Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Bakony-hegység, Balatonfüred
Lóczy-barlang
Magyarország nyolc, az idegenforgalom számára megnyitott barlangjából kettő a Bakonyban van. Közülük is híresebb, jelentősebb a Tapolcai-tavasbarlang, míg a Lóczy-barlang Balatonfüred határában inkább csak fekvésének és kiépítettségének köszönheti ismertségét. Legfontosabb jellegzetességeit hamar el lehet sorolni. Kőbányában fedezték fel, ahol a barlang zárókőzetét, az anizuszi ún. füredi mészkövet fejtették. A kőzetrétegek gyűrődéseit a barlang falain kitűnően lehet tanulmányozni. Hosszúsága 130 m, mélysége 19,3 m. Loksa Imre biológiai vizsgálatai 21 állatfajt mutattak ki, köztük három új fajt. Mindaz, ami a tudományt, a barlangnyilvántartás kartotékait érdekelheti, mindössze ennyi. Mégis ennek a kis barlangnak hatalmas irodalma, fordulatokban gazdag története van.
Az első kérdés máris a felfedezés időpontja körül merül fel. A legtöbb kalauz és barlangvezető is úgy tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a barlangot 1894-ben találták meg. Ennek az évszámnak viszont semmilyen hitelt érdemlő említését, írásos bizonyítékát nem ismerjük. Az 1894. évi időpont úgy kerülhetett át a köztudatba, hogy 1934-ben, a kőfejtőben dolgozó munkások bemondása alapján, a felfedezés negyven évvel azelőtt, tehát 1894-ben történt. Ezt azután a későbbi szerzők átvették. A bakonyi barlangok nagy szerelmese és a magyar barlangkutatás nagy leltározója, dr. Bertalan Károly szinte minden adatot összegyűjtött, amelyek a Lóczy-barlangra vonatkoztak. ő készítette azt az érdekes összehasonlítást is, amelyekben a felfedezés időpontjának „bemondás” alapján való meghatározásait közli: 1930-ban és 1931-ben egyaránt azt írták, hogy 30, illetve 40 évvel ezelőtt, tehát 1890-ben, 1891-ben vagy 1901-ben fedezték fel. 1934-ben még mindig a 40 évvel korábbi időpontra emlékeztek, tehát 1894-re.
A balatonfüredi Lóczy-barlangot a sokféle adat ellenére valójában 1882 októberének végén tárták fel, amint arról a leghivatalosabb nyomtatvány, a „Veszprém – közgazdasági, társadalmi, helyi s általános érdekű megyei hivatalos helyi közlöny” 1882. november 5-i híradása az alábbiakban számol be: „Cseppkő-barlang Balaton-Füreden. A múlt héten Balaton-Füreden a Tamás-hegy nyugati oldalán, mintegy 120 láb relatív magasságban a kőfejtők cseppkőbarlangra bukkantak. Mintegy 100-120 lépésnyire hatoltak bele, és több elágazást észleltek. A tudományos kutatás rövid idő múlva részletes leírását adhatja e valóban érdekes felfedezésnek, mely bizonnyal a Balaton-egylet iránt is fokozni fogja az érdeklődést.” A következő év, 1883. március 5-én a Keszthely című lapban a barlang részletes leírása is megjelent.
A sokáig feledésre ítélt barlangot a századfordulótól kezdik újra felfedezni, főleg Mangold Gusztáv újságíró népszerűsítő cikkeinek hatására. Mindezek ellenére a balatonfüredi főbíró, Lauger István az 1914 körüli években a barlang bejáratát betemettette, mert veszélyesnek ítélték. Mangold Gusztávot a továbbiakban is érdekli a barlang sorsa, s előbb 1926-ban levelet írt Kadic Ottokárnak, amelyben felhívja a figyelmét az elkallódó kincsre. Három évvel később, 1929. január 30-án már hivatalos beadványt intéz a Földtani Intézet igazgatójához, amelyben kéri a barlang tudományos kikutatását. Kadic Ottokár először 1930. június 22. és július 3. között foglalkozott a helyszínen a barlang vizsgálatával. 1930 júniusában a barlang betemetett nyílását kibontotta, s onnan két méter mély kürtőn ereszkedtek le a barlangba, amely mindjárt az elején három irányban elágazott. Egy bal oldali nyíláson átbújva tágas, csarnokszerű üregbe jutottak, amely alsó végén összeszűkülve két további kisebb terembe vezetett. A nagy teremmel párhuzamosan fut a második ág, egy mindjobban alacsonyodó folyosó, amely a nagy teremmel több ablakkal függ össze. A harmadik ágat a feltáró munka utolsó napján fedezték fel, amikor két nagy kőtömböt eltávolítottak a barlang elejéről. Alacsony résen átbújva kelvirágra emlékeztető cseppkőbekérgezéssel díszített üregbe értek, amelyből rézsút lefelé szűk, keskeny folyosó vezetett a mélységbe. Ebben a folyosóban 40-50 m-nyire haladtak lefelé anélkül, hogy tulajdonképpeni végéhez értek volna. Kadic Ottokár indítványozta, hogy: „Mivel ennek a szép barlangnak nincs neve, azt a nagynevű geológus tudósunk, a Balaton földtani viszonyainak fáradhatatlan kutatója, néhai Lóczy Lajos dr. emlékére, Lóczy-barlangnak nevezzük el.”
