A világ második legnagyobb gazdasága, Kína, lenyűgöző ütemben halad a technológiai, ipari és űrkutatási fejlesztések terén – miközben a városainak többségét továbbra is súlyos légszennyezés sújtja. A kínai környezetvédelmi minisztérium friss adatai szerint a megfigyelt városok több mint 90 százalékában az egészségügyi határérték fölötti a levegő szennyezettsége.
Egy ország, amely high-tech rakétákat lő fel – és közben porfelhőben él
A 2024-es év végén közzétett hivatalos statisztikák szerint a 74 légszennyezettséget mérő kínai városból mindössze 8 tudta teljesíteni az országos levegőminőségi határértékeket. Az összes többi városban az ózon, a szén-monoxid, illetve a finom szálló por (PM2.5) koncentrációja az egészségtelen tartományban maradt.
A kínai kormány 2023 nyarán hirdetett ötéves akciótervet a leginkább szennyezett régió, a Peking–Hopej–Tiencsin háromszög megtisztítására, amelyhez rekordösszegű, 554 milliárd jüanos (kb. 25 ezer milliárd forint) költségvetést különítettek el. A cél: 2027-re 35%-kal csökkenteni a károsanyag-kibocsátást az alapul vett 2024-es szinthez képest.
„Füstös fejlettség”: hogyan lehetséges, hogy a világ egyik legmodernebb országa levegőminőségben sereghajtó?
Kína vezető szerepet tölt be az 5G, mesterséges intelligencia, elektromos autók és űrtechnológia területén. Mégis, miközben a pekingi központokban autonóm robotokat tesztelnek és hipermodern gyártósorok működnek, az ország északi régióiban a légszennyezés szintje meghaladja az egészséges határértékek két-háromszorosát.
Ez az ellentmondás nemcsak technikai, hanem társadalmi és politikai kérdés is: a gazdasági növekedés túlfűtöttsége, a széntüzelésű erőművek dominanciája, és a nehézipar decentralizálatlansága továbbra is akadálya a tiszta levegőnek.
Kína – messze az EU- és WHO-átlagtól
A WHO szerint a PM2.5 finomságú szálló por egészséges felső határa évi átlagban 5 mikrogramm/m³ lenne. Ehhez képest:
- Kína országos átlaga 2024-ben 37 mikrogramm/m³ volt
- A Peking–Tiencsin régióban ez 93 mikrogramm/m³, azaz több mint 18-szorosa a WHO-határértéknek
- Az EU-s országok átlaga 12–15 mikrogramm/m³
- Magyarországon például 2023-ban 14 mikrogramm/m³ volt az országos átlag, azaz Kína szintjének kevesebb mint fele
Van remény – de nehéz út áll Kína előtt
A helyzet nem reménytelen: Sencsen, Fucsou, Kunming és Csuhaj például már felzárkózott a „tiszta levegős” városokhoz. Ezekben a térségekben szigorúan szabályozzák az ipari kibocsátásokat, előnyben részesítik az elektromos közlekedést, és nagy hangsúlyt fektetnek a zöldövezetek kialakítására.
A kihívás viszont az, hogy Kína több mint 600 várossal rendelkezik, és a valódi fordulatot nem néhány sikertörténet, hanem egy országos szerkezetváltás hozhatná meg.
Kína 2025-re olyan paradox helyzetbe került, ahol az innováció és a környezeti terhelés kéz a kézben jár. Az ország egyszerre él a jövő technológiájában és a múlt ipari örökségének füstjében. A változás útjára léptek – de az igazi áttöréshez nem elég a pénz és a szándék: társadalmi együttműködésre, decentralizált zöldstratégiákra és hosszú távú szemléletváltásra van szükség.
