A Jameson messze a legismertebb ír whiskey a világon. A céget John Jameson skót ügyvéd alapította még 1780-ban Dublinban. S bár a Jameson whiskey alapítása után jelentős karriert futott be, a siker mögött borzasztó örökség van.
Az internetes böngészések alkalmaival számos, komolynak, hitelesnek tekinthető oldalon is belefuthatunk egy nyugtalanító történetbe, ami 2021-ben számos közösségi oldalon nagyon felkapott lett, és sok megosztással, még többekhez ért el. A történetnek a híres whiskeymárka néhai örököséhez van köze. Az 1856-ban született James Sligo Jamesonról van szó, aki az ír whiskeymárka alapítójának, John Jamesonnak az ukokája volt, és mint ilyen,
a hatalmas családi vagyon örököse:
Gyarmati sorban egy egész kontinens
A 19. század vége könyörtelen időszak volt Afrikában, köszönhetően a kapzsi európai nagyhatalmaknak, amelyek gazdasági és politikai függőség alá vonták, gyarmati sorba utalták a fekete kontinens szinte teljes egészét.
AZ ÉSZAKRÓL ÉRKEZETT HÓDÍTÓK BENNSZÜLÖTTEK MILLIÓIT IGÁZTÁK LE, MIKÖZBEN FELOSZTOTTÁK MAGUK KÖZÖTT A FÖLDEKET, KIFOSZTVA AZOK ÉRTÉKES TERMÉSZETI KINCSEIT.
Az alábbi térkép az afrikai kontinenst az európai nagyhatalmak szerinti érdekeltségek alapján felosztva ábrázolja:
A legfrissebb hírek itt!
Hamarosan, az európai mintájú gyarmati közigazgatás kiépülésével, megjelentek a kontinensen a kedvtelésből utazók, a kíváncsi látogatók, és persze a személyes hasznukat lesők is. Az aranyáért, gyémántért és a trófeákért indított expedíciók szinte státuszszimbólummá váltak az európai elit körében.
A KORSZAK SOK GAZDAG ÖRÖKÖSÉHEZ HASONLÓAN PEDIG A HIVATALOSAN TERMÉSZETKUTATÓ JAMES SLIGO JAMESON IS KALANDORNAK TARTOTTA MAGÁT, ÉS ÍGY TÖRTÉNHETETT MEG, HOGY EGY 1888-AS AFRIKAI EXPEDÍCIÓN A FÉRFI IS RÉSZT VETT.
Az 1888-as kongói expedícióról készült rajz:
Véres üzlet a kannibálokkal
Az expedíció egy nagyobb afrikai vállalkozás részeként valósult meg, és annak eredeti célja, illetve néha zavaros, gyanakvásra okot adó háttere megérne egy külön cikket. Itt legyen elég annyi, hogy Aszad Farran, a szóban forgó 1888-as kongói expedíció szír tolmácsának krónikája szerint Jameson nagy érdeklődést mutatott a bennszülöttek szokásai iránt, mindközül azonban a kannibalizmus jelensége izgatta a leginkább. S ezen a ponton jön a történet leginkább felkavaró mozzanata: Jameson állítólag azt kérte az expedíción, hogy személyesen tanúja lehessen az emberevés borzalmas gyakorlásának. Szándékát pedig nagyon komolyan gondolta.
Ezért
A DÚSGAZDAG ÖRÖKÖS MINDÖSSZE HAT ZSEBKENDŐ ÁRÁÉRT EGY FIATAL RABSZOLGALÁNYT VÁSÁROLT, AKIT KANNIBÁLOKNAK AJÁNDÉKOZOTT.
A férfiak a 10 éves kislányt egy fához kötözték, kegyetlenül lemészárolták, majd annak húsából ettek. Miközben pedig a szörnyű jelenet kibontakozott, Jameson a háttérben rajzokat készített, amelyeket később akvarellsorozatokká változtatott. Ezek láthatók az alábbi képen:
Nem hitt benne, ezért megmutatták neki?
James Sligo Jameson nem sokkal az állítólagos események után, 1888-ban meghalt a mai Kongó területén, Makanzában, más források szerint Bangalában. Ám halála előtt még cáfolatot írt az esetről. Bár saját bevallása szerint is szemtanúja volt egy lány meggyilkolásának és megcsonkításának a mai Kongói Demokratikus Köztársaság területén 1888-ban. A whiskeybirodalom örököse azonban kitartott amellett, hogy nem azzal a szándékkal indult útnak, hogy gyilkosságot vagy kannibalizmust okozzon és lásson. Sőt, úgy jellemezte, hogy aminek végül szemtanúja volt,az a legszörnyűbb látvány, amit valószínűleg valaha is láthatok az életemben”.
