A település református hagyományairól, fejlődő termálfürdőjéről nevezetes. Határa Magyarország második legnagyobb szikes pusztájához tartozik, amelynek sajátos növény- és állatvilága, valamint az itt legelésző őshonos háziállatok jelentik legfontosabb természeti értékeit.
A kőkortól lakott vidék templomos hely volt, erre utal a neve is. A kunokat, Kötöny király szilaj népét IV. Béla idején, a XIII. században telepítették le a tatárdúlás perzselte vidékre.
A török igája után, 1702-ben jobbágysorba taszították és a német lovagrend számára elzálogosították a kiskunokat, akik – közöttük a szentmiklósiak is – 1745-ben pénzben válthatták meg szabadságukat. Ez volt a redemptió .
A kálvinista ősök alapították 1647-ben a „scholát”, a mai Baksay Sándor Református Gimnázium ősét. A nagy múltú intézményből került ki több mint három évszázada Kunszentmiklós, a Felső-Kiskunság és a Duna-mellék értelmiségének jelentős része.
Kunszentmiklós napjainkban a gyógyturizmus egyik jelentős települése, miután a fürdő területén feltárt hőforrást termálvízzé nyilvánították.
A település melletti Bösztörpuszta a Kiskunsági Nemzeti Park része, amely a Felső-Kiskunságban található legnagyobb, több mint 11 000 hektáron elterülő szikes pusztáját védi.
Kunszentmiklós gazdag múltját mutatja, hogy a városhoz tartozó Kunbábony területén került elő az úgynevezett kunbábonyi avar fejedelmi aranylelet, amelyet a kecskeméti Katona József Múzeumban őriznek.
A település megközelíthető közúton: az 51-es úton Dömsöd után Tassnál kelet felé kanyarodva. Vasúton a Budapest-Kunszentmiklós-Tass, a Budapest-Tass-Kunszentmiklós-Kelebia, a Dunapataj-Solt-Tass-Kunszentmiklós vonalon fekszik.
A város története
Az egykori Duna-ágak löszhordalékos partjairól gyakran kerültek elő leletek a kokorból, a bronzkorból, de találtak itt kelta és szarmata tárgyi emlékeket is. A 70-es évek nagy régészeti szenzációját jelentette egy avar fejedelmi sír feltárása a kunbábonyi homokbányában. A honfoglaló magyarok is szállást találtak a városhatárban.
A Szentmiklós településnév Árpád-kori templomos helyet jelölt. Suru faluhálózatot találtak és pusztítottak el a tatár hadak az Alföldön. Így járhatott Szentmiklós és környéke is. A13-14. században több hullámban betelepülő kunok néptelen területként szállták meg azt a vidéket, ahol ma Kunszentmiklós, Kiskunlacháza, Szabadszállás, Fülöpszállás fekszik. A falvak lakói ritka összetartozás-tudattal élték át nyolc évszázad megannyi viszontagságát:árvizet, pestist, törököt és tatárt, rácot és németet. Ez a települési közösség a Felső-Kiskunság Közigazgatási és szellemi központjává Kunszentmiklós vált.
A város Tatárszállás néven a Kun Karaszékhez tartozóan bukkant föl először egy Zsigmond-kori oklevélben. A korabeli iratok tanúsága szerint a kunok állandó megtelepedése, hosszabb folyamat eredményeként, csak a 14 –15. század fordulójára fejeződött be. A mohácsi csatavesztést követően a város hosszú időre hódoltsági terület lett. A török és a királyi adóösszeírásokban egyaránt szerepel a település Szent Miklós, Tatár-Szent-Miklós névváltozatokkal. A budai szandzsák 1549-es adólajtstroma lakosait is fölsorolja. A 16. század második felének legfontosabb történése a reformáció fölvétele, majd néhány viszonylag nyugalmas évtized után a század végén a környék nagymérvű pusztulása, pusztásodása. 1595-ben a török fölégette a települést. A lakosok egy része a környéken bujdoshatott, mert a 17. század elején Tatárszentmiklóst az 5 megmaradt kiskunsági település között emlegetik. A hódoltság 150 éve alatt a Kiskunságban jókora népmozgás mutatható ki. A törzsökös lakosság menekült, pusztult, máskor visszaszivárgott, közben meg máshonnan vetődtek ide és telepedtek meg a törökök elől menekülők. A 17. századi föléledést egy 1608-as oklevél igazolja: Bolyó János főbíró kutat bérelt a falu számára a bábonyi határban. Ezt a bérleti szerződést később többször megújították. 1631-ben a „Tatár (Kun) Szent Miklóshoz tartozó Kunok…” II. Ferdinándtól kérik, hogy elveszett kiváltságlevelük helyett újat kaphassanak. A király a privilégiumot ki is adta.
