A betörésért elítélt férfit tizenhárom napig gyötörték zárkatársai, de az őröknek ebből semmi sem tűnt fel.
Brutálisan kínozták, folyamatosan verték, míg végül szervezete nem bírta tovább és életét vesztette. A tárgyaláson a vádlottak egymásra vallottak, mindegyikőjük tagadja, hogy gyilkosságot követett volna el. A Kékfény riportja.
Az áldozat, B. Zsolt lopás miatt került a szombathelyi börtönbe, ahol a 209-es zárkába rakták az őrök. Már a legelső napon eldőlt a 37 éves férfi sorsa, ő lett a zárka szolgája. Ő mosott a két másik társára, takarított helyettük, töltötte a cigijüket, még a lábukat is masszírozta. Nem mondott, és nem mondhatott semmire nemet, mert rettegett. Már akkor is felpofozták, ha nem azonnal ugrott.
Hárman verték és alázták folyamatosan
Az áldozat 1 év 8 hónapot kapott betörésért. Gyilkosai rablásért, zsarolásért, csalásért kerültek börtönbe. B. Zsoltot hárman verték és alázták folyamatosan, de eleinte még tudták, hol a határ. Egy ötödik zárkatárs sokszor rájuk szólt, hogy hagyják már békén a férfit, de pár nap múlva őt áthelyezték egy másik zárkába, mert dolgozni kezdett.
B. Zsolt így teljesen egyedül maradt, összezárva egy zárkában a három gyilkosával, akik szó szerint bokszzsáknak használták, lepedőből font kötéllel kikötözték az ágyhoz, szájába zoknit tömtek, hogy ne hallja senki a jajveszékelést, és felváltva ütötték ököllel órákon át. Máskor sorban ráálltak, taposták, ugráltak a testén. Később csikket etettek meg vele, utána már a felmosó szálait kellett lenyelnie. A három „menő” végül már fojtogatósat játszott a szolgájukkal.
Ököllel ütötték, rugdosni kezdték a bordáit, majd a nyakát szorították.
B. Zsolt összecsuklott, rángatózott, aztán elernyedt a teste, elvesztette az eszméletét. Ezek után rendre veréssel ébresztették, és elölről kezdték az egészet. A férfi végül ebbe halt bele, az egyik fojtogatásnál ugyanis eltört a nyaki porccsontja. Lassú, gyötrelmes kínok között fulladt bele a saját hányásába.
A börtönhierarchia lehetett a végzete
Az továbbra is kérdéses, hogy mi volt a három rab indítéka, a vád szerint a börtönhierarchiába halt be B. Zsolt. A zárka két legerősebb embere nem egymással küzdött meg szemtől szemben a vezérségért, hanem őt használták erre. Azon versenyeztek, kinek ugrik előbb a férfi, harmadik társuk pedig nem akart lemaradni, ugyanis attól félt, ha nem száll be a kínzásba, később rá is ez a sors várhat.
Nem egymással verekedtek, mert a vereség tekintélyvesztéssel jár – erről beszélt Flieaguf Gergely kriminológus, aki éveken át dolgozott körleten egy fővárosi börtönben. Elmondta, a szerepek nincsenek kőbe vésve, az úgynevezett „menő” is könnyen a sor végén találhatja magát, ha elveszik a tekintélye. Azt ugyanis folyton, és bármilyen áron fenn kell tartani.
B. Zsolt nem állt ki magáért, nem ütött, némán tűrt minden megalázást.
Az áldozat ilyenkor csak az adott pillanatot akarja túlélni, ráadásul úgy, hogy ne váljon vamzerré, vagyis besúgóvá. B. Zsolt sem mert panaszkodni senkinek. A vádirat szerint gyilkosai zárkaellenőrzéskor beküldték őt a mosdóba, mert oda az őrök nem láthattak be.
Ha jelzi, azonnal intézkedtünk volna, de nem történt ilyen – ezt mondta Orosz Zoltán, az országos büntetés-végrehajtási parancsnokság szóvivője. A protokoll szerint, ha bántalmazásra utaló jeleket vesznek észre az őrök, vagy erre panaszkodik egy rab, azonnal intézkednek. Elkülönítik az áldozatot, és feljelentést tesznek – fogalmazott.
Belső vizsgálat indult
A gyilkosság után belső vizsgálat indult. Két felügyelő ellen indult büntetőeljárás kötelességszegés miatt. Ők azóta már nem börtönőrök. Három kollégájuk pedig fegyelmit kapott. A bíróság indoklásából viszont kiderült, a gyilkosság előtt négy nappal az áldozat hivatalosan kérte az áthelyezését, de nem történt semmi, maradt ugyanott, ugyanazokkal a rabtársakkal. Ráadásul utólag ez a kérelmi lap egyszerűen eltűnt.
A vádlottak körbevallottak egymásra. Mindenki úgy tagadja a gyilkosságot, hogy közben a másik két rabtársára kente az ölést. A fővádlott védője azt mondta, ügyfele csak testi sértést követett el, emberölést nem. A törvényszék mind a három vádlottat elítélte, bűnösök különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben, életveszélyt okozó testi sértésben és kényszerítésben.
Az ítélet szerint a vádlottak 33, 30 és 27 év múlva szabadulhatnak feltételesen. A bíró elmondta, mindhárman
egyenes szándékkal öltek, kívánták az áldozat halálát,
és együtt, felváltva kínozták puszta élvezetből. Harmadik társuk pedig sodródó személyiség, ezért nem akart kimaradni a dologból. A törvényszék csak egyetlen enyhítő körülményt talált a tettesek bűnére, a börtönszemélyzet mulasztását, szerintük ugyanis túl laza volt az ellenőrzési gyakorlat. Tizenhárom napon át ugyanis egyetlen őrnek sem tűnt fel, hogy baj van. Mindenki fellebbezett, ezért döntött ismét a napokban jogerősen a Győri Ítélőtábla.
Végül az első döntést hagyták helyben
A harmadik vádlott, C. Ferenc is a hierarchiára hivatkozott a tárgyaláson. Azt mondta, ha nem teszi azt, amit társai, kilógott volna az úgynevezett ranglétrán. Úgy fogalmazott, kényszerközösségben az ember néha olyat tesz, ami nem helyes, csak azért, hogy ne jusson arra a sorsra, mint a sértett, B. Zsolt is.
Az ügyész szerint alapvetően rendben van az első ítélet, csak a büntetések túl enyhék, ezért a maximum 40 év kiszabását kérte, mert a börtönőrök felelőssége sem enyhítő körülmény.
Az ítélőtábla végül helybenhagyta az első döntést, vagyis maradt a 33, 30, illetve 27 éves fegyházbüntetés.
A címlapfotó illusztráció
Duna KékFény
