A Batthyány-kormány (1848. március 23. – október 2.) – Magyarország első felelős Minisztériuma (kormánya) volt.
„Barátom, csudákat élünk […] Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel […] Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám 20 év alatt sem bírhatott volna előállítani!”
– Széchenyi István március 17-i leveléből
1848. március 23-án az országgyűlés felsőtábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette minisztériumának névsorát.
A kormány szeptember 11-én mondott le, de különböző okokból végül október 2-án adta át szerepkörét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak.
A Batthyány-kormány névsora
Miniszterelnök – gróf Batthyány Lajos – Ellenzéki Párt
Igazságügy-miniszter – Deák Ferenc – Ellenzéki Párt
Belügyminiszter – Szemere Bertalan – Ellenzéki Párt
Vallás- és közoktatási miniszter – báró Eötvös József – Ellenzéki Párt
A király személye körüli miniszter – herceg Esterházy Pál Antal – Konzervatív Párt
Pénzügyminiszter – Kossuth Lajos – Ellenzéki Párt
Földművelés-, ipar-, miniszter – Klauzál Gábor – Ellenzéki Párt
Hadügyminiszter – Mészáros Lázár – Pártokon kívüli
Közlekedésügyi miniszter – gróf Széchenyi István – Pártokon kívüli
1848 szeptemberében a kormánytagok névsora átalakult, hat miniszter helyett államtitkárok, illetve a közmunka- és közlekedésügyi tárca osztályfőnöke vette át az adott tárcák irányítását.
A bécsi udvar törekvése az alkotmánymódosításra 1848 szeptemberéig
A külpolitikai események hatására a sajátos magyarországi helyzet kezelése egyelőre politikai síkon történt, aminek alapját az áprilisi törvények adták. A törvénycsomag azonban nem rendelkezett a hatalom udvarral történő megosztásának kérdéseiről, ezért mindkét fél -főleg amíg a katonai rendezés lehetősége nem volt kilátásban- igyekezett kipróbálni az új törvények adta lehetőségeit.
Az udvar és a magyar kormány politikai küzdelme arra irányult, hogy mindkét fél számára egyértelművé váljon: milyen erők állnak a politikai csoportok mögött. Az ugyanis 1848 márciusából következett, hogy sem az udvar, sem a birodalmi érdekcsoportok nem fogadják el, nem fogadhatják el a fennálló körülményeket addig, míg be nem bizonyosodik, hogy el kell fogadniuk. Az udvar mindent elkövetett a pénzügyi és a hadügyi különállás megszüntetésére – érdekes módon a külügyet nem tartotta fontosnak -, s miközben beadványaival, tervezeteivel, tárgyalásaival „puhítgatta” a Batthyány-kormányt, azt várta, hogy az belebukjon a jobbágyfelszabadításba (és a hozzá kapcsolódó pénzügyi válságba) és a nemzetiségi mozgalmakba. A kormány azonban megállta a helyét: a népképviseleti országgyűlés szinte minden fontosabb döntését támogatta. Nemcsak a jobbágyfelszabadítás kérdését rendezték megnyugtatóan (akár statárium bevezetésével a földfoglalások ellen), hanem a pénzügyi önállóság alapja is kialakulóban volt – lásd Kossuth-bankjegyek -, sőt a déli területeken várható volt a belháborúval fenyegető szerb mozgalom elfojtása is, mely csak idő kérdésének látszott.
Batthyány erejét mutatja az is, hogy képes volt újabb kormányalakításával tárgyalóképes félként megjelenni – s csak akkor vonul vissza, s adja át a végrehajtói hatalmat a katonai jelleggel bíró Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amikor mindent kipróbált.
Ezek a magyar sikerek vezetik el az udvart ahhoz a döntéshez, hogy egyedül katonai eszközökkel lehet számára hasznos döntést elérni (ezt részben az ellenforradalom katonai sikerei – ausztriai, cseh és észak-itáliai győzelmek -, részben pedig az ellenőrzése alatt egyre növekedő területek katonai potenciáljának figyelembe vétele eredményezi). A döntés egyértelműsége azonban meglehetősen későn derül ki: ez teszi lehetővé a felkészülést és a harc vállalását.