A század második felétől ismert a város első pecsétje is, amelyen ekevas és eke van. fölszántott földdel együtt, a fölirata pedig: Kun Szent Miklós Falu pecsétje Anno 1682.
Buda visszafoglalása 1686-ban a 150 éves török uralom végét is jelentette. A jászok és a kunok joggal remélhették, hogy végre visszakapják kiváltságaikat. Habsburg-körökben azonban úgy döntöttek, hogy a királyi birtoknak tekintett Jászkunságot teljes egészében elzálogosítják. 1702-ben a Jászkunságot eladták a német lovagrendnek, ez a lakosság jobbágysorba süllyedésével járt. Érthető, hogy a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor az eladott jászok és kunok a Fejedelem oldalára álltak. A sorozatos tiltakozás, a birodalmat fenyegető háborús veszély arra késztette Mária Teréziát, hogy hozzájáruljon az úgynevezett redemtióhoz, amikor is 1745-ben Jászkunság 50000 forintért megválthatta magát, és visszaszerezte az úgynevezett kollektív nemességet. A redemtióból Kunszentmiklós 40 000 Forint összeggel vállalt részt. Ez a korszakos esemény, a 18. század tartós mezőgazdasági konjunktúrája, jelentős gazdasági, anyagi erősödést hozott. Ekkoriban történt a korábban is műkődő első iskola latin iskolává fejlesztése. Amikor Kunszentmiklós 1794-ben mezővárosi jogot nyert, már algimnázium működött itt. Az országos hírű gimnáziumi könyvtár első kötetei is ebből az időből valók, az 1770-es évekből származnak.
A mezővárosi rang megszerzése tovább erősítette Kunszentmiklós vezető pozícióját a Felső-Kiskunságban. A Hármas Kerület (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) a redemptiótól 1776-ig sajátos önigazgatási formát dolgozott ki magának.
Ebben az önkormányzatban a főbíró, a másodbíró és a nótárius választott vezetoként hajtották végre a szenátorok által hozott határozatokat. A városi címmel járó négyszeri vásártartás is hozzájárult a település minden vonatkozásban feltűnő fejlődéséhez. A településszerkezet gyökeres átalakulása is ezekre az évtizedekre esik. Érlelődött a hagyományos szálláskertes települési forma szétfeszítése, nagyszabású közösségi és magánépítkezések folytak (templom, városháza, vendégfogadó, gimnázium, Virág-kúria, bakéri nagyhíd, új piacterek kialakítása, utcák nyitása stb.). A lakosság száma is rohamosan nőtt, a várossá nyilvánításkor megközelítette a 3000-et, a szabadságharc idején az 5000-et. Jelentős gazdasági szerkezetváltás is végbement. A rideg állattartást kezdték kiszorítani a félszilaj és az istállós tenyésztési módok. A földművelés is egyre jelentősebb lett. A várossá válás után nőtt a kereskedők és iparosok száma, megalakultak az első céhek.
