Fekvése
A község a Tiszazugban helyezkedik el.
Megközelíthető
* Vonattal a MÁV 146-os számú (Kecskemét – Lakitelek – Kunszentmárton) vonalán érhető el. A vasútállomás Tiszasas és Szelevény között található.
Története
A népvándorlás viharos századaiban csak a szarmaták, avarok és bolgárszlávok lakták hosszabb időn keresztül a vidéket. A honfoglaló magyarság a bolgárszláv és avar lakosságot meghódította, amellyel a 12. század végére biológiailag és társadalmilag egybeötvöződött. Az új etnikum sokféle jogi helyzetű elnyomott rétege a 13. század folyamán egységes jobbágyosztályba olvadt össze.
A terület előbb a honfoglaló Ond fia, Ete szállásterülete volt, majd a vármegyerendszer létrehozása után nagyobbrészt Csongrád megyéhez tartozó királyi birtok lett. Később I. László a környékbeli halastavait az egri püspöknek adományozta, így Csépa határa részben Bor nemzetségi, részben királyi és egyházi birtokká vált. Bár a falu nevével először csak a 15. század elején találkozunk az oklevelekben, de területén már az előző századokban is több apró település állt. Csépa község neve személynévi eredetű, az 1406-ban kelt oklevél szerint a falu Csépa (Chepha) család tulajdona.
1566-ban Gyula elfoglalása után Csépa is török hódoltsági területté vált. 1630 és 1640 között készült portaösszeírások tanúsága szerint a település még nem heverte ki a háború pusztításait. Szejdi Ahmed pasa 1659. évi, tatár segédcsapatokkal folytatott hadjárata azonban végzetes következményekkel járt. Csépa és a környékbeli falvak ekkor pusztultak el. 1664-ben Csépa romos, elhagyatott, lakhatatlan volt, községi rangját csak 60 év múlva szerezte vissza. A lakosság többsége a török kort és a Rákóczi-szabadságharc időszakát az épen maradt Tiszakürtön vészelte át.
A nemesség bevándorlása 1721-23-ban történt. Az 1723-as összeírás szerint itt lakott a környéken a legtöbb nemesi diplomával rendelkező tényleges nemes, ezért ettől kezdve a községet Nemes-Csépának nevezték. A nemesi községbe 1721-től szabadköltözésű libertinusok és szökött jobbágyok is jöttek, akik sorsuk jobbrafordulását a letelepedésüktől várták. 1721-től Csépa Heves és Külső-Szolnok megyéhez tartozott.
A 1848-as forradalom törvényei megnyitották a polgári fejlődés szakaszát Csépán is. A forradalom meghozta a jobbágyság számára a szabadságot, valójában csak az úrbéres jobbágy és a zsellér szabadult fel. 1873. február 17-én Csépa nagyközséggé alakult. A folyók szabályozása során 1894-ben Csépa határában a gyói és a hajlási kanyarokat átvágták, és a Tisza így 4 km távolságra került. Ennek köszönhetően a lakosság szinte az egész határt birtokba vehette.