Áprilisi-törvények
Az 1848. évi III. törvénycikk rendelkezett a független magyar felelős „minisztérium” alakításáról. István nádor 1848. március 17-én kormányalakítással bízta meg Batthyány Lajost.
Az áprilisi törvények hatására népképviseleti rendszert vezettek be az országgyűlés alsótábláján, és a korban széleskörűnek számító, bár nem általános választójogot vezettek be. Rendelkeztek az országgyűlés évenkénti üléseiről és egyes szabadságjogokról. A törvényhozás menetéről a házszabályok rendelkeztek. A feudalizmust gyakorlatilag felszámolták, a magyar kultúra és a gazdaság fejlesztésére vonatkozó törvények is bekerültek a törvénycsomagba. A modern magyar polgári állam megszületése természetesen az egyháznak az államhoz fűződő viszonyát is alapvetően megváltoztatta.
Fontos hiányossága volt a törvényeknek, hogy kimaradt belőlük a nemzetiségek helyzetének rendezése, a hadsereg és a nemzeti bank megszervezése is.
Bár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után az új neoabszolutista kormányzati rendszer a törvényeket visszavonta, az áprilisi törvények a magyar politika viszonyítási alapjává váltak, és részint megvalósultak a kiegyezéssel, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia idején végbement közjogi fejlődéssel.
A törvényes forradalom
A párizsi forradalom híre 1848. március 1-jén ért el Pozsonyba. Kossuth március 3-án az alsótábla ülésén felirati javaslatot tett, amiben a jobbágyfelszabadítás, a közös teherviselés és független nemzeti kormány felállítása volt. Az alsótábla ezt azonnal elfogadta. István nádort és helyettesét viszont Bécsbe hívták, hogy csak később lehessen összehívni a felsőtáblát. Végül a főrendek március 14-én fogadták el a felirati javaslat továbbfejlesztett változatát. Kossuthtal az élen küldöttség indult Bécsbe, hogy a királlyal szentesíttessék. A bécsi forradalom hírére, és, hogy segítsenek a küldötteknek, Pesten is kitört a forradalom (a „márciusi ifjak”: Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai, Degré Alajos, stb. közreműködésével). István nádor erőteljes közbenjárásának köszönhetően 1848. április 11-én V. Ferdinánd király jóváhagyta a forradalom követeléseit.
Előzmények
Az utolsó rendi országgyűlés
1847. november 12-én nyitotta meg V. Ferdinánd király a rendi országgyűlést, amely később Magyarország történelmében az utolsónak bizonyult. A testület feszült hangulatban látott munkához, megosztotta a képviselőket a reformellenzék és az udvar-hű konzervatívok ellentéte. Bár az ellenzék csekély többséggel bírt, a kormány szította és kihasználta az ellenzék megosztottságát. Ebben a helyzetben csak mérsékelt reformok születtek, így elfogadták a házi-adót, és 1848. január 11-én bizottságot küldtek ki a megyék ellenőrzésére hivatott, valójában azokat vezető adminisztrátorok rendszerének felülvizsgálatára. Az adminisztrátori rendszerrel kapcsolatos panaszok és az azokra adott királyi válasz megvitatása állt az alsótábla munkájának középpontjában február végéig. Ez részben Kossuth taktikájából is következett, ő ugyanis úgy gondolta, az adminisztrátorokkal szembeni elégedetlenség kovácsolhatja össze a megosztott ellenzéket. Pozsonyban megjelent Széchenyi tanulmánya a magyar közlekedésügy fejlesztéséről.
Február elején a felsőtábla elvben elfogadta a jobbágyterhet kötelező örökváltság törvénytervezetét, azonban márciusig nem szavazta meg azt. Határozatban állapította meg ugyanakkor, hogy Horvátország szabadon megválaszthatja a közigazgatás nyelvét.
Kossuth felirati javaslata és a 12 pont
Szövege
A Landerer & Heckenast nyomdában kiadott kiáltvány szövege:
„Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Krivánjuk a’ sajtó szabadságát, cenzusra eltörlését.
Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
Évenkénti országgyűlést Pesten.
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Nemzeti őrsereg.
Közös teherviselés.
Úrbéri viszonyok megszüntetése.
Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
Nemzeti Bank.
A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
A’ politikai status-foglyok szabadon bocsáttassanak.
Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Története
A párizsi forradalom hírére Kossuth Lajos március 3-án felirati javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Ezt az alsótábla azonnal elfogadta, de a főrendi tábla ellenállásképp nem is tárgyalt róla. Ebben az alkotmányos átalakulást, érdekegyesítést és belső reformot jelölte ki célul a korábbi sérelmi taktika helyett. Március 4-én az Ellenzéki Kör is megvitatta a felirati javaslatot. A felirati javaslat alkotmányosságra és nemzeti kormányra vonatkozó részeivel egyetértettek, de hiányolták belőle a sajtószabadság, az évenkénti országgyűlés és más intézmények tételes megnevezését. Március 9-én, miután Irányi Dániel visszatért Pozsonyból, ahol Kossuthtal tárgyalt az ellenzéki mozgalom helyzetéről, a Kör ülésén elhatározták, hogy egy országos petíciós mozgalommal próbálják meg gyorsítani az országgyűlés munkáját.
Ennek hatására fogalmazta meg Irinyi József március 12-ére [Mj. 1] a Tizenkét pont első változatát, ami már jóval túlment az eredeti felirati javaslaton. Ez az első változat nem csak a később híressé vált 12 pontot tartalmazta, hanem egy bevezetőt is, amely megindokolta a kiáltvány születését. Ebben arra hivatkoztak, hogy egész Európa mozgásba jött, és Magyarország sem ragaszkodhat régi, elavult viszonyaihoz. Kijelentik, hogy a nemzet immár egyes eredményekkel nem elégszik már meg, az alkotmány átfogó reformját igényli.
A tervek szerint a március 19-i József-napi vásáron tömeggyűlésen erősíttették volna meg, de március 14-én este a 13-ai bécsi forradalom hírére úgy döntött a Pilvax-kör, hogy Pesten is forradalomra van szükség, és nyilvánosságra kell hozni követeléseiket. Ekkor került be a szövegbe a politikai foglyok szabadon engedése, két addigi pontot összevontak. Március 15. reggelén a Nemzeti dallal együtt elvitték Landerer és Heckenast nyomdájába, ahol a nyomdagépet lefoglalva kinyomtatták. Másnap petícióként küldték Pozsonyba, a tömeggyűlés megerősítése nélkül, de a forradalom súlyával.
Pest város közgyűlésének plakátja
A forradalom egyik állomása volt, amikor megnyitották a tanácstermeket. Ott került sor a Tizenkét pont elfogadására. Erről a délután folyamán plakáton értesítették a lakosságot:
„Pest város közgyűlése e plakáton tájékoztatja a város lakosait március 15. délelőttjének városházi eseményeiről, a 12 pont elfogadásáról, a létrehívott választmány munkájáról.
Pest város közönsége nevében alulírottak szerencsések hivatalosan értesíteni a’ magyar nemzetet, hogy a’ mi más országokban polgár vérbe került, – a reformot – Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyanis a választó polgársággal értesülvén arról, miképp a’ város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei felett, a’ tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtajit 1848-dik évi martius 15-kén délután 3 órakor a’ népnek megnyitá, ’s miután megértette annak törvényes kívánatait, azokat mint nagyobb részt már eddigelő is kebelében ápolt hazafiúi óhajtásokat, egy szívvel egy akarattal elfogadta magáévá tevé, sőt azon tizenkét pontot, melyeket nagy részben a nemzet 1790-dik év óta törvényhozás útján is annyiszor sürgetett; ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezéskint aláírta.”
Ezek után a tizenkét pont következett a következő kisebb változtatásokkal:
az első pont így változott: „Sajtó szabadság a’ cenzusra eltörlésével.”
a második pont: „Felelős minisztérium Buda-Pesten.”
a tizenegyedik pontban a régiesebb Politicai írásmódot használták
az utolsó pontot kiegészítették ekképpen: „Unió Erdéllyel.”
