A nagyközség története
Fegyvernek területe már a bronzkorban is lakott volt, a régészeti ásatások során a szapárfalui részen és Szakáll-pusztán találtak erre utaló tárgyakat, a belterületen pedig vaskori és szarmata leletek kerültek elő a föld mélyéből.
A nagyközség nevének eredete egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Foglalkozásból alakult helynév, fegyverhordozók faluja volt, akik királyi szolgálónépekként éltek. A település nevét 1212-ben említik először, de előfordul az 1219. évi Váradi Regestrumban is. A XIV-XV. században virágzó vámszedőhely a Tisza bal partján, jelentős halászattal. A XV. században már országos vásárt is tartottak a mezővárosi kiváltságokat élvező Fegyverneken. Az 1300-as évektől a Domoszlai, a Kompolti, majd a Guthi-Országh család rendelkezett nagyobb birtokkal a településen. A török hódoltság korának végén 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teljesen elpusztították a falut.
Majorsági cselédek, dohányosok pásztorok lakják a pusztákat egészen 1845-1846-ig. Ekkor Szapáry József gróf és neje Orczy Anna Felső-Fegyvernek pusztán németeket telepített le Bácsból és Torontál vármegyéből, s létrehozta az Annaházának illetve Szapárfalvának nevezett települést. Fényes Elek így ír 1851-ben Fegyvernekről Magyarország Geográfiai Szótárában: „Roppant puszta Heves vármegyében a Tisza bal partján, Törökszentmiklós és Bánhalma közt. Van 3095 lakosa, kik többnyire cselédek, pásztorok, haszonbérlők.” Fegyvernek német lakosai a XIX. század utolsó harmadára elmagyarosodtak, a német nyelvű oktatás 1895-ben szűnt meg az iskolában. A XX. század végén már csak németes hangzású nevek és néhány családnál az étkezési szokások emlékeztetnek a betelepítésre.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban fegyveresen nem vettek részt a telepesek, az annaháziak például felmentést kértek Szemere Bertalan belügyminisztertől, mivel „az új telepesek a házépítéssel vannak elfoglalva”.
A szabadságharc bukása után Vörösmarty Mihály és Bajza József 1849. októberében két hétig Orczy Antal házában rejtőzködött.
A település 1871-ben lett nagyközség, s 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulásakor a Tiszai középjárásba sorolták. 1900-ra a lakóinak száma több mint 5.000 fő. Az I. világháborút követő román intervenció során súlyos harcok folytak területén. 1919. július 25-én a román katonák 49 helyi lakost lőttek agyon, mert valaki orvul lelőtte a turnuszeverini ezred parancsnokát. Sokat szenvedett a település lakossága a II. világháború alatt, sőt még tovább is, főleg német származásúakat hurcoltak el a Don-vidék szénbányáiba. A 146 16 éven felüli fogoly volt kényszermunkán, de többségük hazatért.
Fegyverneknél 1856-ban szabályozták a Tiszát (74 átvágással), s építették ki a települést védő töltéseket, mely 1925-ben feleslegessé vált. Az ezt megelőző időszakban a Tisza vize áradáskor a Berettyóig ért. Az árvizek a nagyközség területének nagyobb részét nem veszélyeztették, így ott nem az ártéri gazdálkodás volt a jellemző, hanem a legeltető állattartás és a szántóföldi gazdálkodás. Talaja kötött sztyepesedő réti szolonyec, alföldi mészkőlepedékes illetve réti csernozjom. A múlt század közepétől a gabonatermesztés túlsúlya jellemezte a mezőgazdaságot.
Az 1945-ös földosztás során 1157 igénylőnek adtak összesen 4718 kat. hold. földet. Az új gazdák igásállatok híján kézi erővel, kapával, kaszával fogtak hozzá a föld megműveléséhez. Eszközök híján termelőszövetkezetbe léptek be. Az 1950-es évek elejétől a vadasi határrész az állami gazdasághoz, a többi földterület pedig fokozatosan a szövetkezethez került. A Vörös Csillag Tsz. a szántóföldi gazdálkodás mellett gyümölcstermesztéssel, az állattenyésztésen belül pedig broyler csirkével, juhászattal és szarvasmarha tartással foglalkozott. S volt még egy műanyag üzeme is. A Tsz. az 1990-as évet 36 millió forintos nyereséggel zárta, ám ennek ellenére sem kerülhette el sorsát, felszámolták. A Tsz-ből bárom KFT. alakult: kertészettel, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel illetve állattenyésztéssel foglalkoznak. A lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból él.