Kiváló személyiségek öregbítik a város hírnevét a reformkorban. A helység orvosa volt a polihisztor Balogh József: akinek máig ható munkája a Tanakodás az ekéről című értekezés. Itt járt gimnáziumba Ács Károly költő, 1848-as gerillavezér, azután Virágh Gedeon, aki huszárszázadát hozta haza 1848-ban Csehországból és a nemzeti hadsereg őrnagya lett. Jeles alakja volt a városnak Bankós Károly, Petőfi leghívebb barátja, vendéglátója 1845-ben, aztán lelkes kortese, majd vigasztalója és támasza az 1848-as választási kudarc idején. A szabadságharc csatáiban ő is ott harcolt számos kunszentmiklósi nemzetőrrel együtt. A szabadságküzdelem leverése és a kiegyezés között a városban középületet csak adminisztratív és igazgatási-rendészeti céllal építhettek (bíróság, adóhivatal, fináncház, csendőrlaktanya). A kiegyezést követően járási székhely lett Kunszenmiklós. Ezt a státusát megőrizte 1876 után is, amikor a Jászkunság önállósága megszűnt, és Kunszentmiklós városi címét elveszítette. A múlt század utolsó harmadában a lélekszám lassan emelkedett, a századfordulóra meghaladta a 8000-et. Igaz, hogy tetőzött a tanyai lakosság száma is, 3000 fővel. Ebben az időben váltak le a korábbi külső birtokok, Kerekegyháza, Orgovány- és Szank-puszták, ezzel megindult önálló faluvá fejlődésük.
Több szakaszban történt meg a közös földek felosztása. Az állattartás továbbra is erős ágazat, de egyre kezesebb fajták honosodtak meg. A juhtartás kezdte elhódítani a szarvasmarha korábbi vezető helyét. Az 1880-as évek elején megépült az első gőzmalom, a mezőgazdasági feldolgozó ipar egyéb ágai is megjelentek. Az 1870-es években megépült Budapest-Zimony vasútvonal érinti a helységet, 1902-ben megindult a közlekedés a Kunszentm1iklós-Solt szárnyvonalon is.
Postája és gyógyszertára már a 19. század elejétől volt Kunszentmiklósnak. Az 1860-as években kórház nyílt, 1872-tól az első óvoda is fogadta a kicsiket. Nyomdákat alapítottak, az 1880-as évektől saját újsága van a városnak, Kunszentmiklós és Vidéke. Bors Károly 1893-ban kiadta az első várostörténetet.
A 19. század végén már azt a címert, pecsétet használta a nagyközség, amelyet jelenleg is használ. Ez kerekített háromszögű, vágott pajzs, amelynek egyes mezejében két keresztbe tett fekete szablya, alatta két fekete, csövével haránt-, illetve balharánt irányban lefelé helyezett, egymást keresztező pisztoly lebeg. A második vörös mezőben négy ezüst cölöp látható. A pajzs felső szélének közepe felett ezüst, pántos sisak, fekete zsinóron függő fekete nyakékkel. Sisakdísz: jobb kezével szöges, ezüstbuzogányt tartó pántos sisakos páncélos vitéz. Ezüst-kék sisaktakarók kígyóznak körülötte.
A két világháború között a lakosság számában változás nem történt. A gazdaságot hátrányosan érintő esemény az 1920-as évek végére lezáruló átgondolatlan csatornázás volt. Az ár- és belvízveszély csökkentésére a távlati követelményekkel nem számoló eltúlzott csatornahálózat egy csapásra felborította az évszázadokon át stabilnak bizonyult hidrológiai egyensúlyt. Néhány év alatt gyakorlatilag kiszáradt a határ, a talajvízszint lesüllyedt. Gyors, másodlagos szikesedés tette alig művelhetővé a földeket, miközben csapadékos időben ez a rendszer befulladt. Tartós esőzés vagy hirtelen olvadás után „nem a víz van a csatornában, hanem a csatorna a vízben”, ahogyan a helyiek ezt bölcsen és keserűen megállapították. Az országos agrárválság és ez a helyi csapás lett az okozója a földművelő lakosság elszegényedésének és az eddigi homogén gazdálkodó közösség erősödő rétegződésének. Nőtt a nincstelenek száma, akik a 30-as évek közepétől a már háborús célokra átállított csepeli és dél-pesti üzemekbe kezdtek bejárni.