Kossuth február 25-én jelenti be, hogy felirati javaslatot kíván az Országgyűlés elé terjeszteni a legsürgetőbbnek ítélt reformokról. Ezek között a közteherviselés kimondása, a kárpótlás melletti azonnali jobbágyfelszabadítás, a városi kérdés megoldása, a nép felruházása politikai jogokkal és felelős parlamenti kormány kinevezése szerepelt. Javaslatát az ellenzék február 27-én hosszas tanácskozás után elveti. Március 1-jén megérkezett Pozsonyba a párizsi forradalom híre, és ennek hatására a megváltozott hangulatban március 3-án a kerületi ülés egyhangúlag elfogadta. Másnap az országos ülés megerősítette a döntést, és a pesti Ellenzéki Kör is támogatásáról biztosította Kossuthot. Az alsótábla üzenetben szólította fel a felsőtáblát Kossuth javaslatának haladéktalan megtárgyalására.
Eközben a bécsi és itáliai forradalmak elbizonytalanították az udvart, a magyar főméltóságok pedig nem tudták, hogyan reagáljanak az új helyzetre.
A parlamenti munka gyorsítása érdekében a pesti radikálisok Kossuthtal egyeztetve országos petíciós kampány indítását határozták el. Ennek a petíciónak az elkészítését Irinyi József vállalta magára, így készült el a 12 pont első változata, amit március 12-én függesztettek ki az Ellenzéki Körben. A 12 pont Kossuth felirati javaslatán alapult, az abban fogalmazott követeléseket tételesen fogalmazta meg, helyenként ki is egészítette. A végleges szövege két nappal készült el, amikor a 13-ai bécsi események híre eljutott Pestre, és az Ellenzéki Kör tagjai cselekvésre szánták el magukat. Ekkor került a szövegbe a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése.
A törvények megszavazása
A bécsi forradalom kitörésének hírére március 14-én a felsőtábla megszavazta a felirati javaslatot, majd ezután az Országgyűlés három hét alatt megtárgyalta és elfogadta az áprilisi törvényeket. A gyors munkát azt tette szükségessé, hogy a törvényeket csak az Országgyűlés berekesztése után írhatta alá a király.[11] A munka során a Diéta folyamatosan konzultált a királlyal, a közvetítő szerepét hol István nádor, hol az Országgyűlés küldöttsége vállalta magára. Fontos szerepet játszott továbbá Batthyány és Deák, akik Bécsben tartózkodtak, és az Államkonferencia ellenállását látva, amely március végén a legfontosabb törvények megakasztásával fenyegetett, tárgyalásokba kezdtek.
Fontosabb törvénykezési események dátumokkal
Március 17-én István nádor kinevezi gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek.
Március 18-án a Diéta mindkét táblája elfogadja a közteherviselésről, az úrbéres szolgáltatások azonnali megszüntetéséről és az egyházi tized eltörléséről szóló törvényjavaslatokat.
Március 20-án az alsótábla elfogadja az évenkénti országgyűlésről szóló és a sajtótörvényt. Ez utóbbit 23-án módosítja.
Március 23-án az Országgyűlés a király elé terjeszti a független, felelős magyar kormányról szóló törvényjavaslatot. Ezen kívül Batthyány javaslatára lekerül a napirendről az idegen katonaság kivonásának és a magyar katonák hazahozatalának kérdése.
Március 28-án V. Ferdinánd leiratot intéz az Országgyűléshez. Ebben a felelős kormányról szóló 23-ai és a jobbágyfelszabadításról szóló 18-ai törvény átdolgozására szólította fel. Az előbbiben az önálló had- és pénzügy volt számára elfogadhatatlan, utóbbiban a nemesek kártalanítását nem látta biztosítottnak. Batthyány másnap bejelentette lemondását.
Az időközben Pesten a köztársaság kikiáltásához közelítő közhangulat hatására az udvar visszakozik, és március 31-én megszületik a törvényeket elfogadó leirat.
Április 2-án az Országgyűlés (egyszeri összegként) 3 millió forintot szavaz meg az udvartartás és a központi kiadások számára.