1933-ban új szerelmese akadt a magára hagyott barlangnak, Kéri Gábor balatonfüredi asztalosmester személyében, aki altárót kezdett robbantani. Csak 1934. május 5-én sikerült áttörnie a barlang falát, de ekkorra a fürdőtől kapott 250 pengő már régen elfogyott, sőt saját vagyona is ráment. Ennek ellenére, beszéd közben szemében a barlang iránti fanatikus rajongás tüze csillogott, mint azt a vele egykoron beszélgetők leírták. Még ugyanebben az évben a Magyar Barlangkutató Társulat Balatoni Bizottsága vette át a feltárás vezetését. Új bejáratot törtek, amelyet eredetileg tíz méter hosszúra terveztek, de szerencsére belülről egy hét méter hosszú, agyaggal eltömődött hasadékra bukkantak, és ez jelentősen megkönnyítette a munkát. A robbantás még így is igen nehezen ment, mert a sziklapadok közötti agyagrétegek tompították annak hatását. Végül is az új bejáratot a külvilággal egy 4×4 m alapú, 5 m mély akna kötötte össze, amelyben 3 m mélyen érték el a szálsziklát. A bejárat elkészülte után lépcsőket építettek a barlangba, és a Kéri-féle bejáratot elfalazták.
Már igen közelinek tűnt a hivatalos megnyitás, s az érdeklődők hada elindult az új látványosság megtekintésére.
1935-ben elkészült az új autóút a Lóczy-barlanghoz a Vörös Malom mellett. Az új bejáratnál már tavasszal elhelyezték Lóczy Lajos emléktábláját, amelyet ősszel avattak fel. Felvetődött a barlang elektromos világításának a terve, s megjelent a Barlangvilág című népszerű szakfolyóiratban Iván József részletes barlangismertetése. Néhány év múlva a szép kezdeményezésekből szinte semmi sem maradt. 1938. szeptember 3-i látogatásáról Bertalan Károly feljegyezte, hogy a barlang „igen elhanyagolt benyomást keltett. Ajtaja hiányzott, a bejárat feletti törmelék leomlott, és részben betemette a nyílást. Az emléktábla alját is föld takarja. Végigjártam a barlang feltárt részeit. A kürtő alatt behullott kőtörmelék volt felhalmozva.”
A háború alatt még jobban tönkrement barlang újrarendezésének gondolata 1951-ben vetődött fel. A községi tanács elhatározta, hogy kiásatja a barlang bejáratát, a további feltöltődés megakadályozására kőfalat emeltet, a barlangot zárható ajtóval látja el, kezelőt fogad, s bevezeti a villanyvilágítást. A munka nagy része 1953-ra be is fejeződött, kitisztították a barlangot, s a villanyvilágítást 1953. augusztus 20-án, a Balatoni Hét alkalmával fel is avatták. Sajnos már a következő évben repedések mutatkoztak a barlang mennyezetén, s omlással fenyegették a látogatókat. 1956-ban az első villanyvilágítás tönkrement, amit csak 1958-ra sikerült rendbehozni, s azóta többször cserélni kellett. A barlang kezelését közben a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette át.
