Rettenetesen össze vagyok zavarodva. Segítsetek!
Nagyon boldogan vártuk a férjemmel, hogy végre megfoganjon az első gyermekünk. Sikerült, öt és fél hónapos terhes vagyok.
Az első pár hónapban szinte a fellegekben jártunk, annyira örültünk. Aztán – furcsa dolog, de a férjem kezdett elhúzódni tőlem. Már alig akar szexuális életet élni. Mintha mindenáron óvni akarna engem – ehelyett egyszerűen azt érzem, hogy nagy hassal már nem tart olyan vonzónak.
Arra nem is gondoltam, hogy minderre a munkahelyemen találok gyógyírt. Amikor bejelentettem a terhességemet, az új igazgató nagyon kedvesen, pozitívan reagált. Őszintén szólva nagyon tartottam, hogy mit fognak szólni, de a főnököm kedves és megértő volt. András új vezető nálunk, nagyon jóképű, elvált férfi, és már az első percben furán vibrált körülöttünk a levegő. Még egyáltalán nem látszott rajtam, hogy terhes vagyok, ezért amikor bejelentettem, nem is tudta leplezni a meglepődését.
Meghívott egy munkaebédre, ahol megbeszéltük a következő néhány hónap részleteit, hogy aztán mennyi ideig kívánok otthon maradni gyesen. Még a magánéletről is szó esett. Neki már van egy ötéves kislánya, akiről nagy szeretettel beszélt. Mi több, ellátott még egy-két jó tanáccsal a terhesség idejére.
Mindig nagyon kedves velem, sőt egyfolytában bókol is: én vagyok a legszebb kismama, akit valaha is látott – mondja. Én pedig én éjjel-nappal izgalmi állapotban vagyok. Ezért aztán nem csoda, hogy mostanában több figyelmet szentelek Andrásra a kelleténél. Ráadásul néhány hete egy közös projekt miatt sok időt kell kettesben töltenünk. Valójában az osztályon senki sem értette, hogy miért, de egy fontos határidős munkát nekem adott ki. Emiatt sokszor benn kell maradnom az irodában, olykor már csak ketten vagyunk… Teát hoz nekem, kedveskedik, időnként megsimogat. Érzem, hogy nagyon tetszem neki, és ő persze ő sem hagy engem hidegen.
Beleborzongok az érintésébe, és egyre jobban vágyom rá. Tudom, hogy egy terhes kismamának a családjára, és a születendő kisbabájára kellene koncentrálni, és mégis – egész nap zakatol a szívem, hogy újra lássam Andrást.