A nagyközség megőrizte járási székhely pozícióját, bizonyos beruházásokat is meg tudott valósítani. A főutcák kiskockaköves burkolását, a gimnázium, a sporttelep és a sportuszoda létesítését kell kiemelni. 1928-ban villanytelep épült. 1944. november 2-án felszabadult a falu. Ezzel új fejezet kezdődött történelmében. Az új élet már 1944 őszén megindult. Szerveződött a rendfenntartás, különböző pártok, bizottságok alakultak, és megkezdődött a földosztás előkészítése, amelynek során 600-nál több nincstelen zsellér kapott földet. Az első időkben itt is inkább a termelőágazatok fejlesztésére törekedtek. Lakossági célú beruházásokra nem került sor. Megalakult a gépállomás, létrejött a háziipari szövetkezet, működni kezdtek a mai gabonaipari, tejipari és sütőipari vállalatok elődei. A lakosság foglalkoztatásából egyre nagyobb részt vállalt a dunapentelei építkezés. A Pestre járók száma is nőtt. 1956-ban Kunszentmiklós elveszítette járási székhely címét, a dunavecsei járáshoz került.
1957-től sokasodtak a kommunális ellátó beruházások is. Megépült a tasskertesi bekötőút, elkészült több kilométer járda és villanyhálózat, működni kezdett a törpe vízmű. Közben új alapokon megindult a szakmunkásképzés, és megépült az új gyógyszertár. 1960 és 1970 között két alapvető gazdasági változás hatott leginkább Kunszentmiklóson. Előbb az évtized elején a mezőgazdaság szerkezeti átszervezésével 6 termelőszövetkezet alakult, majd az 1970-es évek elejére egyesülésük után 3 maradt. Ugyancsak az 1970-es évek elején elérte az 1500 főt az eljáró dolgozók száma
Látnivalók:
Diószegi emlékház
Diószegi Balázs Munkácsy-, és Székely Bertalan-díjas festőművész szülőháza a valamikori Bacsó Béla, ma Szappanos Lukács utca 2 szám alatt. Az utca bal oldalán az első ház, pici kis régi paraszti épület. Olyan, mint Dió¬szegi Balázs és szülei. Egyszerű, kicsit szegényes, nádtetős, jellegzetes kis¬kunsági parasztház.
Diószegi Balázs 1914-ben szü¬letett. Korán árvaságra jutott, édesapja az első világháborúban maradt oda. Gimnáziumi tanulmányait Kunszent¬miklóson végezte, rajztanára Gál Sán¬dor volt. A főiskolán Rudnay Gyula ta¬nítványa volt. Később újvidékre, Nyír¬egyházára, majd legvégül Kiskunhalas¬ra került. Művészete itt teljesedett ki, amelynek eredményeként 1981-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
A szülőházat 1981-ben alakítot¬ták át emlékházzá, ahol több Diószegi Balázs által adományozott festményt állítottak ki. Az emlékház az óta sok mindent megélt. Komoly állagromlást és felújítást egyaránt. Az utóbbi né¬hány évben stagnált, de újra van re¬mény, hogy a Diószegi emlékház régi fényében ragyogjon.
Az épület négy helyiségből és egy udvari pihenőből áll. Az utcafronti nagyszobában és a konyhában au¬gusztus 20-tól Kunkovács László fotó¬művész alkotásai láthatók, Székely Gábor Petőfi kutató kalauzolása mel¬lett. A kisszobában néhány ránk ma¬radt Diószegi Balázs relikvia lesz látha¬tó, többek között a Munkácsy-díj is. De egy-egy kedvenc ruhadarabja, vagy festés közben használt eszköze is.
A negyedik helyiség raktározási célokat szolgál, hiszen az emlékház ki nem állított tárgyai között nagyon sok fontos helytörténeti témájú dolog talál¬ható.
Kulcsosházként működik. Je¬lentkezés a Virágh-kúria gondnokánál a 06-20-529-6584-es telefonszámon.
Virágh-kúria
Virágh Pál főbíró építtette 1820 körül klasszicista stílusban. Ma múzeum.
Cím: Erzsébet tér 1.
Telefon: 76/351-271
Kapcsolattartó: Farkas Jenő
A kúria 1820 körül épült klasszi¬cista stílusban. Építtetője Virágh Pál a város kilencszeres főbírája, Szőnyi Virágh Mihály református püspök uno¬kája. A sok vihart megélt épület mai formáját az 1984-es felújítással nyerte el. Előbb irodai funkciót látott el, majd 1987-től a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében levő múzeum. Az épület¬hez tartozik egy gyönyörű park, amely a fenntartó és működtető keze munká¬ját dicséri.
