Valaha általános iskolai tanárnőként, majd gyógypedagógusként dolgozott Kis Betti.
A törékeny nő 33 évig élt házasságban a férjével, ebből sok-sok esztendőt a legnagyobb boldogságban.
Aztán megszületett a fiuk, majd az öröm helyét lassan, de biztosan átvette a bánat.
Gyermekük agyvérzéssel és tüdőelégtelenséggel jött a világra, epilepsziás, mozgásában is korlátozott, halmozottan sérült, Betti pedig innen minden idejét és erejét a gondozásának szentelte. A házaspár élete teljesen megváltozott, végül eljött a totális összeomlás.
Betti most egy csinos lakótelepi lakásban él, ám az otthona fűtetlen, nincs elektromos áram, a nappaliban dobozhegyek fogadják a látogatót. Mintha csak tegnap költöztek volna ide, pedig ő és fia már 2020 óta itt laktak. Ám az utóbbi évben üresen állt a lakás… Betti három hete szabadult a börtönből, ahol a volt férje elleni támadása miatt különösen veszélyes rabként kezelték.
– Összecsaptak a fejem felett a hullámok, depressziós lettem, felmondták a szolgálatot az idegeim, hülyeséget csináltam – mondta a Blikknek szomorúan az asszony. – A beteg fiam gondozása volt a legfontosabb. Ebbe tönkrement a boldogságom, a házasságom, a fiam apja nem minket választott. Két éve elköltöztem a beteg gyerekkel, vállalva ennek nehézségeit. Azért Egerbe, mert ide költözött egy szakember, aki nagyon sokat segített a fiam gyógykezelésében. Gábor nehezen viselte a változást, rosszabbodott az állapota, többet volt kórházban, mint itthon. Az új lakást akadálymentesítettem, de már nem tudtuk kiélvezni.
További balesetek, bűnügyi hírek, eltűntek, gyilkosságok, rablások, videók, részletek..
Tavaly szeptemberben Betti egy, az ápolási segéllyel összefüggő adminisztrációs hiba miatt nehéz anyagi helyzetbe került. Úgy gondolta, felkeresi volt férjét, hogy támogassa a fiuk életét. Pánikhangulatban utazott le, nyugtatókat szedett, ahogy ő fogalmaz: teljesen bekattant.
– Azt sem tudtam, mit csinálok – folytatta a nő. – Gábor apja becsapott, otthon sem volt a megbeszélt időben. Betörtem a házba, ahol egykor boldogan éltünk. Nem tudom megmondani, miért tettem ezt. A volt férjem rendőrt hívott, így még jobban elhatalmasodott rajtam a pánik… fogtam egy kést és megszúrtam. A történethez hozzátartozik, hogy amikor az őrizetbe vételem előtt meg kellett vizsgálnia egy orvosnak, az egyik egykori tanítványom volt, aki azonnal szólt a szüleinek, ők fogadtak nekem ügyvédet, viselve annak miden terhét. L. György és felesége hitt nekem, ők tudják, milyen ember vagyok, s nem tudok elég hálás lenni ezért.
Bettit a helyszínen elfogták a rendőrök, a megkéselt férfi életét pedig csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Emberölési kísérlet miatt indult büntetőeljárás, az anyát letartóztatták, a fiát, Gábort gondnokság alá helyezték. A felügyeleti jogot felajánlották az apának is, ám ő nem élt ezzel.
Betti szerint a rácsok mögött a rabok és az őrök is szerették, senki nem értette, mit keres ott. A bezártságot viszont nagyon nehezen viselte, hiszen – ahogy mondta – az fájt legjobban, hogy elzárták a gyermekétől. A hatóság elrendelte a börtönben levő nő igazságügyi elmeorvosi vizsgálatát is. Kiderült, bár nem elmebeteg, a késes támadás idején nem volt beszámítható.
A Szolnoki Törvényszék ezt el is fogadta, s mivel a bíró ítélete szerint elég büntetés a feltételes szabadságvesztés, a november 3-i tárgyaláson azonnal szabadította is a nőt. A döntés nem jogerős, azt a Szegedi Ítélőtáblának is helyben kell hagynia. Ott határoznak majd a nő azon kérelméről is, hogy mentesítsék az ítélet hátrányos jogkövetkezményei alól, tehát újra dolgozhasson, illetve láthassa beteg fiát.
További balesetek, bűnügyi hírek, eltűntek, gyilkosságok, rablások, videók, részletek..
– Villany sem volt a lakásomban, amikor hazajöttem. Most sincs, nem volt pénzem a visszakapcsolásra – sírta el magát Betti. – Nem vagyok gyilkos. Összeroppantam. Gábort azóta sem láttam, nem mehetek be hozzá a kórházba a gondnok nélkül. Naponta sétálok el arra, mintha a szívem marcangolnák. Nem akarok mást az élettől, csak hogy mellette, a közvetlen közelében lehessek, ápolhassam, nevethessünk együtt. Anya vagyok, anya akarok lenni újra ezután a szörnyű év után. Dolgozni akarok, segíteni a sérült gyerekeken, hiszen nem csak az életem, de a hivatásom is erről szólt. Egyelőre nem tudom, mi lesz velem. Hogyan fogom ezeket a vágyaimat megvalósítani? Hiszen gyertyával világítok, kabátban járkálok a lakásomban. De a célom tiszta. A születése óta minden pillanatban a fiam mellett voltam. Akkor is ott akarok lenni, amikor az ő kis élete majd egyszer véget ér.
blikk nyomán