Csépán az I. világháború kezdetén a megtévesztő propaganda vonzóvá tette a háború eszméjét. A besorozott katonák zenés kisérettel indultak a frontra. Az első mozgósítás a 24-42 éveseket szólította harcba. A háború második felében már a 17-52 éveseket sorozták. Csépáról legtöbben a 29-es, 46-os, a 32-es, a 68-as gyalogezredekben és az 1. honvéd huszárezredben szolgáltak. A háború elhúzódásával előtérbe kerültek a gazdasági nehézségek, a frontról pedig sorra érkeztek a sebesültszállítmányok és a halálhírek. A háborúban összesen 159 csépai katona halt meg. A csendőrség és a katonaság felmérte a község összes liszt, kukorica, gabona készletét és nagyrészét elszállította. A családfenntartók után járó néhány korona hadisegély is elmaradozott. Egyre nagyobb lett a nélkülözés és a nyomor. Ezt nem tudta megállítani az sem, hogy 1917 őszétől az éhező szegényeknek hetente a községházán néhány dkg. krumplit és árpából meg kukoricából darált lisztet osztottak. A rossz gazdasági helyzet előkészítette a talajt a forradalomnak. Az őszirózsás forradalom győzelmének híre másnap már eljutott erre a vidékre is. Csépán nagy népgyűlésen üdvözölték a forradalom győzelmét.A hazatérő és többek között Csépán átvonuló katonák nagy lelkesedéssel hirdették a háború végét és követelték a köztársaságot. Csépán a Magyar Nemzeti Tanács helyi bizottsága már a forradalom első napjaiban megalakult. Feladatául a rend, a közbiztonság megóvását és a kormány rendeleteinek végrehajtását választotta. Majd a proletárdiktatúra következett, amely a románok bevonulása miatt csak 1919. május 5-ig tartott. Csépára kb. 200-250 fős román egység vonult be, harc nélkül. Első dolguk a Tanácsköztársaság helyi szerveinek felszámolása, vezetőinek elfogatása volt. A románok gyorsan berendezkedtek a községben. 1919. május 13-án a Vörös Hadsereg katonái Tiszasasnál átvágták a gátat Szolnok védelme érdekében. Az ár elöntötte a település mélyebben fekvő házait, de a magasabb részeket nyúlgátak építésével sikerült megmenteni. A románok segítségével visszaállították a régi közigazgatást, betiltották valamennyi 1918. október 31. előtt tevékenykedő testület működését, és megkezdték a volt vezetők és aktív személyek, tagjainak elfogását, megkínzását és internáló táborba hurcolását. Csépán a román uralom 1920. február 23-ig tartott. A megszállók ekkor vonultak ki a csaknem teljesen kifosztott faluból. Az idegen csapatok alig hagyták el községünket, amikor a nemzeti hadsereg egy csoportja megkezdte tisztogató tevékenységét a vidéken. Az ellenforradalmi megtorlás újabb rohama még az előzőt is felülmúlta.
A II. világháború idején a lakosság állandó zaklatásnak volt kitéve a mindig súlyosabbá váló beszolgáltatási kötelezettségek és a háborúból visszamaradt emberek munkaszolgálatra történő elhurcolása miatt. Csépát a Cserkeszőlő és Csongrád felől előretörő román és ukrán csapatok 1944. október 9-én felszabadították. A front távolabb kerülése után Csépán repülőteret létesítettek. Az utolsó szovjet alakulatok 1945. január 6-án hagyták el a községet, vonultak tovább Budapest felé.
1945. január, február hónapokban megalakult Csépán a kommunista, a kisgazda, és a szociáldemokrata párt helyi szervezete, e pártok képviselőiből hamarosan megalakult a Nemzeti Bizottság. Megindult az újjáépítés,melyet a község fejlődése követett. Termelőszövetkezetek alakultak, az 1947-ben induló hároméves terv időszakában megvalósult a község villamosítása. 1948. augusztus 1-jén kigyulladt az első villanylámpa a faluban. 1950. augusztus 10-én megkezdődött a Kunszentmárton–Lakitelek vasútvonal építése, amelyen 1952. május 18-án megindult a közlekedés. 1952-ben gyümölcsfelvásárlási kirendeltség létesült, amely a nyári és őszi időszakban 40-45 főt foglalkoztatott. 1960-ra a község lakóházainak több mint 40%-át felújították, 823 házba bekapcsolták az ártézi kutat, és az épületek 91%-ban kigyulladt a villany is, a járdák hossza meghaladta a 15 km-t. 1960-ban 789 rádió és 167 televízió volt a községben, a községi könyvtár csaknem 6000 kötettel rendelkezett. A téglagyár 1960-ban 36 munkással dolgozott és 6 millió téglát állított elő.
