A templom tornya középkori eredetű, a hajó nyugati része gótikus stílust mutat. Az épület többi része késő barokk stílusú, 1790-ben készült munka.
A Reformáció idején Mátészalka lakosai az elsők között tértek át a megreformált, új vallásra az 1540-45 években, annak lutheri irányát fogadva el. Az 157o. évi csengeri zsinat után a kálvini konfesszió / hitvallás/ terjedt el, amelynek megszilárdításában nagy része volt a Brebiri Melith horvát származású foúri családnak, akik a reformáció idejében Mátészalka birtokosai voltak. A család kocímere ma is látható a templom végének külso falazatán.
Az első írásos emlék, amely lelkészét is említi, 1598-ból származik. A második írott kútfő 1649-bol ered, mely szerint Mátészalka 1821-ig a szabolcsi egyházmegyéhez tartozott. Ez feljegyzést közöl a lelkészi és tanítói fizetésről. Temploma az egykori katolikus templom Mátyás király korában épült. Tornya különösen érdekes középkori emlék. Hétszögletű tornyán alul meredek, késogót ív, fent román ikerablakok. A torony alatt bordázat nélküli gótikus csillagboltozat. A hajó keleti falán barokk epitáfium van befalazva. 1771-ben a templom tornya leégett, de a következő évben tornyával együtt restaurálták az épületet, s azóta sajátosan kevert építészeti stílusformáját megtartotta.
(Epitáfium: valakinek az emlékére felállított feliratos képzoművészeti alkotás, főleg dombormű)
A templom évszázadokon át központja volt a lakosság valláserkölcsi életének. Már a XVII. századtól kezdve nyomon követhető, hogy az egyház vezetői milyen szigorú figyelemmel kisérték a nép valláserkölcsi életének minden megnyilvánulását. A keresztyén élet ellen vétőket szigorú büntetésnek vetették alá: a gyülekezeti közösség elé állítástól a fizikai fenyítésig, a kalodába zárásig.
A reformáció utáni századokban a település majdnem teljesen, 9o-95 % – ban a református hitet követte, így az egyházi és világi vezetés ugyanazon személyek kezében volt. Az egyházi vezetésnek beleszólási joga volt a családi élet menetébe, beavatkozhatott a családi veszekedésekbe, jegyesek, házasulandók, és a házasság ellen vétők, paráznák, részegeskedők, káromkodók ügyeibe, vagyoni megkárosítás, lopás buntetteibe. 18o1-ben, a hivatala folytatására továbbra is felkért lelkész, Szentpéteri Zsigmond így irt:
„ Máté-Szalka város, a városokban pedig mindenfelé Presbitérium vagyon, melynek Praesese a Pap, amely vagy 12, vagy 16 egyenes Lelkiesméretu Eloljárókból áll…A Városon az ilyen Praesbiteriális Személyek vigyáznak az egész gyülekezetre, a bunben éloket megszólittyák, megdorgálják, s ha nem engednek a Praesbitériumnak bejelentik, minden legkisebb hibát megorvosolni igyekeznek, a káromkodókat, részegeseket, paráznákat, gyanús életűeket stb. megintik Ekklésiástul…”
A XVII. századból írott forrás igazolja, hogy a református egyháznak 1649-ben már iskolája és tanítója volt. Az említett írás közli a „Mester bérit”, vagyis a tanítónak a mátészalkai gyülekezettől járó illetményét. A szalkai református iskolát a XVII. század végéig egy tanító, a rektor vezette. 1799-től már második tanítója, praeceptora is van az iskolának. Az ide vonatkozó iskolai jegyzőkönyv a második tanító / Kelemen József/ alkalmazásának szükségességét is tartalmazza. A tanulók létszáma 1810-ben 32 fő: 26 fiú és 6 lány.
Abban az időben a nagyobb iskolák közé tartozott a szalkai iskola. Ez azt jelentette, hogy bizonyos „deákos” színezete volt, vagyis latin nyelvet is tanultak, így felsobb iskolába mehettek Debrecenbe, Nyíregyházára, Nagykárolyba, Szatmárra, ahol latin iskolába iratkozhattak be.
Forrás: http://iszk7.drk.hu/szalka/tortenelem.htm
Cím: Kossuth tér
Tel: +36 (44) 311-022
E-mail: [email protected]
Web: www.mateszalka.hu