Április 3-án befejeződik a Nemzetőrségről szóló törvény vitája. A nádor felterjeszti jóváhagyásra Batthyány minisztereinek névsorát.
Április 4-én felterjesztik a népképviseletről szóló törvényt.
Április 5-én a kormány elutasítja a király kérelmét, melyben újoncokat kér az Itáliában harcoló cs. kir. hadsereg számára.
Április 6-án az alsótábla elfogadja a Partium visszacsatolásáról és a megyei választásokról szóló, valamint a vallásügyi törvényjavaslatot. Határozatban mondja ki továbbá, hogy a horvátok nyelvét és nemzetiségét tiszteletben tartja.
Április 7-én Az alsótábla elfogadja az erdélyi unióról szóló törvényjavaslatot. A király aláírja jobbágyfelszabadításról szóló és a független magyar kormányról szóló törvényt, valamint a miniszterek kinevezését.
Április 10-én V. Ferdinánd jóváhagyja a népképviseleti törvényt, majd másnap berekeszti az Országgyűlést. A Batthyány-kormány Pozsonyban tartózkodó tagjai leteszik az esküt.
Mindkét táblára, de különösen a főrangúak gyűlésére komoly nyomást fejtettek ki a nemzetközi és hazai események. A fegyveres harc elkerülése érdekében a rendek olyan engedményekre is hajlandók voltak, amelyeket korábban kereken elutasítottak. Bár az első ijedség után a konzervatív követek megpróbálták folytatni halogató, megosztó politikájukat, ezzel nem értek el sikert.
A rohammunka nem volt teljesen előkészítetlen, hiszen mint Kossuth mondta, a
„… program, melyet az 1847-48-i országgyűlésen keresztülvittünk, egyenesen azon reformmozgalom eredménye, mely már 1790 óta fennállott az országban: e program alapelvei nyilvánosan megvitattatnak éveken keresztül, évekkel a februári forradalom előtt, s mi ez izgató eredmény befolyása alatt semmit sem változtattunk programunkon.”
– Kossuth Lajos[15]
Mindemellett a szorított tempó miatt a törvénycikkek számos helyen szabályozatlanul hagytak fontos kérdéseket.
A törvények csoportosítása
1. A feudális állam jogintézményeit lebontó törvények, a negatív jogalkotás cikkelyei
A közteherviselés elvének törvénybe foglalása. (VIII. tc.)
Az úrbéres szolgáltatások megszüntetése, az úrbéres föld a jobbágy szabad tulajdonába kerül, a birtokosok kártalanítását az állam fedezi (ennek módjáról később intézkednek)(IX. tc.)
A közös használatú földek, legelők felosztásával kapcsolatos vitás ügyek rendezésének (és az állami tulajdonú erdők felügyeletének) szabályozása (X. tc.)
Az úriszék eltörlése (XI. tc.)
Az egyházi tized eltörlése (a kártalanítás rendezését a következő országgyűlésre hagyva)(XIII. tc.)
Az ősiség eltörlése (XV. tc.)
2. Az állam szervezetét szabályozó törvények csoportja
Felelős magyar minisztérium létrehozása és a végrehajtói hatalom működésének szabályozása (III. tc.)
Kétkamarás, évenként összehívandó országgyűlés létrehozása Pesten (korábbihoz képest bővebb jogkörrel, pl. éves költségvetés, bármilyen tárgyú törvényhozás) (IV. tc.)
Az országgyűlés népképviseleti jellegét biztosító választási kódex létrehozása (V. tc.)
A Partium visszacsatolásának kimondása (VI. tc.)
Egyesülés Erdéllyel (VII. tc.)
A vármegyék autonómiájának további biztosítása (XVI. tc.), további szabályozásig a tisztségviselőváltás megtiltása (XVII. tc.)
A szabad királyi városok igazgatásának népképviseleti alapokra helyezése, városi szervek hatáskörének szabályozása (XXIII. tc.)
községek közigazgatásának rendezése (XXIV. tc.)
Egyéb területek közigazgatásának rendezése (Jászkun: XXV. tc.; Hajdú: XXVI. tc.; Fiume: XXVII. tc.; Buccari XXVIII. tc.)
