Az Egyesült Államok teljes hozzáférést kap Grönlandhoz, ráadásul semmit nem kell ezért fizetnie – jelentette ki Donald Trump amerikai elnök egy interjúban, melyet a Fox Newsnak adott – írja a Portfolio.
Majd így folytatta: „Teljes hozzáférésünk lesz. Olyan katonai hozzáférést kapunk, amilyet csak akarunk. Azt teszünk Grönlandra, amit akarunk. Nemzetbiztonságról és nemzetközi biztonságról van szó”
– mondta Trump elnök.
Hirmagazin.eu: Donald Trump legutóbbi nyilatkozata a Grönlandot érintő tervekről újabb hullámokat vet a nemzetközi politikában. A bejelentés szerint az Egyesült Államok olyan megállapodást szeretne, amely teljes hozzáférést biztosítana az amerikai félnek Grönland stratégiai erőforrásaihoz és területéhez, ráadásul olyan feltételekkel, amelyek Trump szavai szerint „ingyen, minden szükséges jogosultsággal” járnának. Ez sokak számára elsőre hihetetlenül hangzik, és a dán–amerikai kapcsolatok történetében példa nélküli.
A Grönlandhoz való „teljes hozzáférés” Trump által említett terve valójában több rétegben értelmezhető: nemcsak katonai jelenlétet vagy bázisjogosultságot, hanem gazdasági, természeti erőforrásokhoz való hozzáférést is. A háttérben az áll, hogy a sarkvidék felmelegedésével az ottani erőforrások (olaj, földgáz, ritkaföldfémek) és a stratégiai tengeri útvonalak egyre fontosabbá válnak a globális hatalmi játszmákban.
Dánia helyzete és reagálása
Grönland jogilag Dánia autonóm tartománya, így bármilyen hozzáférési vagy stratégiai megállapodást a dán kormánnyal kell egyeztetni — ráadásul a grönlandi önkormányzat (Inatsisartut) bevonásával. Ez a rendszer már évtizedek óta fennáll, és egy olyan bejelentés, amely látszólag „teljes hozzáférést” adna az amerikaiaknak, szakítana a jelenlegi, viszonylag egyensúlyos együttműködéssel.
Dán politikai vezetők az ilyen jellegű megfogalmazásokat több szempontból is óvatosan fogadják:
1. Szuverenitás és autonómia:
Dánia határozottan ragaszkodik Grönland jogi státuszához és a sarkvidéki területek feletti szuverenitáshoz. Egy olyan nyilatkozat, amely „teljes hozzáférést” sugall, nemcsak a sarkvidéki egyensúlyt bolygatja meg, hanem a dán–grönlandi belső viszonyokat is, hiszen Grönland egyre nagyobb önállóságot szeretne a gazdasági döntésekben.
2. NATO-partnerség és stratégiai szövetség:
Dánia és az Egyesült Államok NATO-szövetségesek, és a két ország több évtizedes katonai együttműködésre épít. Ettől függetlenül a NATO-szövetség nem jelenti azt, hogy az USA bármikor „ingyen hozzáférést” kapjon egy másik tagország területéhez vagy erőforrásaihoz — ennek jogi és politikai feltételei vannak, amelyeket mindkét félnek el kell fogadnia.
3. Nemzetközi jog és precedens:
Még ha Trump egy erős diplomáciai szándékot fejezett is ki, a nemzetközi jog nem ismeri azt a fogalmat, hogy egy ország „ingyen megkapjon mindent, ami kell”. Minden stratégiai partnerséget szerződések, jogi keretek, fizetési vagy ellenszolgáltatási megállapodások, szuverenitási biztosítékok és nemzetközi egyezmények szabályoznak — nem egyoldalú bejelentések.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A dán reakciók — bár hivatalos cáfolatok vagy jogi lépések tőlük nem feltétlenül érhetők el azonnal — jellemzően az alábbi típusú üzeneteket tükrözik:
- Óvatosság: hangsúlyozzák a szuverenitást és a jogi keretek fontosságát.
- Közös biztonság: megerősítik a NATO-szövetséget, de elutasítanak minden olyan megfogalmazást, amely egyoldalú „teljes hozzáférést” sugall egy tagország területéhez.
- Grönland saját érdeke: a grönlandi vezetés szerepét is kiemelik, hiszen a lokális politikai szereplőknek is beleszólásuk van a gazdasági és stratégiai döntésekbe.
- Regionális egyensúly: Dánia az Északi-sarkvidék stabilitását és békéjét tartja elsődlegesnek, ezért minden olyan tervet kritikusan szemlél, amely ezt megingatná.
Miért nagy a felzúdulás?
Mert a szuverenitáshoz, területhez és erőforrásokhoz való hozzáférés minden ország számára érzékeny kérdés — még akkor is, ha baráti viszonyról van szó. Egy olyan bejelentés, amely „teljes hozzáférést” ígér bármely nagyhatalom részére, automatikusan felveti:
- jogi kérdéseket,
- belpolitikai vitákat,
- regionális biztonsági aggályokat,
- és nem utolsósorban a helyi lakosság érdekeit is.
Tehát foglaljuk össze: Trump bejelentése önmagában őszinte szándékot tükrözhet a stratégiai együttműködés felé, de a megfogalmazás jogilag és politikailag túlságosan erősnek hangzik ahhoz, hogy egyoldalú, gyakorlatba ültethető lépés legyen. Dánia – mint a Grönland jogi felelőse és szuverenitásának őrzője, mindenképp visszafogott, óvatos és jogi alapokra helyezett párbeszédet fog követelni.
A két ország háborújához vezető félelmek ma még inkább retorikai fenntartások, mint valós katonai forgatókönyvek. Ugyanakkor a nemzetközi politika világában az ilyen kijelentések is képesek feszültséget szülni, és megmutatják, hogy mennyire érzékeny és összetett kérdés a sarkvidéki stratégia, a szuverenitás és az erőforrások elosztása.
A követlező napok megadják a választ mindenre, megírjuk..