A múzeum ajtaján belépve az előtérbe érünk, ahol Virágh Gedeon 1848-as honvéd őrnagy, aradi halálra¬ítélt emléktábláját láthatjuk, amely Honti László alkotása. Az előtér két oldalfalán pedig Gál Sándor egy-egy festménye.
Az előtérből balra egy XX. szá¬zad eleji konyha berendezéseit láthat¬juk. Cserép és fa edények színes ka¬valkádja várja az erre járót.
Az előtérből a kúria központi helyiségébe a nagyterembe érünk, ahol a pusztai élet és egyes foglalko¬zások (juhászok, gulyások, halászok, nádvágók) használati esdzközeit lát¬hatjuk. De ugyanebben a teremben vannak kiállítva a Felső- Kiskunsági Szikes Puszta gazdag állatvilágának preparátumai is. Itt látható a Kiskunság legértékesebb és legvédettebb madara a túzok.
A nagyteremtől balra a néprajzi teremben a szövés fonás eszközei és textíliák vannak kiállítva.
A Szent Erzsébet tér felöli két teremben rendszeresen időszaki kiállí¬tások láthatók. Itt volt látható tavaly a Szentmiklósi Mesterek című képzőmű¬vészeti kiállítás, az idén tavasszal pe¬dig a Képes Krónikát láthatták. Szep¬tember 2-től ismét megrendezésre ke¬rül a Szentmiklósi Mesterek című kiállí¬tás.A múzeum látogatható hétfőtől péntekig 10 és 14 óra között.
Nyitva tartás:
Szezon I: 03.01.-04.30./k-cs-szo-10h-14h;
Szezon II: 05.01.-08.31./10h-14h/ hétfőn szünnap;
Szezon III:09.01.-10.31./k-cs-szo-10h-14h;
Szezon IV:11.01.-02.28./előzetes bejelentkezés
A ház lakója volt Virágh Gedeon honvéd őrnagy, aki az 1848-49-es szabadságharc idején huszárait hazahozta Csehországból.
A kúriát 1984-ben Kernzi József tervei alapján felújították, azóta múzeumként hasznosítják.
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság mint a Duna-Tisza köze illetékes természetvédelmi hatósága több kisebb-nagyobb kiállítóhelyet üzemeltet. Ezek a létesítmények fontos szerepet játszanak a park kulturális és idegenforgalmi életében. Egy-egy reprezentáció a védett területek élővilágával ismerteti meg a látogatókat. A természetismereti foglalkozásokon ezek megtekintése és bemutatása is része a programoknak. A bemutatásnak ez a módja is hatékony eszköze a természetvédelmi ismeretszerzésnek és tudatformálásnak, mivel koncentráltan és több nézőpontból közelíti meg az adott témát.
A Felső-Kiskunság kiemelkedő kiállítóhelye a kunszentmiklósi Virágh-kúria, mely érdekes színfoltja a pusztai turizmusnak. A park nagyállási állattartó telepére érkező vendégek a program részeként megismerhetik a Virágh-kúrián túl a Nyakvágó csárdamúzeumot, mely a XIX. századi ivók hangulatát idézi.
Az itteni kiállítás igen sokoldalú: számos helytörténeti, természetrajzi,néprajzi és irodalmi dokumentummal ismerkedhet meg a látogató.
Az igazgatóság alapfeladatának tekinti a természeti értékek megőrzése mellett a néprajzi értékek fenntartását is. Azért fontos ez, hiszen a hagyományos településszerkezet és gazdálkodási módok elemei még ma is fellelhetők a kiskunsági sztyeppéken. Érdekes módon a XXI. századra az EU célkitűzései is ezt az extenzív tájhasználatot tartják irányadónak a Kárpát-medencét illetően. Ebben az értelemben nyer minden ilyen kiállító hely még nagyobb jelentőséget.
Az irodalmi kiállítás irodalmi Petőfi Sándor kunszentmiklósi kapcsolatait mutatja be. A költői életmű ismertetésében megemlékeznek arról is, hogy Petőfi itt írta a Megy a juhász szamáron… (1844) és a Búcsú Kunszentmiklóstól (1845) c. költeményét.
