Egy kedves ismerősöm vallotta be a minap, amit nem sokan vállaltak volna fel nyíltan:
Elképesztően féltékeny arra, hogy két barátnője is első gyerekét várja.
Na, nem arra irigykedik, hogy ő is szeretne anyai feladatokat ellátni, hiszen még csak 28 éves, hanem pont, hogy a gyerektől irigyli a leendő anyukát. Rápánikolt arra, hogy vége lesz a féktelen bulizásnak, az egymáshoz random átszaladgálós estéknek, vagy épp annak, hogy közösen mennek nyaralni. Mostantól játszótérre járás váltja fel a fröccsözést, este 8 után nincs telefonálás, a csajos bulikra majd csatlakozik egy néhány hónapos csecsemő majd, és persze nem is lehet semmi másról beszélni majd az újdonsült anyukával, mint, hogy hány kiló a gyerek, mit eszik, és melyik babakocsi a legkényelmesebb.
Sőt, mivel a bandából ketten is egyszerre terhesek, ő kimarad az élményből, mert nem tervez egyelőre gyereket, és nem is érti, hogy egyáltalán 35 év alatt valaki hogy képes eldobni magától az önfeledt, gyerek mentes fiatalságot. Na, de, ahogy ő nem erőlteti másokra ezt a gondolatát, úgy boldog lenne, ha a két várandós barátnő nem változott volna ősanyává 4 hónapnyi terhesség után, és nem hallgatná napi szinten, hogy csak egy gyerek mellett teljesedhet be igazán egy nő, addig pedig értelme sincs az életének, amíg nem szül.
joy
