10 éve alakult meg a Nyíri Arborétum Nyíregyháza – Sóstóhegy és Nyírpazony –Kabalás homokbuckás, dimbes-dombos, néhol agyagos-tocsogós határában, népi helynevén Sártelken.
Ez a vidék igen változatos: nyár-, akác- és fenyőerdők, mező, liget, rét, legelő, átmeneti kis békaúsztatók, áthatolhatatlan csalános, mély agyaggödrök és kanyargós kis földutak váltogatják egymást.
Az arborétum helyén kis nádas, füzes, akácerdő-rész, bodzás, csalános és áthatolhatatlan bogáncs-erdő volt.
Kirándulások, családi kiruccanások alkalmával figyelt fel Molnár Ibolya a hely érdekes fekvésére, szépségére, romantikus vadságára. Sokszor cipelte festőállványát, festette a gyönyörű tájat, a fákat, figyelte a madarakat, lehajolt vizsgálódni a kicsi növényekhez, bogarakhoz.
A környék homokbuckáit néhol egy-egy kis tócsa szakítja meg, melyet esővíz táplál. Ezek itt vannak a kis tavacskák formájában a közeli legelőn, melyet mostanában kezdtek feltörni kisebb-nagyobb sikerrel. Nyüzsög az élet bennük, majd nyáron elapadnak. Vannak homokbuckák, ahol csupasz falat koptatott a szél, mosott egy-egy lezúduló zápor. Ez most ideális lakótelepéül szolgál a parti-fecskék hadának. Ugyanitt Magyarország egyik legszínpompásabb madarát: a gyurgyalagot is megfigyelhetjük homokfürdőzés közben. Ha felnézünk, látjuk, hogyan köröz felettünk a zsákmányra vadászó egerészölyv a párjával. Hatalmas szárnyaikkal könnyedén szelik a levegőt. Keringenek, miközben kiváló látásuk segítségével szemük lefelé kémlel.
Az arborétum területének bekerítése (1994 ősze-tele) után megkezdődtek a munkálatok: a nádas mellett kis tó „készült” (a partjára később különböző fűzféle és égerfa települt). A bogáncsok helyett ma már fajokban igen gazdag rét díszlik.
A „lentes”, agyagos területen is új tó van születőben, ahol ma már rengeteg béka, szitakötő, tarajos gőte, csíkbogár, vízi molnárka, sárga nőszirom, nád és gyékény, káka, szittyó és békalencse él. Jövőbeli cél egy nagyobb tó kiépítése, fajokban gazdagabbá tétele, például vízi növények, halak telepítése.
Az idősebb fák mellé hamar fiatalok is kerültek, benépesült az arborétum. A fatelepítés még tart, így folyamatosan bővül, gazdagodik a kert. A terület karbantartása (kaszálás stb.) is megtette kedvező hatását: eddig több mint 200 féle lágyszárú növény lett itt meghatározva. Kaszáláskor figyelnek az éppen virágjaikat ontó és védendő növényekre, mint például a tavasszal lilán virágzó réti kakukkszegfűre, valamint a sárga virágú zergeboglárra. A hatalmas színes foltokat alkotó tarka koronafürt, a sárga virágú pimpófélék is elhullajthatják beérlelt magjaikat. A szinte őszig sárgán viruló, orgonasípként emelkedő ökörfarkkóró, s a pompás külsejű parlagi ligetszépe is az arborétum kedvelt lakói közé tartozik, virágaikat gyűjtik gyógyhatásuk miatt. Ugyancsak említésre méltó a madármályva, és a fehér mályva vagyis az orvosi ziliz is
A tavacska mellett található az öregfüzes, 100-200 éves törékeny-fűzfákkal. A vén fák hatalmas, felfelé törekvő ágait zömök, érdekes formájú törzs tartja. Sokáig el lehet csemegézni a vastag törzs formáin. Ezek az ún. törékeny füzek nevüket vélhetően onnan kapták, hogy már kis szél hatására is letörnek az ágai, és állandóan megújul a növény. Nagyon furcsa ez a hely az örökké susogó, nyiszorgó-nyikorgó, recsegő hangokkal, kissé misztikus. Az évszakok, a napszakok változásával a fények, a színek is változnak, átvarázsolják az üregek, repedések, a fatörzsek, gallyak külsejét, mintha egy másik világba kerültünk volna. Csak nézünk és ámulunk, mi ez a csoda, közben egy-egy könnycseppet érezhetünk lehullani onnan a magasból. „Az öregfűzfák sírnak.” A fákon egy külön kis életközösség él. A zuzmón és mohán, gombán kívül van itt fekete bodza, csíkos kecskerágó, erdei pajzsika. Egyik évben az ebszőlőcsucsor kúszó szára csavarodott fel az öreg ágakra. Ez a növényke igen szép lila virágokat hoz közepükben kis sárga porzócskákkal igen dekoratív látvány. Piros bogyókat terem, melyek bizony mérgezőek, erről kapta népi nevét: „élek-halok”. A közelben, a facsoporttól délre a marti lapuk sárga fészkeit láthatjuk előbújni koratavasszal az első virágzók között. Amikor leveleik megjelennek, terméseiket beérlelik, melyeket a szél tova visz, bontogatja sárga szirmait az ezüstszürke levélfonákú libapimpó.
