Az angolok által felhúzott kerítésről, a tábori állapotokról, és egy afgán fiú szomorú sorsáról számolt be Apostol Ádám.
Apostol Ádám az egyik külföldi csatornának dolgozik operatőrként, egyik riportját Franciaországban, a több ezres calais-i menekülttáborban forgatta. Első kézből szerzett tapasztalatait a körülményekről, és Happy, a 25 éves afgán származású férfi történetéről a Facebook-oldalán osztotta meg. Most változtatás nélkül közöljük.
„Újra itthon Calais-ból. Mondhatom, hogy nagyon tanulságos út volt. Ugyan 45 órát töltöttünk ébren, forgatás, vágás, újra forgatás stb. – de megérte.
A calais-i táborban kb 4-5000 ember van. Szívszorító körülmények között. Túlnyomó részben férfiak, de láttam sok asszonyt, gyereket is. A képen szereplő srác ugyan 45-nek néz ki, de 25 éves. Egy kis afgán faluban nőtt fel, 19 éves volt amikor odaértek a hős katonák, hogy neki is elhozzák a nyugati demokráciát. Mivel azon kevesek közé tartozott, aki beszélt valamennyire angolul, felfogadták tolmácsnak. Évekig segítette a „mi csapatainkat”, nem is akárhogy.
Happy munkája, és embersége egyszerűen bemutatható azzal a ténnyel, hogy velünk jött a táborba az a katona (George), akinek Happy (ez a neve a srácnak angolra fordítva) tolmácsolt. George azóta leszerelt, mert ő is felnőtt közben, és rájött, hogy mit is csinált Afganisztánban, de ennek ellenére eljött, hogy segíteni próbáljon a bajtársán. Az USA, Kanada, és Anglia is megígérte a tolmácsainak, hogy a harcok után aki veszélybe kerül azt befogadja az ország akinek tolmácsolt. Mit ad isten, Happy, és pár száz sorstársa mégsem kapott vízumot.
Az Ádám által forgatott riport Calais-ből:
Természetesen a Talibán elkezdte levadászni azokat, akik segítették a nyugati csapatokat. Happy jelentkezett Kabulban, hogy segítsenek neki az angolok elmenekülni, mert túl veszélyes a falujában maradnia, de azt a választ kapta, hogy ahhoz, hogy kivizsgálják a kérelmét a veszélyről, el kellene menniük a nagykövetség embereinek a falujában, de az túl veszélyes…
A Talibán ezek után kihirdette, hogy aki nem hagyja el az országot annak a családja is célponttá válik. Nem sokkal később Happy bátyját megtalálták, és kivégezték. Happy anyja kitagadta Happyt, a családja védelmében, így a fiúnak muszáj volt elindulnia. Kilenc hónap rémálomszerű utazás után megérkezett Calais-ba. Elmondta, hogy a legemberségesebb bánásmódot az út során a magyar rendőrök részéről tapasztalta.
Az angol határon jelentkezett, hogy szeretne legálisan bejutni. De elhajtották, hogy – mivel nem várta meg a kabuli vizsgálat végeredményét, ezért – ő is csak egy „egyszerű” illegális migráns lett, nem segítenek. George ekkor csatlakozott hozzá, hogy a katonai tapasztalatával, de legalább egy kis morális támogatással ott álljon egykori beosztottja mögött. Elmondta, hogy Happy nem egyszer, nem kétszer mentette meg az ő, és 150 embere életét a harcok alatt, így kötelességének érzi, hogy mögötte álljon.
Pénz nélkül esélytelen, hogy átjuss a szögesdróton
Felszereltem őket Gopro kamerákkal, és lefilmeztem, ahogy elindulnak a szögesdrót irányába. Néhány óra múlva már újra a táborból hívtak, a francia rendőrök elkapták őket. Mivel Happynek nincs pénze, senki nem támogatja, így nincsenek meg a belső információi, hogy hol, és mikor van értelme indulni. Ahogy mesélt az embercsempészek »működéséről« folyamatosan ökölben volt a kezem. Valakik őrült pénzt akasztanak mások nyomorán. A rablók csak könnyű prédát látnak.
Egy magyar erdőben fosztották ki őket, egyiküket lábon lőtték, hogy biztos legyen a siker.
Ahogy újra leültünk Happy sátrában, elemeztük a sikertelenséget, George új taktikákon törte a fejét, azt éreztem, hogy egy bizarr film szereplője vagyok.
Kettős mércével ítéli meg az EU Magyarországot a menekültek ügyében?
„Most értem vissza Calais-ből. Az ez évi menekültek száma elérte a 25 000 főt. Ez ugye kevesebb mint a negyede a magyar adatoknak. Mégis kiemelt helyen kezeli a helyi média, és akkora kerítést húztak ide fel a franciák és az angolok együtt, hogy mindenki megnyalná a tíz ujját a narancsos fiúknál. Senki nem nácizik, csak csendben építik az újabb kerítéseket.”
A képen épp egy Lengyel sofőrt filmezek aki a kocsija alatt kutat
Egy új törvény is jogerőre emelkedett. Ha az angol határon menekültet találnak a kamionban, még ha nem is tudott róla a sofőr, mert a napokig tartó várakozás alatt bemásztak a kocsijába, minden egyes menekült után 2000 font (kb. 1 millió forint) büntetést köteles fizetni. Ezért minden kamionos fél óránként mászik alá a kocsinak, és bontja meg a ponyvákat menekültek után kutatva. Beszéltem olyan sofőrrel aki egyszerre 70 embert talált a kocsijában. Ami ugye 140.000 font (kb. 61 millió 124 ezer forint – a szerk) bünti lett volna.
„Tehát az angol kormány ezzel az új büntetési rendszerrel, az ezáltal rettegő sofőrökkel, és hatalmas kerítésekkel minimálisra csökkenti a saját dolgát, és a menekültek számát. Az EU nem üvölt rájuk, és nem használ egy olyan jelzőt sem, amiket napi szinten szór Magyarországra. Ki érti ezt?”
Happy sztorija nem mondható átlagosnak. Csak egy pár száz srác megy át ezen a sok százezer bevándorló közül. Nem akarok általánosítani, nem hiszem, hogy ez minden útra kelőre ráhúzható lenne. Vannak köztük bűnözők, erőszaktevők, mint ahogy bármilyen random kiemelt százezres tömegben lenne a világ bármely pontján.
Nem mondok átfogó véleményt az egész helyzetről, sokkal bonyolultabb játszma ez, nem én fogom megmondani a tutit.
Egy biztos, Happy remek srác, minden segítséget megérdemel. George gondolkozik alternatív megoldásokon is, de ott nem lesz ott a kamerám.
Forrás: szeretlekmagyaroroszag
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
