Egy új kutatás szerint a dinoszauruszok végzetét hozó égitest beérkezési szöge határozta meg a pusztítás mértékét.
Sok mindent tudunk már a 66 millió évvel ezelőtti becsapódásról, azonban az égitest beérkezésének szögéről más nézeteket vallanak a szakemberek. A londoni Imperial College kutatói vezették azt a nemzetközi csoportot, amelynek most közzé tett vizsgálati eredménye szerint a dinók végzetét jelentő aszteroida egyszerűen a legtökéletesebb szögben érkezett ahhoz, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezze.
A Chicxulub-kráter környezetének szimmetriájából és csak geofizikai eszközökkel feltárható jeleiből (pl. gravitációs és mágneses anomáliák) világos volt, hogy északkelet felől, viszonylag meredek szögben kellett beérkeznie az égitestnek. Az, hogy milyen szögben érkezett, azért lényeges, mert ettől függ, mennyire volt képes „átkeverni” a helyszín kőzetrétegét, s így az is, hogy a becsapódás során a légkörbe mennyi jutott a felszabaduló anyagokból (mint pl. a sok milliárd tonna kén), amelyek a hosszan tartó globális hatások okozói voltak.
A kutatók a már oly sokszor modellezett becsapódást most újabb számítógépes szimulációnak vetették alá, mégpedig úgy, hogy a becsapódás hagyta geofizikai nyomok alapján 3 dimenziós modellt készítettek a beérkezésről. A modellben az egyébként szimmetrikus jelek kisebb aszimmetriáit vették alapul, s ehhez a Nemzetközi Óceánkutatási Program és a Nemzetközi Kontinentális Tudományos Fúróprogram (IODP és ICDP) 2017-ben közzé tett legfrissebb adatait is felhasználták. E fúróprogramok sikeresen azonosították a Chicxulub-kráter központi csúcsgyűrűjét, vagyis azt a kőzetet, amely a becsapódás hatására egészen nagy mélységből a felszín közelébe került. Emellett azonosították a kráter alatt kb. 30 km mélységben a földköpeny, becsapódás hatására felemelkedett régiójának területét is.
A szimulációk újdonsága, hogy hosszabb időn át követik a kráter kialakulásának folyamatát, így eljutnak azokhoz a végleges felszín alatti formákhoz, amelyeket a geológiai vizsgálatok is feltártak. A kezdeti, ideiglenes kráter mélysége, vagyis az, hogy mekkora mélységben képes például megolvasztani, átkeverni a kőzeteket a becsapódás energiája, a becsapódás szögétől függ. A szimulációk során 17 km átmérőjű aszteroidával számoltak, melynek sebessége másodpercenként 12 km, és a sűrűsége köbméterenként 2630 kg volt. A számításokat a nagy-britanniai szuperszámítógép, a DiRAC segítségével végezték el.
Gareth Collins professzor, a kutatás vezetője elmondta: „A dinoszauruszok számára a lehető legrosszabb esemény következett be. A becsapódás olyan, elképzelhetetlenül hatalmas mennyiségű, éghajlat-módosító gázt szabadított fel, amelynek köszönhetően azután a dinók kihalásához vezető eseménysorozat elindult. Ezt csak tetézte az, hogy az égitest a leghalálosabb szögben érkezett bolygónkra. A szimulációink bizonyítékkal szolgálnak a meredek, valószínűleg 60 fokos beérkezési szögre.”
A Yucatán-félszigeten lévő kráter olyan karbonátos kőzetrétegben alakult ki, amelynek a felforrósodása során hatalmas mennyiségű klímamódosító gáz és vízpára szabadult fel, amely a légkörbe jutva a nukleáris tél jelenségét hozta el. Azzal, hogy a beérkező napfény igen jelentős részét kiszűrték ezek az aeroszolok, rendkívül gyors lehűlés követte a becsapódást, s ezzel a földi élet 75 százalékának vége lett.
Dr. Thomas Davison, szintén az Imperial College földtani kutatója elmondta, hogy az ilyen becsapódási eseménysorok néhány perc alatt lejátszódnak, s kialakulnak a kráterek is, beleértve a felszín alatti kőzetrétegek visszahajlását. E visszahajló kőzetrétegek vizsgálata segíthet pontosítani az egyes aszteroida-becsapódások részleteit.”
Az Imperial College szakemberei az elmúlt években számos, az aszteroidák becsapódásának hatásait vizsgáló kutatásban is részt vállaltak.
ng, Hirmagazin.eu
