A falu jelene és történelme
A település Külső-Somogy keleti részén, Tabtól hat kilométerre, északra fekszik. A község szélén áthaladó út a 4 kilométerre lévő Daránypusztánál csatlakozik a 65-ös főútra. Vasútállomása van a Kaposvár-Siófok közötti vasútvonalon. A falu alatt folyik el a Kis-Koppány-patak, a határában egymás mögött sorakozó dombhátak és a Balatonnal párhuzamos nagyobb völgyek váltakoznak. Szelíd lankák és gazdag élővilágú dús erdőségek látványát kínálja a táj. A mérsékelt éghajlat kedvez a mezőgazdasági termelésnek, a búzának és a kukoricának.
A mai község 1927-ben jött létre a korábbi Nagybábony és Koppánymegyer összevonásával, a lakók azonban még ma is bábonyinak vagy megyerinek nevezik magukat. A hajdani két települést csak néhány üresen álló házhely választja el, itt található a vasútállomás. A Bábony személynévből, a Megyer törzsnévből eredeztethető. Babunai Gergely fia és Koppány nembeli rokonai egy udvarházban élhettek tovább Koppány veresége után, leszármazottai az Ugron család tagjai.A XIII-XlV. századi oklevelek szerint szőlőműveléssel, borászattal foglalkozó királyi szolgálónépek laktak Bábonyban; a Kincses-hegyen a Beatrice-szőlő környékén. A korai Megyer a hajdani római út átkelőhelyénél és a közelében fekvő magasabb dombon lehetett, ahol a középkori templomot és temetőt felfedezték. A települést Megyer néven – 1193-ban – a Ill. Béla által a székesfehérvári János-lovagoknak adott megerősítő oklevél említi. Királyi család birtoka volt; az 1237-40-ben készült összeírás szerint a pannonhalmi apátság lovasszolgái laktak itt tíz házban, öt ekére való közös földdel. Az 1332-37. évi tizedjegyzékben plébániája is szerepelt.1336-ban 1. Károly részbirtokokat adományozott Ugali Pálnak, amelyek előtte Bábonyi Miklós és István tulajdonában voltak. 1403-ban Gordovai Fancs László kapott területet, 1428ban pedig a székesfehérvári káptalan és a János-lovagok jussaként említik az oklevelek, majd 1429-től már a veszprémi káptalan jogát is bejegyezték. 1448-ban Gordovai Fancs László fiai elzálogosították itteni javaikat Thuz Miklósnak. A XlV. század második felében felemelkedő Ugali család Bábonyban is szerzett jó földet. Ugali Pál halála után Kővágóőrsi Kis György, majd Csapi András lett a földesúr, 1428-ban Rozgonyi Istvánné, Szentgyörgyi Cecília kapott itt a királytól h?stettéért részbirtokot. Több tulajdonosváltás után 1460-ban mindkét településen nagyobb birtokrész ura lett Ugron Imre, Megyeren Enyingi Török Péter nevét is őrzi a krónika. Virágzó szőlőművelési kultúra honosodott meg a vidéken. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom Bábonyt 9 házzal, Megyert 2 házzal jegyezte fel. A török kiűzése után a Lengyel, a Sallér, a Mafthényi családok mellett köznemesek is birtokosok lettek Bábonyban, ahová a magyarok mellé tótokat telepítettek, akiknek szabad vallásgyakorlatot ígértek, s 1732-ben megalakult az evangélikus eklézsia. 1754-ben azonban Padányi Biró Márton katolikus püspök parancsára elvették templomuk kulcsait és megfosztották őket iskolájuktól. Kilenc evangélikus család ezután elköltözött, s közel három évtized telt el, mikorra újból lehetett prédikátora, 1786-ra pedig temploma a településnek. 1852-ben megegyezéssel jutottak a jobbágyok földhöz. Bábonyban és Megyeren is nagyszámú közbirtokos élt, ezért mindössze 20 jobbágytelket és 15 zsellértelket kellett megváltással átengedni.1853-ban 850 f? volt Bábony lakossága, közülük 746 magyar, 14 német és 90 izraeli1a. A zsidóság nagy aránya a kedvez? letelepedési feltételeknek köszönhet?, a lakosság befogadta ?ket. Megyer lélekszáma 517 fő volt ekkor: 480 magyar, 16 német és 21 izraelita.
