alapvetés és program történeti dimenziójának kidolgozására nyílott lehetőség, azaz mind elméleti, mind pedig filozófiatörténeti szempontból a böhmi gondolkodástól gyökeresen eltérő szellemfilozófia és bölcseleti antropológia, továbbá új filozófiai rendszer létrehozása a hosszú távú feladat Bartók számára.

Mindezek alapján bátran állítható, hogy az általános filozófiatörténeti kötetek publikálásának terve, a filozófiatörténeti előadások tankönyvszerű kiadásának gondolatata valószínű leg a harmincas évek elejétől foglalkoztatta Bartókot. A kéziratos görög anyag fejlécének tanúsága szerint maga a kézirat a filozófiatörténet els ő darabja, s értelemszerűen az 1935-ös középkori filozófiatörténet csak folytatása lenne. Ha Bartók valóban szisztematikusan dolgozott, ha ebben az esetben is az etikatörténeti munkák alapozzák meg az általános filozófiatörténetet, és valóban összefüggnek a szellemfilozófiai és a történeti munkák, akkor a most közölt anyag születésének időszaka a harmincas évek elejére tehető . S hogy miért nem publikálta akkor Bartók? Talán fontosabb volt számára a lényegében második rész publikálása, s talán nagyobb fontossággal bírt a gondolataiban formálódó nagyszabású bölcseleti antropológia. De sohasem adta fel reményét, hogy egyszer be tudja mutatni olvasóinak a görög filozófia nagyszerű világát.

Sokkal aktuálisabb volt azonban nem is annyira az újkori, sokkal inkább a középkori filozófia témája. Könnyen félreérthető gondolati szempont következik. A harmincas évek elején a szegedi bölcsészkaron új filozófiai tanszék szervez ődött. Még a húszas évek második felétől a katolikus eszmeiséget képviselő professzorok sora került a bölcsészkarra (Sík Sándor, Zolnai Béla, Várkonyi Hildebrandt és a másik tanszék vezetője Mester János). A Mester- féle tanszék egyértelműen katolikus szellemű filozófiát képviselt. A katolikus Várkonyival például nagyon jó munkakapcsolatban állt Bartók (Kolozsváron is együtt dolgoztak), de nem lehetetlen, hogy a harmincas évek elején az erősödő katolicizmussal szemben fontos volt a tiszta filozófia középkori eszméjének védelme, mielő tt a katolikusok túl gyakran hivatkoztak volna a középkori filozófiára. A tiszta filozófia eszméje a görög filozófiában a leginkább magától értetődően érvényesülő eszme, örök értékeket képvisel, s a legjobb monográfia is csak bevezető lehet, nem más. Értékei magától értetődően adottak, a publikálás időbeli elcsúszása nem jelenthet nagy gondot.

A filozófiatörténet elméleti és történeti tudomány. Másképpen fogalmazva: az elméleti és a történeti szempontok szerves egységet alkotnak egy viszonylag új (19. századi) tudományban, a filozófiatörténet tudományában. A szerves egység gondolatában nem lehet igazán megbízni, hiszen a filozófia elméleti értékei örök értékek, maga a filozófiatörténeti tudomány viszont az úgynevezett „történeti érzék” következménye. A történetiség elvét követő filozófiatörténeti monográfia bevezetője következésképpen a filozófiatörténet történetével foglalkozik. Bartók tudatosan vállalja Hegel szellemi örökségét ebben a vonatkozásban – és oly sok másban is. Magát a hegeli szellemfilozófiai konstrukciót sohasem vállalta, de nagyon fontos hegeli elveket épít be saját elméletébe, ideértve a filozófiatörténet tudományos elveit is.

Mindenekelőtt az egyetemesség eszményét, a teleológia elvét, mely szerint az Egész határozza meg a Részek működését. A filozófia történetének egészére nézve nem jelent kevesebbet a fenti elv, mint hogy a filozófia egyetemes eszméjének elve bontakozódik ki a történetiségében adott, egymással kapcsolódó elméletek tudományos interpretációja révén. Az Egész határozza meg részeit, az Egészről vallott tudásunk ad felhatalmazást bármely részelem bemutatására. Újabb konkretizálásra nyílik lehetőség.