– írta feljegyzéseiben.
A legfrissebb hírek itt!
Nem segíti a tisztánlátást azt sem, hogy a történetnek fennmaradt egy másik változata, melynek ugyan vannak közös elemei az előbbivel, de mégis teljesen más megvilágításba helyezi az eseményeket. Eszerint Jameson valóban érdeklődött az afrikai szokások, az ott élő népek életmódja iránt, de szó nem volt arról, hogy beteges, perverz vágyat érzett volna azza kapcsolatban, hogy emberevést láthasson. Sőt, nemigen lehetett meggyőzni arról, hogy a kontinens azon részén, ahol járnak, egy-egy közösségben valóban előfordul a kannibalizmus – Jameson egyszerűen túl szkeptikus volt ennek elfogadásához, nem fogadta el, valamint el is utasította, hogy valakit meggyilkoljanak, és aztán megegyék. Állítólag ezt a hitetlenkedést elégelte meg egyik útitársa, aki az említett hat zsebekendőnyi árért szerzett egy szerencsétlen áldozatot, akit kannibalok valóban megcsonkítottak, és testét felfalták – ennek az eseménynek valóban tanúja volt a fiatal örökös, aminek józan ésszel nehezen felfogható borzalmát a fenti idézettel írta le.
Évekig tartó port kavart fel az ügy
A Jamesonhoz köthető kannibál cselekedet ügye mindenesetre hatalmas botrányt kavart az 1880-as évek végén, és olyan rangos újságok oldalain is megjelent, mint a The Times of London vagy a The New York Times. Bár a legtöbb beszámoló kiemeli és hangsúlyozza, hogy Farran, a tolmács eskü alatt tett nyilatkozatot arra, hogy amit írt, az valóban megtörtént, a férfi évekkel később állítólag mégis visszavonta a Jamesont illető súlyos vádakat.
Az alábbi képen részlet a tolmács vallomásából, melyet korabeli lapok több beszámolóban, illetve később, 1890-ben teljes terjedelemben is megjelentettek:
A tolmács állításait maga Jameson cáfolta, az említett levéllel, amelyet halála előtt két héttel írt meg feleségének. Ebben ugyan elismeri, hogy tanúja volt a felfoghatatlan eseménynek, de azt tagadta, hogy rajzait annak nézése során készítette volna, állítása szerint azokat később, és inkább koncepcióként készítette, nem mint afféle sajátos dokumentumokat. Jameson állítólag tisztában volt azzal is, hogy az eset felhasználható lehet annak a korban többek által osztott nézet igazolására, hogy gazdag fehét európaiak azért utaznak Fekete-Afrikába, hogy mindenféle vágyaikat kielégítsék – ez esetben egy beteg, kukkoló perverziót, amit a fiatal örökös magára nézve nem ismert el.
Sosem derül ki, pontosan mi történt 1888. május 11-én
Hogy a történetnek végül mennyi a valóságtartalma, az talán már sosem derül ki, tekintve, hogy James Sligo Jameson az ügyben soha nem nézett szembe az igazságszolgáltatással. Nem titok azonban, hogy a jómódú és befolyásos család az ekkoriban Kongóban kényszermunkára épített, mérhetetlen szenvedéssel és milliók halálával járó magángyarmati rendszert kiépítő belga kormány és II. Lipót belga császár segítségével több más szörnyűséget is elhallgatott. Mindenesetre röviddel a tolmács nyilatkozata után az Afrikába irányuló nem tudományos polgári expedíciókat felf
A legfrissebb hírek itt!
üggesztették, bár a katonai és kormányzati expedíciók még sokáig folytatódtak.
1891-ben özvegye, Ethel Jameson kiadta férje naplófeljegyzéseit az útról, szerkesztett formában. Ebben még hangsúlyosabban jelenik meg az, hogy Jameson nem volt előidézője a barbár tettnek, melynek napja 1888. május 11-re tehető. A Jameson által a feleségének halála előtt augusztusban írt levele alapján ez a dátum valószínűleg helytálló.
Azt, hogy pontosan mi, de legfőképp hogyan történt az expedíción Fekete-Afrika szívében, vélhetően sosem fogjuk megtudni. A jelenkori tényellenőrző oldalak mindenesetre óva intenek attól, hogy tényként kezeljük a széles körben elterjedt vélekedést az örökös beteges vágyairól a kannibalizmust illetően, függetlenül attól, hogy Jameson saját elmondása szerint is valóban tanúja volt egy ilyen felkavaró esetnek.
Cikkünk kiemelt képe illusztráció / forrás: Shutterstock/Copyright (c) 2020 blue_fish/Shutterstock. No use without permission./Blue_Fish