Fegyverneken sohasem volt számottevő az ipar. Az 1846-banSzapárfaluba telepített iparosok nem kaptak földet, ezért elhagyták a települést. Az uradalmakban ácsok, kőművesek, gépészek, szíjgyártók dolgoztak. 1925-ben 51-en rendelkeztek iparengedéllyel a településen. Később községi téglagyár létesült és üzemet működtetett a Gőzfűrész és Hengermalom RT. A malmot az 1960-as években leszerelték. Ma magántulajdonban van. 1947-ben gépjavító üzemet hoztak létre. A kisújszállási KUNSZÖV a nyolcvanas években telephelyet létesített Fegyverneken, előbb horgászcikkeket gyártottak, majd varrodává alakult az üzem. Az 1990-es években két kisszövetkezet -az autójavító és a vegyesipari- a Tsz. műanyagüzeme (polyetilént gyártanak) és magánkisiparosok fémjelezték a nagyközség iparát.
Fegyvernek a XIX. század végén nyerte vissza korábbi -a település pusztulása miatt elveszett- vásárjogot. 1925-ben négy kirakodó- és állatvására volt s hetipiaca. Akkor 11 vegyeskereskedő, 3 rőfös, 7 gabonakereskedő, 6 tojáskereskedő, 1 gyümölcskereskedő, 3 sertés- és marhakereskedő s két ócskás dolgozott a faluban. Tíz kocsma, egy vendéglő és egy szálloda is volt a településen a XX. század elején. Az 1950-es években felszámolták a magánkereskedéseket a Fegyvernek és Vidéke ÁFÉSZ a ’60-as évek elején 33 kiskereskedelmi és 11 vendéglátóhelyet működtetett. A ’90-es évek elejétől ismét fellendült a magánkereskedelem. Az ÁFÉSZ 1995-ben bekapcsolódott az országos COOP-láncba. 1996-tól 76 kiskereskedelmi és 29 vendéglátóegység szolgálja a lakosságot és a vendégeket. A kiskereskedők és a vendéglátóhelyet üzemeltetők zöme vállalkozó.
Fegyvernek infrastruktúrája fejlett: a víz, villanyvezeték 100 %-ban kiépített. A csatornázásra, szennyvíztisztításra tanulmányterv készül. A lakások 85 százalékába vezették be a gázt, 70 százalékában van telefon. Az utak 90 %-a szilárd burkolatú. A település mindennapjairól újságot jelentetnek meg.
Fegyvernek már 1879-ben közegészségügyi kör székhelye volt, orvossal. 1925-ben egy körorvos és két magánorvos gyógyította a betegeket. Egy községi és három magán gyógyszertára volt. Egy ideig szülőotthon is működött a településen az 1940-es években. 1968-ban 3 általános orvos, egy fogorvos, egy gyermekorvos gyógyított az újonnan felavatott rendelőben. Ma három általános orvos, két fogszakorvos, két gyermekorvos és három védőnő működik a településen. Az egykori Schwarz kastélyban megyei csecsemőotthon és idősek otthona működik. Az önkormányzat fennhatóságában működő Gondozási Központhoz három idősek klubja és a Családsegítő Gyermekjóléti szolgálat tartozik.
A településen 1821-ben kezdődött el az oktatás Mácsay Sámuel nevű takács zsellér magánházában, csak az 1850-es években épült iskola. 1925-ben már négy római katolikus, egy református, egy izraelita és egy községi iskolája volt a kisebb diákok számára. A nagyobbakat gazdasági ismétlőiskolában, tánctanfolyamon tanították. A tanyai iskolákat a XX. század hatvanas éveitől a tanyavilág megszűnésével fokozatosan felszámolták. 1964-től 1972-ig gimnáziuma is volt Fegyverneknek.
Jelenleg a Napközi Otthonos Óvoda négy tagóvodájában 298 óvodást nevelnek, a két általános iskolának 847 tanulója van, a szakiskolában női ruhakészítő és növénytermesztő gépész szakmát oktatnak.