1975-ben Csépa, Tiszasas, Tiszaug termelőszövetkezeteinek egyesülése után (Csépai Tiszamenti Tsz.) a három települést 1977. április 1-jén igazgatásilag is egyesítették (Csépai Nagyközségi Közös Tanács 1988. december 31-ig). Az ivóvízhálózat kiépítettsége is teljes 1980-tól, a csépai közös vízmű szolgáltat Tiszasas és Tiszaug településeknek is. A közös szövetkezet felszámolása 1994-ben fejeződött be. A településen két jelentősebb ipari üzem van, a 40 főt foglakoztató sportszereket gyártó Bordéró KFT. és a 6-8 főt alkalmazó tésztaüzem. Kialakulóban van egy vállalkozói kereskedelmi, vendéglátói hálózat, amelyekhez ugyancsak vállalkozói formában a szolgáltatások különböző formája kapcsolódik. A községben a villamosenergia-hálózat teljes egészében kiépített, a vezetékes gázhálózat 1996-ban készült el, s minden igény kielégítésére alkalmas, miként az 1997-ben megvalósított digitális telefonrendszer is, melynek egyik központja éppen Csépán épült. A szilárd burkolatú utak kiépítettsége 80%-os. 1997-ben 3 km, 1998-ban 2 km hosszú út készült. Tiszasas, Szelevény községekkel társulva döntően pályázati támogatásból épült fel 1999-ben egy közös szennyvíztisztító telep. Elkészültek a község szennyvízhálózatának tervei, és a kivitelezéshez Csépa 300 millió Ft céltámogatást kapott. A tiszazugi 12 település vállalkozásában pedig Szelevény és Kunszentmárton határában épül egy térségi szilárdhulladék-tározó. A néphagyomány őrzésére egy falumúzeumot szándékszik az önkormányzat építeni, amelynek tervei már elkészültek.
Nevezetességei
* A Csépai-fertő: A Csépai-fertő 67 hektáros területe az egykori vízivilág utolsó tanúja. Egész területén a nádas növényzet uralkodik, a szélein zsiókás övezet húzódik, gazdag az állatvilága is.
Lankás homokhátak, szikesek között, csekély lejtésű deflációs mélyedésben helyezkedik el a védett terület. Partja nagyrészt természe-tes lejtésű. Közepén mesterséges árok húzódik. Alacsony vízálláskor ennek partján megközelít-hetőek a belső részek.
Partján száraz sziki rét és fűz-nyár ligeterdő maradványai találhatók. A fertő vize a tiszántúli szikes vizekkel szemben inkább a Duna-Tisza köz lúgos tavaival mutat rokonságot, nátrium-karbonátos vizének pH-értéke 11. (a pH-érték egy oldat savanyúságát, lúgosságát vagy semlegességét kifejező számadat.) Nyári szárazság idején a parton kivirágzik a sziksó.
Fészkelő madarai jellegzetes mocsári és nádi fajok: kis vöcsök, törpegém, cigányréce, szárcsa, vízityúk, barna rétihéja. Az apróbb énekesek közül gyakori a nádi tücsökmadár, a nádirigó, a cserregő és az énekes nádiposzáta, a nádi sármány.
A fertőből negyedszázada még fogtak réti csíkot. Ma gyakori a vöröshasú unka és a kecskebéka. Tavasszal a környék valamennyi kétéltű faja számára kedvelt szaporodóhely. A fertő térségében szép számmal él az erdei egér és az apró szemű erdei egér. E kisemlősök hazai elterjedése még nem teljesen ismert, itt a Tisza-vidéken ritkán fordulnak elő.
Szabadon látogatható.
* Helytörténeti és óvodatörténeti kiállítás (előzetes bejelentkezéssel látogatható). A helytörténeti kiállítás a népi élet használati tárgyaival, dokumentumokkal, fotókkal idézi a település múltját, az Óvodamúzeumban gyerekjátékokat, mesekönyveket, rajzfüzeteket állítottak ki.
* Több tiszai holtága horgászok által előszeretettel látogatott hely.
* Római katolikus templom (Szent Jakab)
A település a XVIII. század végétől az Alsó-Tiszazug katolikus egyházi központja, itt lakott és él ma is a környék katolikusságának zöme. A barokk stílusú, Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus templom 1798-ban épült, értékes orgonával.
Cím: 5475 Rákóczi út 24.
Tel: 56/323-001
E-mail: [email protected]
Web:
