Van-e az emberi élettartamnak felső határa? Erre kereste a választ egy új kutatás.
A kérdés kis túlzással élve már az idők kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget. A bronzkorban még 80 évre becsülték az elérhető maximális életkort, 1000 évvel később a rómaiak azonban már a 100 éves kor elérését sem tartották elképzelhetetlennek – írja az IFL Science cikke.
A modern időkben az orvostudomány és a szociális ellátás fejlődése még tovább emelte az elérhető maximális kort. A legidősebb ember jelenlegi rekordját Jeanne Calment tartja, aki 1997-ben, 122 éves korában halt meg. Lehet azonban, hogy nem sokáig lesz a rekordtartó. Egy most közölt tanulmány szerint még a közelében sem vagyunk az elérhető legmagasabb életkornak.
A Dél-Floridai Egyetem és a Georgia Egyetem kutatói 19 iparilag fejlett ország 50 és 100 év közötti emberekre vonatkozó történelmi és jelenkori adatait fésülték át. Céljuk az volt, hogy kiderítsék, vajon az elmúlt évszázadban folyamatosan növekvő élettartam elér-e egy platót, ami azt jelzi, hogy talán közeledünk egy felső határhoz.
STATISZTIKAI ELEMZÉSÜK KIMUTATTA, HOGY AZ 1950 ELŐTT SZÜLETETT EMBEREK EGY RÉSZE AZ ELKÖVETKEZŐ ÉVTIZEDEKBEN MEGDÖNTHETI A KORÁBBI ÉLETTARTAM-REKORDOKAT, FELTÉVE, HOGY EGÉSZSÉGÜKET A POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI STABILITÁS GARANTÁLJA.
A jelenlegi tendenciákat nézve a legvalószínűbb, hogy valaki, aki az 1930-as vagy 1940-es években született, a következő évtizedekben megdönti a világrekordot. A tanulmány szerzői szerint erre a legnagyobb esélye a japán nőknek van.
A legfrissebb hírek itt!
A kutatók nem állítják, hogy az emberi élettartam a végtelenségig nőhet, egy bizonyos ponton el fogjuk érni a maximális életkort. Hogy ez mikor következik be, még kérdéses.
„Eredményeink megerősítik azokat a korábbi kutatásokat, amelyek szerint ha létezik is az emberi élettartamnak maximális határa, azt még meg sem közelítettük” – írták a kutatók.
EGY KORÁBBI, 2021-ES TANULMÁNY ARRA A KÖVETKEZTETÉSRE JUTOTT, HOGY AZ EMBER ÁLTAL ELÉRHETŐ MAXIMÁLIS ÉLETKOR 150 ÉV.
Ez a közelmúltban végzett kutatás orvosbiológiai szempontból közelítette meg a kérdést, a mostani viszont kizárólag statisztikai szempontokat vizsgált.
A teljes tanulmány a Plos One folyóiratban olvasható.