Törvényi rendelkezés a nemzeti színről és a címerről (XXI. tc.)
Nemzetőrség létrehozása (XXII. tc.)
3. A polgári szabadságjogokat biztosító cikkelyek
Az előzetes cenzúra eltörlésével sajtószabadság biztosítása (XVIII. tc.)
A bevett keresztény felekezetek egyenjogúságának biztosítása (XX. tc.)
Tanszabadság deklarálása egyetemi szinten: szabad szak és tanárválasztás (XIX. tc.)
Színházak működésének jogi szabályozása (XXXI. tc.)
4. Gazdasági jellegű jogszabályok
A földbirtokosok kártalanítása az úrbéres földek elvesztéséért (XII. tc.)
Hitelintézet felállítása a bevétel nélkül maradt földbirtokosok megsegítésére (XIV. tc.)
Vasútépítési és folyamszabályozási terv lefektetése Széchenyi István munkája alapján (XXX. tc.)
A törvénycsomag összegzése
A törvények kiemelkedő fontosságúak voltak egyrészt az ország politikai átalakításában, másrészt a társadalom modernizálásában, így lerakta egy polgári Magyarország alapjait.
Egy korabeli európai viszonylatban demokratikus választási rendszert és az azon alapuló népképviseleti országgyűlést hoztak létre.
Az ország államformája továbbra is királyság maradt a Habsburg dinasztia uralma alatt.
Törvénybe iktatta az uniót Erdéllyel.
Felszámolta a feudalizmus több maradványát, és nagy lépést jelentettek a vallási egyenjogúság felé. Az azonnali és kötelező, általános örökváltság törvénybe iktatása a kelet-közép-európai államok történetében példa nélküli, a parasztság számára a jobbágyfelszabadítás legelőnyösebb megoldása volt. Eltörölte az előzetes cenzúrát. A sietve készült törvények azonban több hiányossággal rendelkeznek.
Nem rendezték a hadsereg ügyét.
A 12 pontban szintén szereplő nemzeti bank létrehozása sem szerepel a törvénycsomagban.
Bár az úrbért eltörölte a IX. törvénycikk, a nem úrbéres szolgáltatások (például szőlő-dézsma és az irtványföldekhez kapcsolódó szolgáltatások) továbbra is érvényben maradtak. A városi alsóbb rétegeket továbbra is gúzsba kötötte a céhek létezése. Ez utóbbi vezetett a pesti céhlegények április 17-ei általános sztrájkjához.[18]
Nem rendeződik az Ausztriához való viszony, sem politikai, sem pénzügyi téren (államadósság és birodalmi költségek egy részének átvállalása). A sajtótörvényben olvasható:
„… a sanctio pragmaticánál fogva megállapított, s az uralkodóház közösségében létező kapcsolat.”– 1848: XVIII. tc. 6.§
A hatalomra jutott ellenzék Magyarország és Ausztria közjogi viszonyát perszonálunióként értelmezte. Az osztrákok ugyanakkor e kapcsolatot reálunióként fogták fel.
Ezeket a hiányosságok már a kor szellemében is észlelhetők voltak. Mai szemmel nézve további kívánnivalókat hagytak maguk után:
A választást az értelmiségiek kivételével cenzushoz (vagyonhoz) kötötték. A szegény rétegeken kívül kizárták a szavazásból a nőket, valamint a nem bevett felekezetekhez tartozókat (köztük a városi zsidóságot).
Nem rendezik a nemzetiségek helyzetét. Ez részben azzal magyarázható, hogy a kor szelleme szerint a magyar reformerek, így Kossuth is, politikai nemzetben gondolkodtak, amelynek tagjai anyanyelvtől függetlenül egyenlő jogokkal rendelkeznek. Az ország területi egységét féltve nem akarták nemzetként elismerni a nemzetiségeket, ezzel a magyarok ellen fordították őket.
Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy a törvények nagy része ideiglenes szabályozásnak készült, közel kétharmadukban szerepel utalás az ideiglenességre vagy arra, hogy valamely részletet a következő országgyűlés fog majd szabályozni.
Ez a következő, immár népképviseleti alapokon nyugvó országgyűlés 1848. július 5-én nyílt meg, liberális többséggel.
A feudális viszonyok felszámolása
A közteherviselés elvének kimondása
A VIII. tc. kimondta, hogy az állam terheit a lakosok közösen viselik. Vagyis megszűnt a nemesség adómentessége, és ezzel egyrészt jelentős új bevételi forrásra tett szert az állam. Másrészt a nemesi kiváltságok egyik sarkalatos pontját sikerült ezzel érvényen kívül helyezni, elősegítve a társadalmi különbségek csökkenését. A közteherviselésen alapuló új adó kivetését 1848 novemberére irányozza elő a cikkely.
Az országgyűlés a törvénnyel egyben érvénytelenítette az Aranybulla és a később rá hivatkozó törvények vonatkozó rendelkezéseit.
Az úrbériség eltörlése
Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselik. …” – 1848: VIII. tc.
A IX. tc. elrendelte az úrbéres szolgáltatások azonnali eltörlését, és egyben megszüntette az úriszék intézményét. Az érintett földbirtokosoknak állami kártérítést ígért és átmeneti védelmet nyújtott a hitelezőkkel szemben, míg a kártérítésről döntés születik. Az átmeneti időszak könnyebb átvészelését szolgálja a XIV. tc. által életre hívott hitelintézet is, amely a kártérítés várható összegéig hitelt nyújtana a nehéz helyzetbe került nemeseknek.
A törvény megszüntette a feudalizmus a társadalom és a gazdaság fejlődését leginkább akadályozó maradványát. Ezzel hatalmas lépés történt a társadalmi egyenlőség felé, a papi tized eltörlését kimondó XIII. tc.-kel együtt lehetőséget adott a valóban arányos teherviselésre.
A IX. cikkely 3. paragrafusának rendelkezését egészítette ki a X. tc., amely a közös legelők és a fiazás kérdésével foglalkozik. Az országgyűlés jogosan számított arra, hogy felszabadult jobbágyok és korábbi földesuraik között a közös területek (legelők, erdők, stb.) használata viták tömegét fogja okozni. A cikkely minden ilyen ügyben indított pert az alispáni bíróságok elé utalt, külön felhívva a bíróságokat, hogy elsősorban a békés megegyezést próbálják elérni. (4. §) A megegyezés létrejöttéig a IX. tc. az eddigi szokások szerinti használat folytatását írta elő.
Ezzel sem sikerült azonban elejét venni az atrocitásoknak. Több helyen vezetett összetűzéshez, hogy a jobbágyok nem voltak hajlandók ráengedni a közös legelőre az uradalom állatait.[26] Az egyházi tized eltörlését követően néhány helyen a papoknak, lelkészeknek és tanítóknak járó, a tizedtől független fizetést sem voltak kifizetni.
Az ősiség eltörlése
A XV. tc. eltörölte az 1351 óta érvényben lévő ősiséget. Ezzel elérhetővé tette a nem nemesi származású rétegek számára a földtulajdon szerzését, egyben lehetővé tette a nemesi földek eladását és a nemesek hitelfelvételét (hiszen a földjeiket immár felhasználhatták biztosítéknak). Így nagyban hozzájárult a gazdasági élet fellendítéséhez.
A törvény további hatása, hogy megteremtette a jogi egyenlőséget nemes és nem nemes között.
A feudális bíráskodás eltörlése
A XI. cikkely kimondta az úriszék eltörlését, így a földesúri bíróság megszűnt, szerepét kisebb ügyekben a szolgabírák, nagyobb horderejű kérdésekben a megyei bíróságok vették át.[28]
A közigazgatás szabályozása
Felelős magyar minisztérium
A III. törvénycikk rendelkezett a magyar kormány (korabeli szóhasználattal minisztérium) felállításáról.
