„1543 után Tolna vármegye területén már nem volt magyar őrség. A hajdan virágzó falvakra és a közeli mezővárosokra a félhold árnyéka borult. A falut és környékét 1545 nyarán szállták meg. A török térhódításával vége szakadt a békés időszaknak, a lakosság nagy része kénytelen volt elhagyni lakóhelyét, tartós háborús időszak következett. A hódítók viszonylag nagy lakott települést értek itt: ezt bizonyítják a defterek (adólajstromok). A terület a simontornyai szandzsákhoz tartozott. Az 1560-as kimutatás 60 családfővel számolt. 1590-ben már csak 33 családfőt írtak össze. A török hódoltság után a Hegyhát falvaiban nagymérvű pusztulás, elnéptelenedés volt tapasztalható.”
A 18. században feltehetően először magyarok érkeztek 1705 vagy 1713 körül, majd Németek 1722-1723-ban, bár e kérdésben még ma is megoszlanak a vélemények. Azonban nemcsak a nemzetiségek érkezési sorrendjét tartják fontosnak, hanem azt is, hogy melyik vallás képviselői telepedtek le először. A betelepedés idejéről hiteles, biztosan hihető információk nincsenek. Van olyan adat is, miszerint 1702-ben már református magyarok érkeztek e térségbe. 1812-ben Nagyszékelyből református németek érkeztek Gyönkre. Az 1723 őszén érkező evangélikus németek azonnal iskolát építettek. Velük prédikátor is érkezett a faluba.
A későbbiekben még érkeztek e területre szerbek, szlovákok és zsidók. Azonban a szerbek és szlovákok tovább vándoroltak. A betelepítések hatására egy vallásilag és etnikailag kevert népesség jött létre. Minden csoport megpróbált minél inkább elkülönülni a másiktól. Az evangélikus és a református magyarok és németek külön-külön imaházba jártak. Még saját iskolát is igyekeztek építeni. Később azonban csak az evangélikusoknál volt külön magyar és külön német tanító, a reformátusoknál közös volt az oskolamester. A magyar és német lakosság, mint ahogy azt már említettük, elkülönülve éltek. A magyarok nem különültek el vallás szerint, de a németek igen. A Topel Gásszén éltek a reformátusok, a Lutrisch Gásszén az evangélikusok. Ez a külön élés, elkülönülés ahhoz vezetett, hogy a csoportok között verseny alakult ki. A németek és a magyarok még a disznót is máshogy vágták. A németeknek és magyaroknak megvolt a saját szülésznőjük is.
A betelepült evangélikus és református gyönkiek nagyrészt ácsok, iparosok és fazekasok voltak, kisebb részük foglalkozott földműveléssel, illetve napszámos volt. Azonban földműveléssel az iparosok is foglalkoztak. A Német Gyönkön a földművelés mellett fontosnak tartották a szőlőt is. A németek a hasonló nagyságú területeken magasabb termésátlagot értek el. A németek a háromnyomásos rendszert követték, a magyaroknak pedig a magyar feudális gazdasági viszonyok, s a földesúr jogai nem kedveztek. Ezért észrevehető volt, hogy a németeknek mindig jobban ment mint a magyaroknak. A németek alkalmazkodtak az esetleges nehéz időkben. Ha például a kézművesnek nem volt elég munkája, mint máskor, akkor sem nem volt akkora veszélyben, hiszen művelte a földjét, szőlőt termesztett. De ha volt elég munkájuk, akkor sem hagyták abba a többit. A németeket jellemezte a szorgalom, pontosság, becsületesség, mértékletesség.
A németek földjeiket öröklési rendjük alapján örököltettek. Eszerint a földet mindig a legidősebb fiú örökölte. Ez a rendszer ésszerűnek bizonyult. A németeknek azonban mindig nagy volt a gyermekszám, így a föld nélkül maradt németek vagy valmilyen ipart tanultak, vagy elvándoroltak. A legtöbb férfi kőműves lett. Azon svábok, akik a mezőgazdaságban maradtak, árutermelő gazdálkodást folytattak, és állatokat tartottak.
Az 1700-as évek végére Gyönk híres lett a dohánytermesztéséről. Jelentős mennyiségek kerültek már ekkortályt is a piacra. Az iparűzés, a modern mezőgazdasági technikák, az etnikai és vallási különbségekből adódó versenyszellem, a termelésbe való visszaforgatás mind a polgárosodás folyamatát készítették elő.
Gyönk az 1800-as évek elején már jól szervezett alsó fokú iskolákkal rendelkezett. Ez kiegészült 1812-ben egy középfokú oktatási intézménnyel, egy gimnáziummal. Ez fontos bevételi forrás volt, hiszen a más településről érkezőket el kellett látni, s szállásolni. Az iskola nem tett különbséget a vallások között, az egyetlen kötelező dolog a német nyelv használata volt.
Forrás: http://www.gyonkitortenelem.extra.hu/index.php?mid=2
Cím: Ady Endre u. 561-562.
Tel: +36 (74) 448-358
E-mail: [email protected]
Web: www.gyonkitortenelem.extra.hu