A területen az ültetésnek hála ma már van boróka –f ehér nyár társulás, tölgyes, fenyves, tölgy – szíl – kőris társulás, gyertyános-tölgyes, továbbá hársak, díszfák és olyan különlegességek, mint például a kicsinyke, aranyalmákat termő tadzsikisztáni alma és a kirgiz körte.
Nyírségre jellemző fajokat is meg lehet találni: az ősszel pirosban pompázó galagonya, és a tavasszal fehér virágjait ontó kökény, a fekete bogyójú, vöröses-lilás vesszőjű veres gyűrűssom, a rózsaszín virágú csipkerózsa nagyrészt már ott volt a területen, nem kellett telepíteni. Mindezt ki kellett egészíteni más cserjével, mint pl.: a tűzpiros termésű húsos sommal, valamint a homoktövissel, melynek narancssárga színű, C vitamindús bogyója rengeteg betegségre jó.
A domb tetején a kökényes bokorcsoport mögött a fák rejtekén lent, ahol csak kevesen vehetik észre, élnek megbújva a csillaggombák, mint valami kis kerti manócskák. Színükkel beleolvadnak a buja avar szürkés-barnás színvilágába. Itt a levegő is más, kellemesen párás. Igazi kis „őrei” ennek a kissé homályban úszó helynek. Egy-egy letört, korhadt, málladozó faágon piros tölcsérgombák élnek. De vannak még mohafélék is. Időnként eső után egy-egy bunkóformájú test bújik elő a földből, ami aztán egyszer csak megnő és kitárul, hatalmas ernyőt nyit: ez a nagy őzlábgomba. Itt megtalálható még az orvosi salamonpecsét, ami tavasszal hozza kicsinyke fehér csengettyűsor-virágait. Ugyancsak a közelben virágzanak tél végén a hóvirágok, tavasszal az igen pompás, sárga, fényes szirmú salátaboglárkák, erdei és más ibolyák, a kónyasármák, a fűszeres illatot árasztó zamatos turbolyák , a kicsiny hagymás tyúktaréjok és a sűrűn növő snidlingek vagyis a metélőhagymák, a szerényen félrehúzódó gyömbér.
Az arborétum egyes részegységeit sövénysorok, mint térelválasztók különítik el egymástól. Van madárbirs-sor, fűzlevelű gyöngyvessző-sor, fagyalsor, szőlősor. Tavasz végén pillangók színes áradata villódzik a fehéren virágzó, illatos fagyalsor körül.
Az igen díszes, tarka tollú búbos bankák bújnak el költeni a lila virágú fűzlevelű gyöngyvessző sűrű bokrai alatt. A szülők fáradhatatlanul hordják hosszú csőrükben telhetetlen, követelőző fiókáiknak a kisebb-nagyobb rovarokat. Van itt néha hangoskodás, rikácsolás. A közeli fenyőről figyelik, hogy mikor mehetnek a fészekhez, közben fel-le mozgatják, ki-kinyitogatják taréjszerű tolldíszüket, azaz búbjukat. Egyes úgynevezett bozontos helyeken költ a fácán, van hol megbújni neki. Alkalmas helye a sűrűre hagyott cserjés. Más madarak is szép számmal élnek itt.
Az erdei fás részen sárgarigó hím fütyülget párjának, a tojó pedig éles macskanyávogáshoz hasonlító hangján válaszol neki. A nagy fakopáncsok a fákat kalapálgatják és az ott talált rovareleségüket viszik hangoskodó fiókáiknak. Vannak fülemülék, poszáták, gébicsek, billegetők is. Feltétlenül meg kell említeni a sajnos nagyon ritka lappantyút is. Hangja gurgulázó, pirregő, a zöld varangyéra emlékeztet. Éjszakai madár, nagyon ritkán lehet látni.
A tavasz reggeltől estig tele van illattal, madárénekkel, aztán talán elcsendesedik kissé minden. A különös szólamokból álló békakórus is hallgat, csak a tücskök ciripelnek. Sokáig lehet gyönyörködni a naplementében. Fentről a dombról az egész tájat látni lehet: pl. „tiszta időben” a Tokaji hegy kúpját nyugatra.
Alkonyat után megfigyelhetők kisebb-nagyobb denevérek is, melyek a közelben élnek és odajárnak táplálékot keresni. Sokan nem tudják, hogy mennyire kedves kis állatok. Nagyszerű éjjeli látogatók a nagytermetű könnyed röptű fülesbaglyok is.
Az arborétumban nemrégiben gyógynövényes ágyás is készült. Itt találhatók különböző menták, citromfüvek, a zsálya, kakukkfüvek, pemetefű, levendula, de él itt a rebarbara és a torma is.
Tíz év alatt bizony a régebben ültetett fák nagyon sokat nőttek. Az egykor kicsinyke magoncként, s csemeteként ültetett fácskák többsége mára már több méter magas.
A kertet folyamatosan ápolni, újítgatni, szépítgetni: kifogyhatatlan természetszeretet, konok elhivatottság szükséges. Ez jellemzi az alapítóját.
Forrás: http://www.arboretum.hu/arboretum_alapitasa.htm
Cím: Attila u.67.
Tel: +36 (42) 475-268
E-mail: [email protected]
Web: www.arboretum.hu
