A csütörtöki brit választásokat úgy tálalják a közvéleménynek, hogy az az értékrendek csatája, amely egy nemzedékre eldöntheti, milyen irányt visz a szigetország. Elemzők viszont azzal vádolják a pártokat, hogy fontos kérdéseket elhallgatnak.
Rövidesen befejeződik a brit választási kampány, a hagyomány szerint kampánycsend nélkül egy csütörtöki napon a választók leadják a voksukat. A tét az, hogy szupertöbbséggel visszatér-e a hatalomba a Munkáspárt, megtizedelve a 14 éve regnáló konzervatívokat (akiktől egy tőlük jobbra álló és őket árulónak tartó párt, a Reform is szavazatokat vehet el).
Bár pár évtizede az angolok még apolitikusabbnak tűntek, mint a magyarok, de manapság is lehet „Még mindig utálom Thatchert” feliratú pólókat venni. A legendás Vaslady elleni gyűlölet jól mutatja, hogy sokan idén is a szívükkel fognak szavazni.
Pedig jobb lenne, ha az eszükre is hallgatnának – sugallja a brit Pénzügykutató Intézet, amely szerint az egymással szembenálló pártok „összebeszéltek és elhallgatnak fontos kérdéseket”. Továbbá: a pártok nem őszinték a pénzügyi terveikről.
Az első: sem a Munkáspárt, sem a Konzervatívok, sem a Liberális Demokraták nem mondták el, miből fogják finanszírozni a kormány kiadási terveit. A szakértők szerint bárki legyen kormányon, van egy „alapszint-előrejelzés” arról, hogyan nő majd a gazdaság és mennyi adó folyik be a következő pár évben. A pártok azzal ködösítenek, hogy az általuk említett alapszint nagyon lassan emelkedő állami kiadásokkal – infláció plusz egy százalékkal – számol, de közismert, hogy az egészségügy nyeli a pénzt, így a pénzügykutatók szerint más minisztériumok – például a belügy – akár 3,5 százalékos költségvetési megszorításokra számíthatnak.
Továbbá azt ígérgetik, hogy nem emelnek adót, de ez nem igaz, felmennek az adók – mondják magabiztosan az elemzők. A pártok befagyasztanák az adósávokat, de mivel az infláció miatt nőnek a fizetések, az emberek könnyebben billennek át a magasabb sávba és fizetnek több adót.
Ezenkívül mindegyik nagy párt azzal akar több pénzt juttatni az államkasszába, hogy szigorítja az adóellenőrzéseket. Emellett: hiába van szabály az államadósság szintjéről, azt a jelenlegi kormány is kijátszotta és évtizedek óta nem volt ilyen magas a szigetország eladósodottsága.
Hallgatnak a brit pártok a brexit hatásairól is – de közben lehet egymást vádolni azzal, hogy titokban vissza akarják-e vinni az országot az EU-ba vagy még távolabbra kerülni tőle.
Pénzügyi kutatók szerint az ötödik nagy kérdés a külső hatások (például Kína és az elektromos autók) kezelése, amelyek olyan összetettek, hogy valószínűleg intellektuálisan meghaladják a politikusok képességeit. Pedig a briteknek jó lenne eldönteni, hogy ők is védővámot vetnek-e ki a kínai elektromos autókra. Ha igen, akkor azzal védenék a hazai ipart, de további terheket varrnának a magasabban adóztatott szavazók nyakába. Mivel a pártok nem kínálnak válaszokat a nemzetközi kihívásokra, a mostani választási kampány különösen provinciálisnak tűnik – zárja véleményét a brit Pénzügykutató Intézet.