Már a felfedezéstől kezdődően sokan feljegyezték, hogy a barlang mennyezetén látványosan gyűrt kőzetrétegek sok veszélyt rejtenek magukban, hol itt, hol ott kőhullást tapasztaltak. Több szakvélemény született ennek megakadályozására, amelyek egyöntetűen megállapították, hogy a barlangot magába záró kőzet, az ún. füredi mészkő szarukőgumókat tartalmaz, s rendkívül rideg. Rétegközeit agyagos márga tölti ki, amely a víz hatására megduzzad, szakítószilárdsága csökken, s így kellő alátámasztás hiányában a réteglapok mentén leszakadhatnak. A hegynyomásnak kitett, nagy felületű szabad réteglapok megrepedeznek, és időnként leszakadoznak. Ezért javasolták, hogy az elválni kezdő réteglapokat főtecsavarozással erősítsék meg, a keletkezett repedéseket cementálással biztosítsák, s azokat állandóan figyeljék, nem történt-e elmozdulás. A leggyengébb boltozat megerősítésére pedig stílszerű kőzetpillért kell kiképezni. Nagy gondot okozott az egykori felszínre nyíló kürtők megléte is, mert azokat biztonságosan sohasem zárták le. Így a bennük felhalmozódott felszínről származó törmelék állandóan becsúszott, befolyt a barlangba, emiatt szükséges ezek kitisztítása, majd megfelelő elzárása.
A Lóczy-barlang felfedezése és idegenforgalmi megnyitása körüli bonyolult és jellegzetes kép rövid áttekintése után nézzük meg, hogy a tudomány mit talált a sokat szenvedett barlangban.
A barlang jellegzetes középső-triász kori mészkőben képződött. A Felfedező-ág és a Meredek-folyosó egy látványos s hazánkban valóban egyedülállóan feltárult rétegboltozódás (flexura) tengelyében, az összemorzsolódott kőzet kioldódása révén alakult ki.
A barlang keletkezéséről már igen sok nézet látott napvilágot. Első tudományos kutatója, Cholnoky Jenő szerint (1918) szenilis víznyelő. Kadic Ottokár 1930-ban azt írta, hogy a Kéki-patak ősének nyelőbarlangja. Ifjabb Lóczy Lajos véleménye (1935), hogy a harmadkor eleji törések mentén feltört termák hozták létre. Kerekes József, a hazai preglaciális jelenségek kutatásának úttörője szerint a barlang a levantei teraszon kialakult nyelőből fejlődött ki, amelyben a víz nyomás alatt áramlott. Láng Sándor úgy vélekedett (1958), hogy jellegzetes hévizes eredetű barlang. Bonyolult alaprajza, gömbfülkéi és hidrotermális eredetű ásványai bizonyítják ezt. Fiatal, s nem ó-, hanem újharmadkori törések nyitottak utat a hévizeknek. Járatai nagyrészt széles tektonikus hasadékok, melyeket a hévizek tovább tágítottak. Elképzelése szerint a Lejtős-folyosó volt a fő hévforráskürtő. A barlang egyidős a Füred környéki és tihanyi hévforrás-tevékenységgel, tehát ópleisztocén korú. A középső-pleisztocénban a barlang kiemelkedett, s azóta száraz, pusztuló. Leél-őssy Sándor ugyanebben az évben írt tanulmányában szintén teljesen hévizes eredetűnek tartja. Hasonló véleményen van 1976. évi tanulmányában Nagy Géza geológus is, aki szerint a hegységképző erőhatások következtében összetört és részben összegyűrődött kőzet kedvező feltételeket teremtett a szénsavas termálvizek mélyből való feláramlására. Mindezt a jellegzetes gömbfülkés kioldódási formák, a járatok falát néhol bekérgező különféle aragonitkristály-nemzedékek kiválása és a barlang legmélyebb részéről – a Meredek-folyosón – ma is feláramló szén-dioxid bizonyítják. A barlangi hőmérsékletmérések alapján kitűnt, hogy nemcsak a mélyből felszivárgó szén-dioxid, hanem a meglepően alacsony (10,7 m/°C) geotermikus gradiens is árulkodik a hajdani hévforrásműködésről. A melegérzést a magas szén-dioxid-tartalom még fokozza, ez magyarázza a „Meleg-üreg” elnevezést is.
A Lóczy-barlang kitöltése nagyrészt a főtéből leszakadozott réteglapok törmelékéből áll, amelyet mangánkéreg vont be. Ezt a feltáráskor eltávolították. A bejáratnál még roncsokban észlelhető sárga színű mészkőtörmelékes agyag szolflukció útján juthatott a barlangba. A Lejtős-folyosó alján időnként állóvíz jelenik meg, ami azután ismét eltűnik.