Bartók számára Hegel legalább olyan fontos filozófus volt, mint Kant. A szellemfilozófia teleológiai elve, az organikus rendszerelmélet, valamint számos szellemfilozófiai fogalom hegeli indíttatású. Egyszerű en tarthatatlan Bartókot hazai neokantiánusnak nevezni, s nagyon is egyoldalúságra vall Kant követő jét látni és láttatni benne. (Mindamellett például ismeretkritikai, lélektani és tudományelméleti szempontból kantiánus szerző Bartók.) A Hegel-hatás konkrétumait nagyon jól dokumentálja a Hegel halálának centenáriumára írott tanulmánya. (1931)

Amennyiben azonban a filozófiatörténet tudományában nem történt érdemi változás az eltelt minimum száz évben, akkor a jelen ugyanaz Hegel és Bartók számára – legfeljebb a filozófiatörténet tudományos elvei izmosodtak meg Hegel óta –, legalábbis filológiai kérdésekben többet tudunk. Mi van tehát a másik két idősíkkal, a múlttal és a jövővel? A múlt a történeti érzék születése előtti, következésképpen a filozófiatörténet előtti állapot, nagyon egyszerűen elintézhető . A tudomány számít ugyan a korábbi történészek filológiai teljesítményére, de nagyon pontos az értékelés is: a tudós urak csodálatos véleményeinek egybegyűjtése szellemtelen, azaz rendszer és összefüggés nélküli, nem az Egész által meghatározott vállalkozás.

Mi lesz azonban a filozófiatörténetnek és magának a filozófiának a jövője, várható, megjósolható sorsa? Az érték antropológiai (nem egyszerűen axiológiai) jelentőségét megfogalmazó Bartók nagy elkötelezettséggel vallja a nyilvánvalóan jövőre orientált örök emberi értékek tézisét. Ha múlt és jelen kapcsolata lényegében fejlődés, a tudós urak csodálatos véleményét egybegyűjtő vállalkozás és a filozófiatörténet tudományának születése fejlődésfolyamat, akkor még mindig nincs válasz a változást garantáló történeti érzék szerepét tisztázandó kérdésre. Hangsúlyozottan nem a születésére, hiszen a szellemiség magát a történeti érzéket is szülheti, hanem a történeti érzék jövőjére vonatkozik megfogalmazott aggályunk. Ha a modern ember életérzésének következménye a történeti érzék születése, mi van akkor, ha a még modernebb ember egyszerűen elveszíti érdeklődését, affinitását a történelem iránt? Ne siessük el a választ, ne mondjuk azonnal, hogy ez lehetetlen! Hiszen éppen azért hangoztatja például Bartók annyira, hatalmas következetességgel, hogy a szellem értékei örök értékek, mert szeretné, hogy így is legyen! A filozófus éthosza által motivált következetes kiállás az örök szellemi értékek tézise mellett gyakorlati szempontból azzal a másra át nem hárítható felelősségtudattal társul, amellyel rendelkezvén Bartók nagyon is jól tudta, hogy a történetiség elve követelményeként a szellemiség értékei, a filozófia értékei csak akkor „örök” értékek, ha gazdagságukat és gazdagodásukat újra és újra megfogalmazzuk, s nem mulasztjuk el átadni idevonatkozó tudásunkat a nálunk fiatalabbak számára. A szellemi (itt filozófiai) kultúra értékei jelen és múlt kapcsolatában megfogalmazásukkal nyerik el relevanciájukat, de ebből még nem egyértelmű, hogy a jövőre nézve is garantált ontológiai státusszal bírnának. S ebben áll a történészi, az elméletalkotói és az oktatói szempont gyakorlatban érvényesített harmonikus egysége. Az értékek örökkévalóságának tézisében mindig is ott lappang egyfajta kellés, a jövőre vonatkoztatott elvárás, s ezen elvárás a történetiség relatív mozzanatának felismeréséből fakad. A filozófus mint írástudó ember, természetesen nem tehet mást, mint mély meggyőződéssel hitet tesz a filozófia biztató jövőbeli perspektívája mellett, de a kiállásnak – tágabban értelmezve az egész oktatói-pedagógusi tevékenységnek – elméleti alapja a történetiség relatív mozzanatából levont következmények felmérése.

A történetiség elvének helyes értelmezése közel visz bennünket Bartók filozófiájának megértéséhez. A kantiánus-neokantiánus értékfogalom és a nem kis mértékben hegeliánus indíttatású szellemfogalom – gondolkodásának két alapfogalma – igazából magában a bölcseleti antropológiában kapják meg kiteljesedett filozófiai szerepüket. A bölcseleti antropológiában viszont maga az ember az értékelő lény, az értékelés az ember antropológiai, tehát megszüntethetetlen sajátossága, következésképpen nem illik összekeverni az érték-értékelés antropológiáját a történetiség által motivált humán (itt filozófiai) értékek örökkévalóságának tézisével. Egyszerűen fogalmazva: akkor is megmarad az ember értékelő lénynek, és akkor is lesznek „örök” értékei, ha a még modernebb kor embere elveszti affinitását a modern értékek iránt. A humán kultúra értékei viszont csak akkor bírhatják a biztató jövő perspektíváját, ha erős meggyőződéssel hitet teszünk örökkévalóságuk mellett, és következetes gyakorlati tevékenységgel magunk is hozzájárulunk a szellemiség organikus kibontakozódásához, a filozófia szellemiségének erősödéséhez. Következésképp Bartóknál a szellem sem egyfajta misztikus demiurgosz, amely voltaképpen nyugodt biztonságot adna a garantált biztató jövő szempontjából a gondolkodó és tevékenykedő ember számára, ellenkezőleg, a szellem jelöli ki a jövő feladatait, köztük a filozófia művelésének és gazdagításának eszméjét is.