A XIX. század második felében a betyárok tanyája lett a Kis-Koppány völgye. A bábonyi faluvégtől a Kási várig 5-6 méter mély vízfolyásokkal szabad alt, szinte áthatolhatatlan erdőség volt itt: Juhász András és Patkó Pista csapatának szolgált jó rejtekhelyül. Patkó és társai a zsandárokkal vívott tűzharcban estek el. Emléküket a nép körében a „Patkó fája” őrzi, és az a kopjafa, melyet az elmúlt évtizedben emeltek. 1855-ben kolerajárvány tizedelte meg a lakosságot, 1860-ban pedig a fagy okozott hatalmas károkat a gazdaságban. A századfordulóra Bábony lakossága 777 főre fogyott, Megyeré pedig 728 főre emelkedett. A koppánymegyeri úrilakot – amely ma általános iskola – MagyaryKossa Sámuel és Antal Farkas építették.
1905-ben makadámút épült, melyen Daránypusztánál csatlakozhattak a Siófok-Szekszárd közötti főúthoz. 1906-ban megindult a vasúti közlekedés is. 1907 -ben mindkét település neve megváltozott, s ettől kezdve Nagybábony, illetve Koppánymegyer lett a használatos. A nagybábonyiak 1911-ben polgári olvasókört hoztak létre. A két településről 289 férfi harcolt az első világháború olasz és orosz hadszínterein. A földreform során 199 kh szántóföldet és 14 kh házhelyet osztottak ki. 1927-ben Nagybábony és Koppánymegyer egyesítéséből alakult meg a mai Bábonymegyer. 1928 szeptember 22-én vihar tört a községre, s a falu közepén átfolyó megduzzadt patak szörnyű pusztítást végzett: házakat, hidakat sodort el, szünetelt a közlekedés is. Két év kellett az újjáépnéshez. 1929-30-ban megépítették a községházát, járdák készültek, fásították a falut. 1930-ban megszervezték a lövészegyletet, öt évvel később a római katolikusok már létrehozták olvasókörüket. A tejszövetkezetből a megyeriek kiváltak, 1940-ben külön tejszövetkezetet alakítottak. A második világháború után 271 földigénylő adott be kérelmet, s 253 család kapott összesen 1349 kh területet.
Fontos része a falu históriájának Rudnay Gyula festőművész ideköltözése, akinek irányításával és közreműködésével készültek el a református templom freskói, valamint az evangélikus templom előtt álló világháborús emlékmű. Itt született egyik legismertebb festménye is, a Nagybábonyi utca, amellyel az országhatárokon túl is ismertté tette a somogyi falut. A festőművész 79 éves korában, 1957. január 4-én húnyt el, Budapesten.
1949-ben alakult meg és 1956-ig gazdálkodott a Dózsa, 1950-ben jött létre a Ságvári, s később a József Attila téesz. Az 1962-es újjáalakuláskor már egy szövetkezet szerveződött, amely Rudnay néven 1973-ig önállóan, majd a tabihoz kapcsolódva működött. A hetvenes években csupán a megyeri részen maradt meg az általános iskola felső tagozata. 1986-ban megalakult az olvasókör, tagjaiból néptánccsoportot is szerveztek. 1987-ben a bábonyi falurészen gazdaköri egyesület szerveződött: gazdatanfolyamot tartottak, elismert szakembereket hívtak előadónak, író-olvasó találkozót rendeztek, szövőtanfolyamot indítottak, majd gazdasági népfőiskola is működött. Közéleti személyiségek látogattak a faluba, borversenyeket szerveztek.
A nyolcvanas években Rudnay Gyula unokája, dr. Halasy Miklós visszavásároita az államosított és tönkrement nagyapai házat. A rendbehozott épület ma emlékház, udvarán látható Andrássy Kurta János Rudnay szobra.