A törvény rendelkezései
A törvény továbbra is elismeri az uralkodó főségét, távollétében a nádor helyettesíti őt. A minisztérium elnökét (a miniszterelnököt) a király nevezi ki, a többi minisztert a miniszterelnök javaslatára a király hagyja jóvá. A miniszterek közül egy, az úgynevezett „Felség személye körüli” miniszter a bécsi udvarban képviseli a magyar érdekeket, a többiek egy-egy osztályt (a mai értelemben vett minisztériumot) vezetnek. A 14. § hét osztályt jelöl meg:
„
a) Belügyek.
b) Országos pénzügy.
c) Közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás.
d) Földművelés, ipar és kereskedés.
e) Vallás és közoktatás.
f) Igazságszolgáltatás és kegyelem; és
g) Honvédelem osztályai.” – 1848: III. tc. Összesen tehát 8 miniszter (és egy elnök, amennyiben az nem vállal tárcát) alkotja a minisztertanácsot.
A 6-8. paragrafusok értelmében a minisztérium átveszi a megszűnő Kancellária, Kincstár és Helytartótanács, valamint az uralkodó, mint főkegyúr jogkörét, „általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai, és általában minden honvédelmi tárgyakban” csak a minisztériumon keresztül intézkedhet az uralkodó. A „minden honvédelmi tárgyak-ba” beletartozik az is, hogy a magyar hadsereg vezetőinek kinevezéséhez, illetve a magyar csapatok külföldre vezényléséhez a királyi személye körüli miniszter ellenjegyzése szükséges.
Kimondják a hatalmi ágak szétválasztását, a minisztérium (a végrehajtó szerv) elkülönül a törvényhozástól és a bíróságoktól. (26-27. §)
A minisztérium és az országgyűlés viszonyát is szabályozza a törvény, kimondja, hogy a minisztereknek joguk van felszólalni az országgyűlés mindkét házában, viszont csak akkor szavazhatnak, ha jog szerint tagjai a táblának (a felsőtáblának rang, az alsótáblának megbízatás alapján). Ugyanakkor kötelesek megjelenni bármely tábla ülésén, amely kérdéseket akar intézni hozzájuk, és kötelesek a táblák vagy általuk kinevezett vizsgálóbizottságok rendelkezésére állni. (28-31. §)
A szabályozás szerint a miniszterek felelősségre vonhatók Magyarország függetlenségének, a fennálló jogrend, a magántulajdon és a szabadságjogok megsértéséért, a rájuk bízott pénz hűtlen kezeléséért és hivatali mulasztásért. Eljárást ellenük az alsótábla kezdeményezhet, és a felsőtábla tagjaiból választott bíróság dönt az ügyében. Ha bűnösnek találják, a király sem mentheti fel őt, csak általános amnesztia kihirdetésével. Hivatalon kívül elkövetett nem élveznek (32-36. §)
A törvénycikk elrendeli továbbá egy, a magyar és az osztrák állam között egyeztető, a közös ügyeket intéző „álladalmi tanács” létrehozását, amely a minisztériummal egyetemben Pesten kell, hogy ülésezzen.
Értékelés
A cikkely alkotmányos monarchiát hozott létre Magyarországon. A király fősége továbbra is vitathatatlan, ugyanakkor végrehajtói hatalmát korlátok közé szorította a törvény. Az uralkodó és az ellenzék közötti kompromisszum eredményeként létrejött szövegezés a megegyezés érdekében nem szabályoz pontosan. Hiányzik például a közös ügyek és a hatáskörök pontos körülírása, valamint a minisztérium és a Pragmatica Sanctio viszonyának meghatározása. További hiányossága, hogy csak a normális ügymenetet szabályozza, a rendkívüli helyzetben és vészállapotban érvényes viszonyokról szó sem esik.
Nagy erénye azonban minden hibája ellenére, hogy megjelenik benne a kormány tagjainak személyes felelőssége. Igaz ez akkor is, ha politikai felelősséggel alig tartozott az országgyűlésnek, hiszen a parlament csak kirívó esetekben ítélhetett el egy minisztert.
A minisztérium helyzete kompromisszumot jelentett a szemben álló centralisták és municipialisták között. Mivel a vármegyei közigazgatást változatlanul hagyta a törvény, a minisztérium központi hatalmát korlátozta a helyi törvényhatóságok hatalma.
Folytatás II. részben
