Az asszony nem tudta, hogy ott van, és meglátta őt…
A házasság több mint két ember közötti kötelék, ez két család közötti köteléket is jelent. Amikor Scott Mann egyik reggel éppen munkába indult, meg kellett állnia, amikor meglátta anyósát a konyhában.
Scott feleségénél, aki mindössze 30 éves volt, a leukémia egyik formáját diagnosztizálták. A nő édesanyja hozzájuk költözött, hogy lányáról gondoskodni tudjon.
Ezt írta Scottnak a Facebook-on:
„Ő Sharon, az anyósom. Megtanította nekem, hogy olyannak lássak másokat, amilyenek valójában, nem amilyennek elvárjuk, hogy legyenek. Mikor először találkoztunk, kicsit nehezen értettem meg amit mondott az akcentusa miatt. Eléggé domináns is volt, olyan passzívan agresszív.
De tudtam, hogy szerelmem számára nagyon fontos személy, tehát elfogadtam őt. 7 évvel később úgy érezem, még mindig nem ismerem őt. Mikor a feleségem 30 évesen leukémiás lett, az orvosok azt mondták 10% az esélye annak, hogy 1 évig még élni fog.
Az egész életünk a feje tetejére állt. Sharon mentett meg minket, azonnal átvette azt a szerepet, amire született. Beköltözött hozzánk, a férjével együtt, aki háborús veterán volt, hogy gondozzák a feleségemet.
A rákövetkező két évben ő volt az, aki főzött, takarított, mosott. Ő volt az aki a feleségemet és férjét is elvitte az orvosi vizsgálatokra, több mint 300 alkalommal. Több ezer gyógyszert rendelt és gondoskodott róla, hogy mindegyiket a megfelelő időben bevegyék.
S miközben mindezt megcsinálta és mindenkiről gondoskodott, rákot diagnosztizáltak nála. Emlő amputáción esett át és kemoterápiát is kapott. Dúdolni szokott, mikor dolgozik, beszélget magával, amikor senki sincs otthon. Alázattal és eleganciával teszi a dolgát.
Egyik nap reggel készítettem ezt a képet, mielőtt munkába mentem. Nem tudta, hogy ott vagyok és látom őt.
Hát így néz ki a nagyság, egyszerű formát öltve. Azt várja, hogy megfőjön a lánya zabkásája, már 300-adszor, mióta beteg lett. Nincs haja, kihullott a kemoterápia miatt. Mindezek ellenére nem adja fel a harcot.
Nincs mindenkinek ilyen igazi hős az életében. Nekem van, ezért hálás vagyok minden napért.
Scott története kicsit elgondolkodtat minket, milyen gyakran vesszük a dolgokat magától értetődőnek. Sok ember pedig nem is olyan, mint amilyennek mi gondoltuk.”
Forrás, fotó: Tudásfája / Hirmagazin.eu