Az utóbbi évek jelentős változást hoztak: a vezetékes ivóvizzel a lakások 90 százaléka el van látva. Az egykori sáros utcák szilárd burkolatot kaptak, ma a közutak nyolcvan százaléka portalanított. A családi házak több mint harmadát bekapcsolták a távhívóhálózatba, s mindkét falu részen található visszahívható telefonfülke. A közelmúltban nyitották meg a napközi-otthonos óvodát, a felújított iskolát és a községházát. Sajátos jellegzetessége Bábonymegyernek a területén található öt templom: Bábonyban Erzsébet-napi búcsút, Megyeren Mária-napi búcsút tart a lakosság felét kitev? katolikus közösség. A reformátusok és evangélikusok aránya 30-20 százalék.
A településen sok idős ember él, jelentős a munkanélküliség. A tabi üzemek csak elvétve alkalmaznak negyven év feletti dolgozót, ezért a munkájukat vesztettek ebből a korosztályból kerülnek ki elsősorban. Magas a szakképzett munkanélküliek száma, az önkormányzat közhasznú munkával igyekszik foglalkoztatni őket.
Egy ipari munkáltató van a településen: a gumihenger üzem. A közeli Balatonpart jelentős munkaerőfelvevőnek számít nyáron. Huszonkét egyéni vállalkozó van a faluban.
A következő évek feladta a magas dombokkal körülvett település belvízrendszerének kialakítása lesz. A település tagja a Koppány-völgye Többcélú Kistérségi Társulásnak.
Látnivalók
Patkó Pista kopjafája:
A XIX. század második felében kiváló búvóhelyet találtak a bábonyi erdőkben a betyárok. Patkó Pista emlékét, jelképes sírját kegyelettel őrzik a faluban.
A krónikák szerint Juhász András és Patkó Pista csapata tanyázott itt. Patkó és társai elestek a zsandárokkal vívott tűzharcban. Az emlékhely és a tabi Nagy Ferenc által készített kopjafa a bábonyi temető mellett található. A kopjafára faragott lánc és kard a rabság illetve a hősiesség jelképe. „Hadd lássák az emberek – mondotta az alkotó – a pandúrok sírján nincs emlék, de a népi hősnek tekintett betyárra most is emlékeznek az utódok.”
Református templom:
Az 1768-ban épült református templom klasszicizáló, késő barokk műemlék, jelenleg felújítás alatt, belülről nem látogatható.
Rudnay-emlékház:
Rudnay Gyula festőművész (1878-1957) életének egy jelentős szakászát Bábonymegyerben töltötte. Ennek tiszteletére nyílt meg az emlékház.
A festőművész egykori lakóházát az 1980-as években visszavásárolta unokája, dr. Halasy Miklós, aki a tönkrement épületet felújította és emlékházzá alakította. Rudnay Gyula nevéhez is fűződik az evangélikus templom előtt álló, különlegesen szép, a háborúk áldozatai tiszteletére emelt emlékmű és az evangélikus templom oltárképe.
I. világháborús emlékmű:
Az evangélikus templom előtt álló I. világháborús emlékmű Rudnay Gyula alkotása.
Evangélikus templom:
Az evangélikus templom klasszicizáló, késő barokk stílusban, 1832-ben épült fel. Az oltárkép Rudnay Gyula festőművész alkotása.
Az 1732-ben megalakult evangélikus eklézsiát két évtized múlva Padányi Bíró Márton katolikus püspök parancsára megszüntették, a templom kulcsait elvették, és megfosztották őket iskolájuktól is. Több évtizednek kellett eltelni addig, amíg újból lehetett prédikátora a településnek, és felépülhetett a ma is látható templom.
Rudnay Gyula szobra:
A Rudnay-emlékház udvarán helyezték el Rudnay Gyula szobrát, melyet Andrássy Kurta János készített a festőművészről.
Cím: Dózsa Gy. u. 50.
Tel: +36 (84) 325-317
E-mail: [email protected]
Web: http://www.babonymegyer.hu/
