Visszafogott gyerek volt az iskolában, apró, kedves, nem verekedős. Rengeteg empátia volt benne. Úgy gondolom, olyan ember, aki másféle társadalmat szerett volna, mint amiben jelenleg élünk – mesél a fiáról a francia Christine. A fia azonban áttért a mohamedán vallásra, csatlakozott az Iszlám Állam dzsihadista terrorszervezethez, és ma is Szíriában van. Néha üzen még.
„Ezek nem a társadalom peremére szorult gyerekek, akik nem jártak iskolába. Még csak nem is különösebben problémás gyerekek.”
Christine még szerencsésnek mondhatja magát: a fia ugyanis él. Az Iszlám Állam toborzóinak számtalan európai fiatalt sikerült radikalizálniuk, a családot iszonyú kétségek között hagyva. Önvád, vissza-visszatérő remény, majd kilátástalanság és gyász – ezek az érzések ismerősek minden anya számára, akinek a gyermeke az iszlám szent háborúban találta meg a neki rendelt sorsot.
Az Iszlám Állam kötelékébe állt fiatalok családjai – bár magukra elsősorban áldozatként tekintenek – sokáig nem mertek kiállni a nyilvánosság elé, félve a társadalom ítéletétől. A párizsi terrortámadások után egyre többen állnak ki a reflektorfénybe, mert úgy látják, tudnak valamit, ami hasznos lehet: el tudják mondani, hogy azon az úton, amelyen sokan még mindig elindulnának, semmi nem várja az európai fiatalokat, csak értelmetlen halál.
– Korábban megkerestem iskolákat – meséli a Brüsszelben élő Saliha. – Mindössze két-három helyen jutottunk el odáig, hogy egyáltalán meghallgattak. November 13-a óta az iskolák hívogatnak, hogy segítség, segítség! Holott már két éve dolgozom a terepen.
– Az embereknek fel kell ismerniük, hogy nem terrorista-családokról van szó, mi is áldozatok vagyunk – mondja Dominique, akinek a fia már halott.
– Ez bárkivel előfordulhat, bármilyen családban: összetartó családban és olyanban is, ahol sok a veszekedés – véli Christine, akinek a fia még él, de már nem meri hinni, hogy valaha viszontlátja. – Előfordul az arab családokban, előfordul a keresztényeknél. Előfordul minden társadalmi rétegben.
Anne Devineaux megrázó riportjában három anya vall arról, mit éltek át, hogyan birkóztak meg a történtekkel, és mit tesznek az ellen, hogy ez másokkal is megtörténjen.
Forrás: euronews
