Azon tépelődtem, hogy valahol az élethez hozzátartozó dolognak érzem azt a tényt, hogy nem szerethet mindenki.

Nem kedvelhet mindenki. Nem lehetsz szimpatikus mindenkinek. Mert ez tök természetes, ez így van.

Te nem csíped a szomszéd boltost, pedig annyian szeretnek hozzá járni. Ez van. Te nem csíped az Ördög Nórát, pedig a fél ország kedveli. Ez van. És ragozhatnám, de inkább menjünk egy picit mélyebb vizekre.

Mi van akkor, ha valaki utál téged? Gyűlöl téged. Ártani akar, bántani akar, beléd mar, beléd rúg, megaláz..

És te nem érted. Sem őt, sem azt, hogy miért. Talán te is tehetsz róla, talán még ez sem. Csak úgy….zsigerből.

Épp tanulok. Tanulom azt, hogy elfogadjam és ne akarjam megérteni, miért vannak ilyen emberek körülöttem is. Tanulok és tanulj velem.

Ez a George Lucas nevű fickó a Csillagok háborújánál tudott ám valamit, amikor azt mondta: a gyűlölet, a düh, a harag nem más, mint a Sötét oldal.

De tudod mit kell megtanulnod neked is velem? Hogy a sötét oldalon ők vannak és nem te. Hogy ő az, aki gyűlöl, utál, bánt és rúgkapál és nem te. Ő az, aki így érez és ez legyen az ő magánügye. Nem a tiéd. Ezek halálosan negatív dolgok, amikkel ő téged akar eltalálni. Csak épp van egy kis bibi.

Egy alapszabály, amit szintén tanulok: hogy minden negatív oda sétál vissza, ahol megszületett. Hogy minden rossz végezetül azt találja el, aki kilőtte. Hogy minden bántás végeredményben azt bántja, aki kiszórta magából.

Mert a boldog ember nem bánt, ellenben aki bánt, nem boldog.

Ő nem boldog. Ő bánt. Ő szenved emiatt.

Megtanulod ezt? Megtanuljuk ezt? Együtt..

Kapcsolódó bejegyzések, a címükre kattints:

szerző: Bouvet