Az éta Carinae ködössége hazánkból sohasem figyelhető meg, pedig ez az égi vidék egyike a leglátványosabbaknak. Ilyenkor segít a távészlelés!
Majzik Lionel, Tápióbicske
A Carina-köd csodálatos struktúrájú, fényes csillagkeletkezési régió (mint az északi féltekén az Orion-köd) és egy érdekes aktualitása is akadt, mivel mellette tűnt fel egy “új” csillag, a Nova Carinae 2018. A “nova” szó latinul újat jelent, a Carinae pedig a Carina csillagkép birtokos esete, vagyis a Carina csillagkép 2018-as új csillaga, nóvája. A nóva a Tejútrendszerünkben robbant fel és az All Sky Automated Survey for SuperNovae nóvakereső programja fedezte fel 2018. március 20-án. A fényképem elkészítése alatt fényessége 6,5 magnitúdó körüli volt.
A Carina-köd egyike a három, tőlünk jól megfigyelhető csillagkeletkezési régiónak. A Carina-köd több nagyméretű csillag otthona is. A ködöt több néven is ismerhetjük: Éta Carinae-köd, Caldwell 92, NGC 3372. Hivatalos felfedezése a déli égbolt nagy kutatójához, a francia Nicolas-Louis de Lacaille-hoz kötődik, aki 1752-ben vizsgálta meg ezt a diffúz objektumot.
Mérete miatt több kisebb ködre is felosztják, legnagyobb a Kulcslyuk-köd. Maga a köd egy porból és gázból álló felhő, amely durván 1900 milliárd km hosszan terül el a Tejúton. A Tejútrendszer egyik legaktívabb csillagkeletkezési területe. Első csillagai mintegy 3 milliárd évesek és egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén jöttek létre.
Ez a ködösség foglalja magába a Napnál százszor nagyobb tömegű éta Carinae csillagot, amely 7500 fényévre található tőlünk. Ismert változócsillag, hiszen többször fordult elő, hogy hirtelen felfényesedett egy-egy kitörés hatására. A XIX. század közepén történt nagy kitörésekor a második legfényesebb csillagként ragyogott az égen. A fénykép készítésekor fényessége kb. 4,4 magnitúdó volt. A tudósok úgy gondolják, hogy ez az óriáscsillag néhány millió év múlva szupernóva lesz.
A kép jobb felső sarka felé haladva az NGC 3324 emissziós köd és nyílthalmaz található. Ez szintén egy csillagkeletkezési terület. A köd alakját a benne lévő fiatal forró csillagok formálták.
Legvégül essen szó az egyik legszebb objektumról, az NGC 3293-ról, ami úgy gondolom sokat emel a kép esztétikai értékén. A nyílthalmaz fényes csillagait halvány, fátyolszerű, kék reflexiós köd és vörös emissziós ködök között figyelhetjük meg. Ha lesz lehetőségem a jövőben, ezt az objektumot mindenképpen szeretném önmagában is megörökíteni.
A fénykép elkészítéséhez monokróm és színszűrős felvételeket használtam fel. Emellett itt alkalmaztam először keskeny sávú szűrőket is, amelyekkel tovább tudtam javítani a köd láthatóságát. A szűrők a hidrogén, az oxigén és a kén ionizációs fényét mutatják meg jobban, mint a hagyományos fotográfia.
További információk a képről és a Nova Carinae 2018 pontos helyzetéről Majzik Lionel honlapján találhatók.
Forrás: csillagaszat.hu