Tízszer erősebb az állkapcsa, mint egy kutyának, gyorsabban tanul, ám sokkal öntörvényűbb: ez az állat nem más, mint a farkas. A legtöbben rettegnénk, ha szemben találnánk magunkat eggyel, ám akad egy férfi, akinek a kertjében nem is egy, hanem hét ragadozó él – családtagként.
– Vadakkal már gyerekként kapcsolatba kerültem. Birtokoscsaládból származom, a birtokainkon többször tartottunk vadászatot. Kutyáink is voltak, nagyon szerettem velük foglalkozni. Idővel a farkasok is érdekelni kezdtek, először Budafokon volt lehetőségem sarki példányokat meglátogatni egy állatotthonban. Akkor döntöttem el, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni ezekkel az állatokkal, így bekapcsolódtam az ottani munkába.
Zoltán agrármérnök-, lótenyésztő-, állatpszichológus- és vadbiológus-szakmát is végzett, életét az állatoknak szentelte. Lovasoktatással és kutyakiképzéssel is foglalkozik, ugyanakkor a farkasok olyannyira a szenvedélyévé váltak, hogy idővel megvásárolta mai telkét, és maga is farkasokat kezdett tartani, hogy kutassa azokat.
– Magyarországon ismét terjednek a nagyragadozók, ennek a hatását kutatom. A farkasokon kívül foglalkozom hiúzzal, sakállal, de dolgoztam már rókával, őzzel, szarvassal és medvével is. A telkünkön most lovak, amerikai Maine Coon macskák, csirkék és vadkacsák vannak. Mind a család tagjai.
Zoltán a feleségével és a fiával él, egy falkában a farkasokkal. Az állatok egyikőjüket sem bántják, mondhatni a tenyerükből esznek. Amikor közelebb érünk a kennelükhöz, meglepően nyugodtan pásztáznak rajtunk végig, ám amikor többedjére villan a vaku, megindulnak a kerítés felé. Zoltán akkor int: ideje arrébb állni.
– Születésüktől fogva szoktattam őket magunkhoz, így teljes mértékben elfogadnak minket. A feleségemmel együtt gondozzuk őket, a fiam köztük szaladgál. Sőt, Koppány az őrző-védő kiképzésükben is segít, a kiképzősegédnek egy védelmi felszerelésben kell megtámadnia a fiamat, akit a farkasok ösztönösen védeni kezdenek. Ha azonban egy idegen egyedül járna erre, gondolkodás nélkül nekimennének. Bár nyugodtabbak, hatékonyabbak, mint a kutyák. Ha valakit elkapnak, az biztos nem ússza meg élve.
Egyszer Zoltán is összetűzésbe keveredett egyikükkel, szerencséjére ő nem volt idegen az állat számára.
– Egyszer valamit rosszul csináltam, és nekem ugrott az egyikük. Sikerült eltartanom magamtól, és előbb lenyugtatni, mint hogy elfogyjon az erőm. Karcolásokkal megúsztam – mesélte.
A farkasok egy 200 négyzetméteres kifutón élnek, viselkedésüket Zoltán szinte egész nap monitorozza. Élelemként mindegyikük napi egy-egy elpusztult nyulat kap, ám az étkezési szokásaik kutatásának céljából hébe-hóba borjúval, őzzel lepi meg őket Zoltán.
– Utóbbiakból két-három napig közösen lakmároznak, érdekes módon a legalacsonyabb rangú farkasok esznek belőlük először. A kutyákkal ellentétben ők a fejüknél kezdik marcangolni a prédát, és úgy bontják tovább. Saját jószágot azonban sosem adok nekik, nálunk a tyúkok is végelgyengülésben halnak meg – mosolygott.
A 80-as években tértek vissza
A farkas (Canis lupus) a kutyafélék családjába tartozó faj, a kutya is ennek alfaja. Ma már Magyarországon is védett. Hazánkban az I. világháború után kipusztult, az 1980-as években jelent meg újra, Szlovákia és Horvátország felől is elkezdett visszatelepülni. Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Parkban és a Bükki Nemzeti Parkban tudnak állandó jelenlétükről, de alkalmanként megtalálhatók a Zempléni-hegységben, a Mátrában és a Gemencben is.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