Ismételten konkretizálni szükséges a fentieket. Ha nincs Bartókról megbízható és átfogó értékelés, akkor a legfontosabb feladat egy életrajzi monográfia elkészítése. Elméleti szempontból nem szabad megengedni, hogy úgy a hegeliánus, mint a kantiánus-neokantiánus hagyomány megítélésének egyébként gyakran igazságtalan sablonjai, sztereotípiái bármilyen szerephez jussanak a Bartók-interpretációkban. A filozófia valóságértelmező funkcióját Bartók nagyon komolyan vette. Ennek a valóságnak szerves része a jelentés és az értékek világa. A bölcseleti antropológia fogalmi hálója az Egész által meghatározott, s a valóság teoretikus modelljét hivatott megadni. A teoretikus modell a maga teljességében a szellem kibontakozódásának szolgálatában áll, de csak akkor tudja a szellemiség gazdagodását segíteni, ha funkcionális teljességet ad. Nem „felhőkakukkvárat” épít, hanem ontológiai relevanciával rendelkező fogalmakat dolgoz ki és épít be magába a fogalmi hálóba. Múlhatatlanul szükséges mindehhez a filozófiatörténet segítsége. Az elméletépítés lehetetlen a klasszikusok segítsége nélkül, ám egyúttal morális kötelezettség is a filozófiai eszme érvényesítése, magának az eszmének a segítése, a filozófiatörténet tudományának megfelelő színvonalú művelése.

A filozófiatörténet természetesen önmagában is egy egész, az egész eszméje határozza meg részeit úgy a történeti korszakok, mint az egyes életművek vonatkozásában. Bartók filozófiatörténete önmagában is figyelmeztetés, hiszen manapság sokkal divatosabb kiemelni egy-egy konkrét filozófiatörténeti témát, vagy életművet, részfeladatokat vállalunk, az egészben való gondolkodás nem igazán jellemz ő a mostanság megjelenő filozófiatörténeti munkákra. A fókuszált, egy-egy klasszikus életművét hermeneutikai igényességgel feldolgozott monográfia sem feledtetheti az egészben való gondolkodás jelentőségét. A jó hetven éve megírt filozófiatörténet semmit sem vesztett frissességéből, aktualitásából. Mindenekelőtt kiválóan megírt, a követő monográfia játékszabályait betartó, összefoglaló és lényegre törő elemzéseket produkáló vállalkozás. Valóban bevezeti az olvasót a filozófia világába. Megjelenésének puszta ténye utal azonban arra, hogy mennyire hiányzik (hiányzott) filozófiai kultúránkból a Bartók-szemléletű filozófiatörténeti monográfia.

Végezetül pedig nem árt hangsúlyozni, hogy voltaképpen tankönyvet írt Bartók. Nemzedékek tanultak a megjelent középkori filozófiatörténetből, tankönyvként használták. Hol és főleg kinek lehet a filozófia örök értékeit, Platón és Arisztotelész szellemiségét az egyetemes filozófia bartóki eszményének megfelelően tanítani? Egy rohanó, céltudatos és profitorientált világban az önmagában vett tudás arisztotelészi eszméjét? Nem is beszélve arról, hogy maga a monográfia akkor tölti be feladatát, ha megadja a szükséges előzetes tudást és kedvet ébreszt a tisztelt olvasóban a filozófia tanulmányozásához.

Bartók állásfoglalása egyértelmű: maga a filozófia a szellem legmélyéről szabadon, de logikai kényszerűséggel fakadó teoretikusi problémák fennállása, s történeti tudományának feladata ezek megismerése és rendszerelvű összefoglalása. A szellem egyszerre alany és tárgy önmaga számára, a filozófia feladata ebből fakadóan a szükségszerű és összefüggő kifejlés megismerése. A filozófiatörténet pedig a megismerés propedeutikája, nélkülönözhetetlen diszciplína a filozófia gazdag világában. Nem áll a filozófiai tudományok felett, de tér és idő korlátaitól függetlenül történelmi magvalósultságukban mutatja be az értékelő és ideálokat teremtő ember legjobbjainak eredményeit azok számára, akik maguk is szellemi lények, és meg akarják érteni a szellem tevékenységét a filozófia történelmi értékei segítségével. Számukra készül az összefoglaló történeti monográfia, a modern ember történeti-filozófiatörténeti tudását rögzítő vállalkozás, amely csak akkor lehet építő, ha saját öntudatos és szabad szellemünkben ténylegesen realizálódik a filozófiai gondolkodás értékvilága.

Bartók megtette a magáét, megírta ezt a könyvet. A többi a mi dolgunk.

Folytatjuk a második részben.