Az elmúlt évtizedekben Magyarország vált a darvak legnagyobb vonulási útvonalává. A madarakat akár Budapest közepén is megfigyelhetjük, a nagy alföldi tavak mellett pedig november közepéig akár naponta kétszer is közeli szemtanúi lehetünk itt tartózkodásuknak.
A darumadár a múlt század második felében visszahúzódott az északi költőterületekre. A talajon fészkel, elsősorban nedves réteken, mocsarakban – mondta az InfoRádiónak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
Az állomány elkezdett erősödni, és napjainkra a természetvédelmi területek kiterjedtsége miatt a madár több helyen talált fészkelőhelyet. Több mint száz év után 2015-ben Magyarországon is költött, amúgy a faj az észak-afrikai tunéziai mocsarakban telel. A vonuló állomány a múlt század második felében alig-alig érintette Magyarországot: az 1980-as évekig a hazánkban átvonuló daru csúcs alig érte el a tízezer példányt. A fészkelőállomány megerősödése és a magyarországi természetvédelmi munka miatt ma már
Az egyesület szóvivője szerint a madarak az egész országban vonulnak, két hete Budapest belvárosában is feltűnt 70 madár, nem is túl magasan. „Nagyon feltűnő, krúgató hangjuk” már messziről hallható. A madarak fő útvonala a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze. Ebben az időszakban az állomány nagy része Hortobágyon található.
Novemberben ezek a madarak Dél-Magyarországra húzódnak, a kardoskúti tóra és a szegedi Fehér- tóra. A madarak november második felében szokták elhagyni Magyarországot, de a melegedő klíma egyik hatásaként akár tízezres nagyságrendben áttelelhetnek a hó- és fagymentes teleken ezeken a területeken. Orbán Zoltán megjegyezte: ez persze attól is függ, hogy van-e víz.
A madarak az éjszakát lábközépig érő nyílt vízen szokták tölteni – itt ugyanis védve vannak a szárazföldi ragadozóktól. Este a gyepekről, a szántókról, ahol táplálkoznak, behúznak a vizekre, és reggel napfelkeltekor a biztonságos, tavi éjszakázó helyekről húznak ki akár a gyepre, több tíz kilométer távolságra.
Az egyesület szóvivője szerint néhány évvel ezelőtt a november utolsó szombatján megrendezett Tatai Vadlúd Sokadalmon volt húsz példány, de ezek a madarak inkább a nagy kiterjedésű tavakat kedvelik, ahol a tavak körzetében óriási területen gyepek és szántók találhatók.
Különösen kedvelik a Hortobágyi-halastó hatalmas vízrendszerét, illetve a Fehér-tavi területeket.
A tatai Öreg-tó vadlibái azért már megszokták az emberi jelenlétet, de ott is nagyon szigorú intézkedéseket kell hozni. Az ilyen madarak számára ugyanis a hatalmas egyedszámú csoportok jelentik a biztonságot. „Ezért is van szükségük nagy kiterjedésű szigetekre, ahol akár ötven-hatvanezer madár is elfér egy-egy felületen” – tette hozzá.