1950-ig 26 bejegyzett kör működött a településen. A ’30-as években nyolc kisebb könyvtár szolgálta az olvasókat , 1960-ban 4574, 2000-ben több mint 37.000 kötet várja az olvasókat a községi könyvtárban.
Az amatőr művészeteknek jelentős hagyományai vannak. Korábban a felnőtt színjátszás, napjainkban az iskolai énekkarok és a diákszínjátszók, a Művelődési Házban a citera zenekarok, néptánccsoportok és a fúvós zenekar ápolják a művészeti hagyományokat és fellépéseik gazdagítják az ünnepi rendezvényeket.
Fegyverneken hajdan a madarasi és a kunhegyesi cifraszűr volt népszerű viselet a gazdák körében, az asszonyok pedig cifra főkötőt viseltek. A házaikat tornác s különösebb díszek nélkül építették. A szegényebbek dísztelen szűrben illetve kékfestő ruhában jártak. Erős volt a boszorkányhit. Szájhagyomány őrzi Zöld Marci betyár történeteit, akit 1816-ban felakasztottak. A híres haramiát az 1844-ben Fegyverneken megfordult Petőfi Sándor két versében örökítette meg.
A település s egyben a megyének is egyik legrégebbi műemléke a gótikus stílusban 1480 körül épült Pusztatorony. Régészeti feltárását nem teszi lehetővé a körülötte lévő újtemető. A téglából és kőből faragott négyzetes alapú torony megmaradt kétharmad része mintegy 16 méterre magasodik ki a jelenlegi környezetéből. A csatlakozó templom egyhajós, íves záródású volt, hossza 24 méter, szélessége 21 méter.
Ugyancsak műemlék a 4-es számú főútvonal mentén Fegyvernek-Szapárfalunál a 128-129. kilométer között a Nepomuki Szent János-szobor és építménye. A szobrot 1775-ben emelték barokk stílusban. A háromszög alaprajzú magas szobortalpazaton a maradványokból még jól kivehető a dús redőzetű ruhában ábrázolt Mária-szobor a kisded Jézussal. A szoborcsoport védelmét háromszögletű pilléreken álló háromszög alaprajzú, zsindelyfedésű sátortetős téglaépítmény szolgálja. A szobor fölötti úgynevezett cseh süvegboltozatot kosáríves hevederek hordozzák.
A település római katolikus temploma 1862. és 1863-ban épült romantikus stílusban. A Bach-korszak végén már elkészült egy terv a templom építéséhez, de csak 1862-ben fogtak hozzá az építéshez, amikor Bartakovics érsek plébániát alapított és Gerster Károly pesti építésszel felépíttette a templomot Feszl Frigyes és Kauser Lipót közreműködésével. 1864-ben avatták fel Szent Vendel tiszteletére. Az 1711-től megszűnt református egyházi élet 1928-ban épített templommal kelt új életre.
A nagyközség szapárfalui részén 1992-ben szentelték fel az új katolikus templomot. Az épületet Becker Gábor és Greskovics Klára tervezte, harangját Gombos Lajos harangöntő mester a sevillai világkiállításra készítette.
A településen az ipar fejlesztését elsősorban a helyi vállalkozásoktól és természetesen a betelepülő vállalkozóktól is várják, szeretnék újra indítani a konzervüzemüket és a hűtőházat. A mezőgazdaságban elsősorban a zöldségtermesztés fejlődik, az idegenforgalom fellendítéséhez pedig a Tisza és holtága kínálta lehetőségeket (horgász- és vízi turizmus) próbálják kiaknázni. Ezzel is csökkenteni szeretnék a jelenleg 13,9 %-os munkanélküliséget. A Holt-Tisza rehabilitációját (kotrását) 1999-ben kezdték el.
Látnivalók
* Pusztatorony (gótikus templommaradvány, 1480 körül épült)
* Római katolikus templom romantikus stíluban. Tervezte Gerster Károly Frey Lajossal, Kauser Lipóttal, (1862-63)[1]
* Református templom (1928)
* Szapárfalvi új katolikus templom (1992)
* Nepomuki Szent János szobra (barokk, 1775)
* Tisza-tó nincs messze
Cím: 5231 Felszabadulás út 1
Tel: 56/556-010
E-mail: [email protected]
Web: http://www.fegyvernek.hu/