A puszta és a pusztai rendezvények
A régi pásztorhagyományok felelevenítése érdekében évente megrendezik a kiskunsági pásztor- és lovasnapokat.
Kunszentmiklós környékén másodlagos szikes puszták alakultak ki, teret adva a pásztoréletnek, a homokon pedig erdő- és kertészeti gazdálkodás vert tanyát.
A változatos táj őrzője a húszéves Kiskunsági Nemzeti Park.
A védett területeken a természeti értékek mellett a történelmi, néprajzi és kultúrális értékeket is ápolják, védik. A táj vonzerejét bizonyítják a gyakran visszatérő hazai és főleg külföldi vendégek.
Itt rendezik meg immár hagyományosan a népszerű Pünkösdi Napokat. A szikes puszta legelői még ma is kedvező feltételeket nyújtanak az ősi szilaj és félszilaj állattartáshoz, elsősorban a juh- és a lótenyésztéshez. Híres az apaj-pusztai magyar félvér lovakból álló ménes. A régi pásztorhagyományok felelevenítése érdekében évente megrendezik a kiskunsági pásztor- és lovasnapokat. A rendezvényre kijelölt terület szabadon látogatható, a védett területek csak engedéllyel járhatóak. A lovas bemutatók lényege a pusztai emberek, a csikósok életformájának bemutatása, a korabeli szokások felelevenítése, az ügyesség, rátermettség bizonyítása. Mindez korhű öltözetben történik.
Néhány feladat a lovas bemutató programjából:
• A lovak ügyességének, okosságának bizonyítása – ültetés, fektetés.
• A csikós és a ló kapcsolata
• Ménes hajtása, terelése lóhátról karikás ostorral
• Fogathajtás
• Üldözés, kendőlopás
• Pohárvágta
Borral teli pohárral kell vágtatni egy meghatározott pályán, vigyázva, nehogy kiloccsanjon a bor. Az a győztes, aki a legtöbb bort őrzi meg a vágta végére.
• Köcsögverés
A csikós szőrén üli meg a lovat, csak kantárral és karikás ostorral van felszerelve. A köcsögoszlopon 5 köcsög van. Körbe-körbe vágtázás közben kell a köcsögöket leverni a köcsögfáról .
Nyakvágó csárda
Az egykori Pest-Pétervárad közötti postaút állomása volt a szabadszállási út mellett lévő Nyakvágó csárda. Nevét az 1801-ben történt bűnesetről kapta, amikor a csaplárné nyakát szerelemféltésből elvágták
Az épületben kisebb néprajzi gyűjtemény található. A közelben lévő bösztörpusztai génbankkal (régi magyar háziállatfajták gyűjteménye) és csárdával együtt az idegenforgalmat szolgálja. Itt rendezik meg immár hagyományosan a népszerű Pünkösdi Napokat.
Cím: Kunszentmiklós, V. ker. 32.
Telefon: 76/351-198
Bejelentkezéssel látogatható.
Szállások
Kisbojtár Panzió
A város centrumától 400 m -re található a Kossuth L. u. 28 szám alatt a KISBOJTÁR PANZIÓ mely 4 szobájával és összesen 12 ágyával várja a megpihenni vágyókat.
A szobák mindegyike légkondícionált, fürdőszobával és televízióval elátott.
Tornácos tanya
Várja látogatóit egész évben a Tornácos Tanya.
A várostól 6 km-re, nyugodt, csendes környezetben.
Kinti, benti fürdőszobákkal, sátorozási lehetőséggel.
Tel.: 76/550-220
Ifjúsági Turistaszálló
A város centrumától 400 m -re található a Kossuth L. u. 28 szám alatt az Ifjúsági Turistaszálló mely 9 szobájával ( 1 db 2 ágyas és 8 db 2 ágyas + 2 pótágyas) várja a megpihenni vágyókat.
Cím: Kálvin tér 12.
Tel: +36 (76) 351 344
E-mail: [email protected]
Web: http://www.kunszentmiklos.hu
