Forrás: MTI
A sokszínűség hiánya miatt az idei Oscar-szezonban össztűz alá került amerikai filmakadémia csaknem ötven éve hasonló krízisen ment keresztül, de akkor Gregory Peck vezetése alatt sikerült úrrá lenni a problémákon.
Az Oscar-díjas Gregory Peck az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) elnökeként 1967-ben hivatalba lépve átfogó változásokat indított el a testületben, hasonló lépéseket tett, mint amelyekre a filmakadémia jelenlegi vezetése szánta rá magát: a Cheryl Boone Isaacs vezette grémium 2020-ig meg akarja duplázni a női és kisebbségi tagok számát, hogy a filmakadémia megőrizze hitelességét, az Oscar-díj pedig az értelmét – emlékeztetett a Deadline.com szerzője.
Peck nehéz időszakban vette át a filmakadémia vezetését: 1968-ban, Martin Luther King Jr. meggyilkolása után az Oscar-díjak el kellett halasztani a díjkiosztó ceremóniát, mivel számos, Oscarra jelölt vagy a díj átadására felkért fekete bőrű színész jelezte, hogy csak akkor hajlandó részt venni a gálán, ha azt a temetés után rendezik meg. A helyzet most nyilvánvalóan más, bár a színészi kategóriákban jelölt csupa fehér bőrű színész miatt számos fekete bőrű színész és rendező beszélt arról a közösségi médiában, hogy bojkottálni kellene a rendezvényt.
1968-ban a díjátadó minden incidens nélkül zajlott, két rasszizmussal, előítéletekkel foglalkozó alkotás, a Forró éjszakában című bűnügyi dráma és a Találd ki, ki jön vacsorára című vígjáték nyerte a legtöbb Oscart.
Peck még első elnöki terminusa lejárta, 1970 júniusa előtt el akarta érni, hogy megváltozzon a filmakadémia tagságának összetétele: akkor is főleg fehér és idősebb férfiak alkották a testületet. A színész fiatalabb, aktívabb tagokkal akarta felfrissíteni a filmakadémiát, és kampányt indított, hogy meggyőzze az új generációt a belépésről. Boone Isaacs is hasonlóval próbálkozik, amikor színesíteni akarja a tagságot és az aktív karrierhez köti a szavazási jogot.
Peck az idősebb tagok számára úgy könnyítette meg szavazási joguk elvesztését, hogy társult tagi címet adott nekik, nem szavazhattak ugyan a díjakról, de ott lehettek a vetítéseken és előadásokon. Az AMPAS vezetése most is ezt kívánja megvalósítani: a szavazati jogukat elvesztő tagok „emeritus” státuszba kerülve továbbra is látogathatják a vetítéseket, és megkapják a megtekintő DVD-ket a filmekből.
Peck változtatásait korántsem övezte olyan médiavisszhang, mint Boone Isaacs lépéseit. Közel öt évtizede viszonylag csöndben zajlott le a tagság átalakulása. Peck minden tagot levélben értesített arról, hogy közülük 335-en szavazati jog nélküli társult tagokká váltak, 109 további tagot pedig a szakmai tagozatokból kiemelve az általános tagsághoz csatolt, ami még lehetővé tette számukra, hogy a legjobb film kategóriában jelölhessenek és a legtöbb díjkategória győzteséről szavazhassanak. Akárcsak most Isaacs, Peck is rábízta az egyes szakmai tagozatokra, hogy meghatározzák, ki tartozik az aktív tagságba.
Peck idejében a színészi tagozatnak 784 szavazó tagja volt, közülük harminc került a társult tagok közé, mert hét vagy több éve már nem dolgoztak filmben. Tizenhét rendező és 24 operatőr is elveszette szavazói jogát. A 2016-os, új szabályozás szerint az a tag szavazhat, aki az utóbbi tíz évben dolgozott, továbbá aki három tízéves periódusban aktív maradt, haláláig jogosult a szavazó tagságra. A filmakadémia egyébként megígérte, mindent elkövet, hogy ne kerüljön nyilvánosságra az emeritus státuszba kerülők neve.
Boone Isaacs a filmakadémia kormányzótanácsát három új taggal bővíti, szintén a nőknek és a kisebbségeknek kedvezve. Peck is átformálta a vezetőséget: néhány bürokratikus tagozatot megszüntetett, a vezetők hivatali idejét korlátozta és egy olyan kormányzóval növelte a tanács létszámát, aki nem lehetett idősebb 35 évesnél, és legfeljebb öt éves filmes gyakorlat állhatott a háta mögött.
„Úgy hisszük, az új lépések nyomán egy olyan testület jön létre, amely sokkal fogékonyabb a kortárs helyzetekre és a filmesek új generációjának ötleteire” – fogalmazott Peck.
Egyébként a Peck alatt bevezetett új szabályok alapján például Frank Capra, a filmakadémia úttörője és egykori elnöke is elveszítette szavazói jogát, mivel Egy maroknyi csoda című utolsó játékfilmjét 1961-ben forgatta. Tehát kiderült, hogy a filmakadémiának bizonyos esetekben kivételeket is kell tennie.
A Deadline.com írása szerint talán ez is motiválhatta a jelenlegi filmakadémiát, amikor a szabályok közé iktatta, hogy az Oscar-jelölés vagy Oscar-díj révén automatikusan élethosszig tartó szavazói státusz jár.
Az emeritus státuszba kerülők közül többen bírállták a változásokat, ironikus módon olyan – ma már nyolcvanas éveiket taposó – tagok is, akik éppen Peck fiatalokat toborzó változtatásainak köszönhetően válhattak egykor a filmakadémia tagjaivá.
Cheryl Boone Isaacs január közepén emlékeztetett arra, hogy a hivatalba lépése óta eltelt négy évben már több intézkedést hoztak azért, hogy változatosabb legyen a tagság. Arra is utalt, hogy a mostani helyzet nem példa nélküli az akadémia történetében, az 1960-as, 1970-es években a fiatalítás volt a nagy feladat. „2016-ban a sokszínűség, minden értelemben: faji, nemi, etnikai tekintetben és a szexuális orientációt illetően.”
