A szingli életmód nem ritka mostanában, pedig lelke mélyén mindenki egy megértő társra, szeretetteljes légkörre, szerelemre vágyik, amely persze alkalmazkodással, lemondásokkal és kompromisszumokkal teli.
Aki már egy ideje egyedül van, de feltett szándéka, hogy ez ne örökre tartson, tudja, hogy mennyire nehéz megtalálni az ideális partnert. Aki pedig a kemény nők csapatát erősíti, olyan határozottságot, eltökéltséget, küzdőhajlamot fejlesztett ki élete során, a tapasztalások árán, hogy a külvilág számára, de még egyes férfiak számára is azt mutatja, semmi szüksége senkire, pláne nem egy férfire.
Az ilyen típusú hölgyek válogatósabbnak tűnnek, amelyet abból ítél meg a társadalom, hogy már rég ideje lett volna társat találniuk, családot alapítaniuk, ám ez harmincas éveik derekán sem valósult még meg.
A történelem korábbi időszakaiban nem volt ilyen gondjuk a nőknek, hiszen szinte teljes mértékben elnyomták őket, még a puszta gondolkodás sem volt szabadott. Most, amikor mindenki tisztában van azzal, hogy egyedi és utánozhatatlan személy, önálló személyiség, mintha a másik véglet felé közelítenénk.
Ezzel pedig azt érjük el, hogy saját életünket nehezítjük. Olyan akadályokat állítunk fel magunknak, amelyek nem lennének ott, ha mi nem generálnánk.
A férfiuralom fokozatos megbomlása után a női egyenjogúság lépett felszínre. A férfiak „bukásával” más világ köszöntött nemcsak a nőkre, de az erősebb nemre is. Ez sem a jó út, mert ugyancsak billenni fog a mérleg nyelve. Az egyensúlyra kellene törekednünk.
A kemény nők nem alkusznak meg. Az igazinak minden általa felállított lécet meg kell ugrania ahhoz, hogy befogadja lelke és teste is. Életének tartósan csakis így lehet részese a férfi. Csakhogy várják a nagy őt, de nem jön, legalábbis nem azonnal.
Miért? Talán mert nincs itt az ideje, vagy épp nem olyan jeleket szolgáltat a férfiak felé, amelyek nem bevonzzák, hanem taszítják őket. Nehéz elfogadni, de vannak olyan nők és férfiak is, akik akárhogy keresik társukat, egyáltalán nem ez a feladtuk földi létük során. Ha felismerik magukban azt, hogy magányosak, erre születtek, akkor nem fognak harcolni az elemekkel, de ehhez nagyon nagy önismeretre, számos kudarcra van szükség, hogy abból tanuljon valaki.
Aki magányra van ítélve, az is megélheti a szerelem mélységét, annak kudarca, ereje segítheti tanulási folyamatában. Az embernek szüksége is van az ilyen jellegű próbatételekre ahhoz, hogy megtalálja helyét a világban, ezáltal is fejlődik a lélek, még akkor is, ha sokszor úgy érzi az ember, hogy összeroppan a teher alatt.
Az egyedüllét, a szingliség nem egyenlő a magánnyal. A szinglik nincsenek egyedül, társra vágynak, de ha nem találják, akkor inkább egyedül vannak, mintsem együtt legyenek egy olyan emberrel, akivel nincs meg a kiteljesedés. Vállalják inkább az egyedüllétet, mintsem megalkudjanak. Várják és keresik azt az embert, aki nekik rendeltetett.
Forrás: marmalade.hu