Idők folyamán a barlang három bejáratát sikerült megismerni. Az első a Felfedező-járat, amely a kőbánya talpáról indult, majd betömték, újra kibontották, vasajtóval fedték le, s jelenleg ismét törmelékkel van teli. A második bejáratot Kéri készítette, s az az Oldal-folyosónál csatlakozott a barlanghoz. Amikor az új, ma is használatos harmadik bejáratot megnyitották, a Kéri-féle tárót betömték. Jelenleg tehát 180 m tszf. magasságból, a Lóczy-emléktábla melletti vasajtón jutunk a barlang Belépő-termébe, amelynek első három métere mesterséges áttörés. A többi részét meszes agyag töltötte ki. Továbbhaladva és a Belső-kapun átlépve, a barlang legtágasabb részébe, az Alsó-terembe érünk. Itt tudjuk leginkább szemrevételezni a zárókőzet gyűrt réteglapjait. Enyhe emelkedővel, az Átjárón át jutunk a Felső-terembe, amelynek észak-északnyugati oldalán kis körjáratot, az Oldal-folyosót találjuk a Kéri-féle táró eltömedékelt csatlakozási pontjával. A terem szemközti oldalában, a lejtőtörmelék fölött nyílik a szellőzőkürtő. A Felső-teremből az Átjáró vezet el az Elágazáshoz, ahonnan délkeletre három kis járat, az Elülső-, a Középső- és a Hátsó-ág nyílik az eredeti bejárat helyével. Vele szemben a hosszú folyosó kezdődik: a Meredek- vagy Lejtős-folyosó. Folytatása előbb a Meleg- vagy Mély-üreg, majd végpontja a Vizes-üreg. Kis visszakanyarodó oldalága a Kristály-folyosó és üreg.
A barlang viszonylag meleg, belső szakaszain 11,2-13,0°C között váltakozik a hőmérséklet Loksa Imre és Nagy Géza vizsgálatai szerint. A téli hideg levegő az Elágazásig nyomul előre, s 6,2-9,8°C-ra hűti le a levegőt.
Loksa Imre 1958-ban végzett biológiai vizsgálatot a barlangban, ahonnan 21 fajt állapított meg, köztük három újat: a Plusiocampa breviantennata és Eutrichocampa paurociliata (Diplura), valamint Pseudosinella argentea (Collembola) alakokat. Egyetlen troglobiont-, 17 troglofil- és 3 trogloxén-elem volt köztük.
A Balaton-felvidéki kis barlang története olyan gazdag múltra tekint vissza, hogy érdemes megtekintésére néhány órát rászánni.
Látogatható:2008. május 1. – szeptember 14. 10.00 – 18.00 óra
Belépődíj:
felnőtt : 400,- Ft
kedvezményezett (nappali tagozatos diák, nyugdíjas, pedagógus, Magyar Természetbarát Szövetség, Magyar Turista Egyesület, WWF Pandaklub, valamint a Magyar Madártani Egyesület tagjai): 300,- Ft
gyerek (4-14 éves korig): 200,- Ft
A Tamás-hegy nyugati oldalában 1894-ben feltárt és 1934-ben megnyitott barlang jelentős természeti és idegenforgalmi értékkel rendelkezik. A hegységképző erők hatására vízszintes helyzetükből kibillent középső-triász korú, látványos mészkő rétegek zárják körül a mélyből feltörő langyos vizek által kioldott barlangot. Az üstszerű oldási formák és a helyenként még megtalálható borsókövek is utalnak a barlang kialakulásának körülményeire.
A város központjától autóval 5 perc alatt, gyalog ½ órás sétával elérhető barlang megtekintése érdekes kiegészítője lehet Balaton környéki programunknak. A fokozottan védett barlanghoz turistajelzés vezet a vasútállomástól (zöld sáv) és a Jókai-kilátótól (zöld háromszög). A barlangot szép és változatos oldásformák, a hegy felépítését bemutató vékonyréteges mészkőfalak jellemzik.
A barlang utcai ruhában, villanyvilágítással és szakszerű vezetés mellett látogatható.
Forrás:Wikipédia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Lóczy-barlang
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
