Forrás: hirado
Családja, barátai és tisztelői vettek búcsút vasárnap Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas írótól vasárnap Budapesten, a XIII. kerületi, Dráva utcai kikötőben. Az író hamvait egy hajóról Dunába szórták.
Búcsúbeszédében Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter kiemelte: nagy, korszakos írót temetünk. Mint mondta, ha olyan valaki megy el, akinek életműve kitörölhetetlen része a magyar irodalomnak, akkor azoknak is kötelességük fejet hajtani előtte, akik nemcsak az irodalmi életet, hanem valamilyen módon a tágabb közösséget is képviselik.
Fejes Endre nem szolgált és nem védett rendszereket, egyik rendszer sem volt igazán az övé, de embersége és bátorsága minden rendszerben, minden emberben rezonált – fogalmazott a miniszter.
Balog Zoltán azt mondta: az irodalom – különösen, ha magyar – nem kevesek luxusa, nem elefántcsonttoronyban űzött játék, hanem a mi életünk. Fejes Endre írói tehetségét első betűtől az utolsóig azoknak az emberi drámáknak a leírására szánta, amelyeket más – a művelt, a bölcsész – csak kívülről láthatott. Nagy meglepetést okozott nemzedékének a görög tragédiák szellemét idéző Rozsdatemető szerzője, cserébe ez az olvasói nemzedék repítette őt halhatatlan népszerűségi magaslatokba – hangsúlyozta.
A búcsúztatón mások mellett Törőcsik Mari kétszeres Kossuth-díjas színművész, E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Spiró György Kossuth-díjas író és Koltai Lajos Kossuth-díjas rendező is megemlékezett az augusztus 25-én 92 évesen elhunyt alkotóról.
Törőcsik Mari színművész felidézte: Pilinszky János költő Fejes Endrét a 20. század egyik legnagyobb prózaírójának nevezte. A Rozsdatemető című regényről elmondta: a Magvető kiadásában megjelentetett kötet a kor munkásságáról szólt, amiről akkor nem volt szabad beszélni, ma egy görög tragédia, amiből egy „a” betűt sem szabad kihagyni.
E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója arról szólt, hogy Fejes Endre halálának hírére még a szabadságukat töltő irodalomismerő emberek is felkapták a fejüket, s a veszteség mellett a lelkiismeret-furdalás és az értetlenség érzete is megkörnyékezte őket. Többen vallottak arról, hogy újraolvasták Fejes Endre műveit, amelyek ma is pontosak és igazak.
Szentmártoni János elmondta: „a rendszerváltás után elhallgatott és visszavonultan élő író hiába volt számunkra megfoghatatlan, mitikus ködbe burkolózó fantom, amit elbeszélt, az elevenen élt bennünk továbbra is, és segített abban, hogy felismerjük életterünk költészetét.”
Spiró György a Rozsdatemető című regényről és a szereplők névválasztásáról beszélt. Mint mondta, „akármi legyen is a műfaja, a Rozsdatemető nagy mű. A valódi nevek használata szokatlan, és azóta sem tudtam tisztázni, mit is jelent voltaképpen. Élő vagy nemrég még élő embereket írt meg a valódi nevükön, kitálalva róluk minden elképzelhető rosszat és jót.”
Hozzáfűzte: „lehet, hogy a nevükön nevezni őket korrektebb eljárás, mint kulcsregényt írni róluk, ami ellen akkor sem tiltakozhatnak, ha akarnak. Lehet, hogy a született realista író magát és az igazságot tagadná meg, ha elvenné a nevüket és mindazt, amit félig-meddig tudattalanul végigéltek. Ha kisajátítaná azoknak a szűkös, kiszolgáltatott életét, akik voltaképpen a szerzőtársai.”
Koltai Lajos arra emlékezett, hogy Fejes Endre 30 évvel ezelőtt és tavaly újra odaadta egy fantasztikus írását Szerelemről bolond éjszakán címmel. A rendező elmondta: most már csak a gondviselésen múlik, hogy film legyen belőle. „Elképesztő írás, Fejes Endre életének, egyik legnagyobb kalandjának a lenyomata.
